ÍH 2015.98 HANGFELVÉTEL ENGEDÉLY NÉLKÜLI KÉSZÍTÉSE, FELHASZNÁLÁSA - A KÖZÉRDEK ÉS A SZEMÉLYISÉGI JOG ÉRVÉNYESÜLÉSÉNEK ÜTKÖZÉSE

Hangfelvétel engedély nélküli készítése és felhasználása nem visszaélésszerű, ha egyéb bizonyíték hiányában valamely tény, körülmény, ismeret igazolására szolgál, és ezt a közérdek vagy méltányos magánérdek védelme indokolja.

A bűncselekmény elkövetését valószínűsítő, engedély nélkül készített hangfelvétel hatóságnak átadása olyan közérdek, mellyel szemben a hangfelvételhez fűződő személyiségi jog érvényesítése nem élvezhet előnyt [1959. évi IV. tv. (régi Ptk.) 80. § (1)-(2) bek.].

Pertörténet:

Fővárosi Törvényszék P.25144/2012/34., Fővárosi Ítélőtábla Pf.21564/2014/5. (*ÍH 2015.98*), Kúria Pfv.22023/2015/6.

***********

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét - amelyet az alperes engedély nélküli hangfelvétel készítése és annak engedély nélküli felhasználása, valamint az alperes valótlan tényállítására hivatkozással terjesztett elő - elutasította.

Ítéletében ismertette az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 4. § (1) bekezdését, 78. § (1), (2) bekezdéseit, 80. § (1), (2) bekezdéseit. Az alperes által készített és a felperes által sérelmezett hangfelvételekkel kapcsolatosan rögzítette: a felperesnek azt kellett igazolnia, hogy az alperes ezeket manipulálta, míg az alperes bizonyítási kötelezettsége arra terjedt ki, hogy a hangfelvételek elkészítése és felhasználása nem volt visszaélésszerű. A felperes által készíttetett magánszakértői vélemény pedig csak a felperes álláspontjaként volt figyelembe vehető.

Az elsőfokú bíróság a rendelkezésre álló magánszakértői vélemények, illetőleg a kirendelt szakértő véleményei alapján úgy foglalt állást, hogy a perben kirendelt F. P. igazságügyi szakértő szakértői véleményében foglaltak aggálytalanok. Utalt elsősorban arra, hogy a szakértőnek rendelkezésre álltak az eredeti és a konvertált hangfelvételek is, ezek egybevetésével, illetőleg a magánszakértői véleményre figyelemmel alakította ki álláspontját. A szakértői vélemény alapján arra lehetett következtetni, hogy mind az eredeti, mind a konvertált fájlok ugyanazokat a hangfelvételeket tartalmazzák, és a felvételek manipulált státuszára nem lehetett következtetni. A felperesnek a szakértők együttes meghallgatására vonatkozó indítványát szükségtelennek minősítette. A perben kirendelt szakértő rendelkezésére állt mindkét felvétel, és az ezekkel kapcsolatosan tett megállapításai ellentmondás mentesek és megfelelően indokoltak voltak. A szakértői vélemény alapján az elsőfokú bíróság tényként azt állapította meg, hogy az alperes által készített hangfelvételeket nem manipulálták.

Az érintett hangfelvétellel kapcsolatos alperesi magatartás jogellenessége körében azt vizsgálta, hogy a felvételkészítés és felhasználás visszaélésszerűnek minősült-e. E körben azt vizsgálta, hogy a hangfelvétel felhasználása jogellenes nyilvánosságra hozatalnak minősül-e figyelemmel a rendeltetésszerű joggyakorlás mindkét felet terhelő követelményére. Kitért arra, hogy a feleknek jogaik gyakorlása és kötelezettségeik teljesítése során olyan magatartást kell tanúsítaniuk, hogy érdekeik érvényesítése a társadalom érdekeivel összhangban álljon. A felperes eljárása nem felelt meg ennek a követelménynek, mivel az alperest bűncselekmény elkövetéséhez szükséges pénzösszegek átadására szólította fel. A felperes a személyiségi jogának érvényesítésekor alanyi jogát a jogszabály által tilalmazott módon gyakorolta, amikor azt társadalmi rendeltetésével össze nem férő célból érvényesítette, és az alperes feljelentésének alapját képező hangfelvétel megsemmisítését kérte. A büntetőeljárásban ugyanis kizárólag az alperes által készített hangfelvétel alapján lehetett a tényállást feltárni. A hangfelvétel elkészítését és felhasználását ezért nem lehetett visszaélésnek minősíteni, mivel az egyrészt a bűncselekmény elkövetésének, másrészt a pénz felperes részére való átadásának bizonyítása érdekében történt. A bíróság vagy más hatóság előtt folyó eljárásban az igazság érvényesülésének biztosítása közérdek, és a bizonyítás ezt a célt szolgálta. Ezen túlmenően az alperesnek jogos magánérdeke is fűződött a való tények igazolásához. A perbeli felvétel készítése és annak kizárólag a büntetőeljárásban bizonyítékként felhasználása a felperesnek nem okozott aránytalan sérelmet, az nem ütközött a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe, ezért visszaélésszerűnek sem minősíthető.

A felperes által sérelmezett azon alperesi közléssel kapcsolatosan, mely szerint más bűncselekmények miatt is folyik a felperes ellen büntetőeljárás, a bíróság a jóhírnévhez fűződő személyiségi jog sérelmét nem állapította meg. Ezt azzal indokolta, hogy az alperes a felperes által hivatkozott beadványában kizárólag az általa is csatolt ügyészségi határozatban foglaltakat idézte, ezért az előadottak való tényállításnak minősülnek. Az alperesnek nem kellett tudomással bírnia arról, hogy az egyesített büntetőeljárás milyen eredménnyel zárult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes nyújtott be fellebbezést, melyben elsődlegesen kérte az elsőfokú döntés megváltoztatását és annak megállapítását, hogy az alperes az engedély nélküli hangfelvétel készítésével megsértette a személyhez fűződő jogát. Kérte továbbá az alperest a jogsértés abbahagyására, a további jogsértéstől eltiltásra, és a hangfelvételt tartalmazó tárgyak és azok másolatainak megsemmisítésére kötelezni. Másodlagosan indítványozta az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását.

Előadta, hogy az alperes a per során több alkalommal elismerte a jogsértés tényét, a hangfelvételek jogosulatlan készítését és az engedély nélküli felhasználást. Hivatkozott azon szakértői megállapításokra, mely szerint a hangfelvételek módosítása, manipulálása nem tekinthető kizártnak, illetőleg hogy a manipuláció nem feltétlenül kimutatható. Jelentősége van továbbá annak, hogy az alperes nem bocsátotta a szakértők rendelkezésére a felvétel készítéséhez alkalmazott eszközt, az eredeti hangfelvételeket pedig törölte. Az elsőfokú bíróság által elfogadott szakértői vélemény is úgy fogalmaz, hogy a professzionális szinten elvégzett hangmanipuláció nem biztos, hogy kimutatható. A felvételen található természetes zajok és jelfeldolgozási hibák lehetőséget biztosítanak a hangmanipulációra és az esetleges nyomok elfedésére. Ennek a szakértői megállapításnak a figyelmen kívül hagyása mellett az elsőfokú bíróság ítélete nem lehet megalapozott. K. A. szakértői véleménye alapján az is következtethető, hogy a biztos manipuláltság megtörténtét csak abban az esetben lehet hangtechnikailag bizonyítani, ha a hangfelvételt készítő eszköz és az eredeti hangfelvétel is az elemzést készítő szakember rendelkezésére áll.

Hivatkozott továbbá az általa készíttetett M. I. igazságügyi informatikai szakértő szakvéleményében foglaltakra, aki valamennyi polgári peres, illetőleg a büntetőeljárásban készült szakértői vélemény ismeretében fejtette ki álláspontját. A szakértő szerint nem igazolható még az a tény sem, hogy az egyes szakértői vizsgálatok ugyanazokra a tartalmakra vonatkoznak. Az adatkinyeréskor elsőként azt az eszközt vagy komponenst kell vizsgálni, melyről az adatok leginkább eltűnhetnek. Megítélése szerint az a tény sem igazolható hitelt érdemlően, hogy a vizsgált digitális hangfájlok azonosak. Kifejtette továbbá, hogy a jogalkalmazók nem értékelték azt a körülményt, mely szerint a vizsgálat alá vont digitális hangfájlok rögzítéséhez használt eszköz nem állt rendelkezésre, holott ennek igazságügyi informatikai szakértői vizsgálata kétséget kizáróan igazolhatja vagy cáfolhatja a digitális hangállományok eredeti vagy manipulált voltára vonatkozó kérdéseket. Megállapítása szerint továbbá az ügyben érintett digitális hangfájlok, mint bizonyítékok eredetiségét és megbízhatóságát semmilyen adat nem támasztja alá, ugyanakkor a digitális bizonyítékok felkutatásával, kinyerésével, tárolásával és vizsgálatával kapcsolatos valamennyi fontos szakmai szabály súlyosan sérült.