BH 1985.12.458 A személyi szabadság megsértése aljas indokból elkövetettként minősül, ha a terhelt azért zárja be a lakásba a sértettet, hogy az ne tudjon orvoshoz fordulni, és így az általa megvalósított súlyos testi sértés miatti felelősségre vonást elkerülhesse [Btk. 175. § (2) bek. a) pont, 15. sz. Irányelv].

A terheltet a bíróság 2 rb. súlyos testi sértés bűntette és személyi szabadság megsértésének vétsége miatt 10 hónapi - 3 évi próbaidőre felfüggesztett - szabadságvesztésre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt albérlőként lakott a sértett nő lakásában.

Egy alkalommal - amikor a terhelt és a sértett is ittas állapotban volt - vita közben a terhelt nagy erővel megütötte a sértettet, aki ennek következtében a földre esett. A terhelt ekkor a földön fekvő sértett arcába rúgott, amitől a sértettnek a bal oldali felső állcsontja és járomcsontja eltört. A sérülés 8 napon túl gyógyult.

Egy másik alkalommal szóváltás közben a terhelt ismét megütötte a sértettet, aki a földre esett, majd a terhelt a földön fekvő sértett bal tomporába rúgott. A rúgás következtében a sértett bal oldali tomporából egy kis darab letört. A sérülés 8 napon túl gyógyult, a tényleges gyógytartama kb. 4-6 hét volt.

A terhelt - aki rendszeresen és mértéktelenül italozott - ezt követően összeszedte a bejárati ajtó valamennyi kulcsát, és az ajtót bezárta, hogy a sértett ne tudjon kimenni. Ezt a helyzetet pár nappal később a sértett egyik munkatársának a megjelenése szüntette meg, amikor felszólította a terheltet, hogy engedje a sértettet orvoshoz menni.

Az ítélet ellen személyi szabadság megsértésének téves minősítése, a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése miatt, továbbá a közügyektől eltiltás és a kényszergyógyítás alkalmazása végett emelt törvényességi óvás alapos.

Az eljárás adatai alapján megállapítható, hogy a terhelt azért korlátozta a sértettet mozgási szabadságában, hogy a súlyosan sérült sértett ne tudjon orvoshoz fordulni, s ezáltal ne derüljön fény az általa elkövetett büncselekményre.

A Legfelsőbb Bíróság 15. sz. Irányelvének II. fejezete az emberölés minősített eseteit elemezve megállapítja: az aljas indokból vagy célból elkövetett emberölésen erkölcsileg elvetendő motívumból fakadó vagy ilyen célból megvalósított cselekményeket kell érteni. Ez alá vonható az az eset is, amikor az elkövető a már véghezvitt más bűncselekmény miatti felelősségre vonás elkerülése céljából valósítja meg a bűncselekményt. Az irányelv szerint az itt kifejtett elvek megfelelően irányadók a testi épséget és egészséget sértő, valamint veszélyeztető egyéb bűncselekményekre, az ezek jogi természetéből folyó sajátosságok figyelembevétele mellett (V. fejezet).

Minthogy a személyi szabadság megsértése a Btk-ban rendszerbelileg az emberöléssel azonos fejezetben van elhelyezve, az irányelv előbb említett megállapításai megfelelően irányadók a Btk. 175. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint minősülő aljas indokból vagy célból elkövetett személyi szabadság megsértése bűntettének a megítélése során is.