A Pécsi Ítélőtábla Bhar.5/2014/16. számú határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 321. §, 323. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 338. §, 381. §, 385. §, 386. §, 387. §, 388. §, 397. §, 398. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 37. §, 38. §, 74. §, 79. §, 80. §, 81. §, 92. §, 365. §, 367. §] Bírók: Bencze Beáta, Krémer László, Túri Tamás

A Pécsi Ítélőtábla, mint harmadfokú bíróság

Bhar.II.5/2014/16. szám

A Pécsi Ítélőtábla Pécsett, a 2014. évi szeptember hó 17. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A harmadfokú bíróság a rablás bűntette és más bűncselekmény miatt a vádlott ellen indult büntetőügyben a Pécsi Törvényszék 3.Bf.267/2013/8. számú ítéletét az alábbiak szerint változtatja meg:

- a vádlott bűnösségét a tényállás II. pontjában leírt cselekmény kapcsán - a felmentő és eljárást megszüntető rendelkezések egyidejű mellőzésével - a Btk.367.§ (1) bekezdésében meghatározott zsarolás bűntettében megállapítja;

- a vádlott büntetését - mely halmazati büntetés - 1 (egy) év 6 (hat) hó szabadságvesztésre és 2 (kettő) év közügyektől eltiltásra súlyosbítja azzal, hogy a szabadságvesztést börtönben kell végrehajtani;

- a pénzbüntetéssel kapcsolatos rendelkezéseket mellőzi;

- a vádlottal szemben 36.000 (harminchatezer) forint vagyonelkobzást rendel el;

- a vádlottat az első- és másodfokú eljárásban felmerült bűnügyi költség vonatkozásában 47.250 (negyvenhétezer-kettőszázötven) forint megfizetésére kötelezi az állam részére;

- a 2013. évi február hó 23. napjától a 2013. évi december hó 17. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe kell beszámítani;

- a vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Egyebekben a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A kiszabott szabadságvesztés tartamába beszámítja a 2014. évi július hó 22. napjától a 2014. évi július hó 23. napjáig előzetes fogvatartásban töltött időt is.

Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg az államnak 10.000 (tízezer) forint harmadfokú eljárásban felmerült bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s

A másodfokon eljárt Pécsi Törvényszék ítélete ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény vádja alóli felmentés miatt, a vádlott büntetőjogi felelősségének rablás bűntettében történő megállapítása, valamint halmazati büntetés kiszabása és vagyonelkobzás alkalmazása végett.

A Pécsi Fellebbviteli Főügyészség az átiratában, illetve a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője útján az ügyészi fellebbezést változatlan tartalommal fenntartotta.

A harmadfokú bíróság a jogorvoslattal megtámadott másodfokú ítéletet a Be.387.§ (1) bekezdése alapján az azt megelőző első- és másodfokú bírósági eljárással együtt bírálta felül abból a szempontból is, hogy az eljárási szabályokat az elsőfokú, illetve a másodfokú eljárásban megtartották-e, valamint, hogy a másodfokú ítélet megalapozott-e. Ennek során a másodfokú bíróság által megállapított tényállást az iratok tartalma alapján - figyelemmel a Be.388.§ (2) bekezdésére - az alábbiakkal egészítette ki, illetve helyesbítette:

- A Pécsi Városi Bíróság a 2012. évi március hó 13. napján jogerőre emelkedett 9.Bk.131/2012/2. számú ítéletével a Pécsi Városi Bíróság 17.B.1474/2009/2. számú és a 9.Bk.19/2010/2. számú ítéletével kiszabott szabadságvesztéseket (elsőfokú bíróság ítéletében 1. és 2. sorszám alatt) összbüntetésbe foglalta akként, hogy annak tartamát 4 hó fiatalkorúak fogházában állapította meg. A vádlott e büntetését 2012. június 14-én töltötte ki.

- A vádlott a Pécsi Városi Bíróság 5.Fk.1524/2010/19. számú ítéletével (3. sorszám alatt) kiszabott büntetését 2013. február 22-én töltötte ki.

Az első- és másodfokú eljárás lefolytatására a perrendi szabályok megtartásával került sor, oly módon, hogy a másodfokú bíróság - az ügy érdemét nem érintő fenti kiegészítésektől eltekintve - a Be.351.§ (2) bekezdésében felsorolt megalapozatlansági hibáktól és hiányosságoktól mentes történeti tényeket állapított meg. Mindezt a tényállás I. pontjához kapcsolódóan döntően objektív jellegű bizonyítékok tették lehetővé, míg a tényállás II. pontjával összefüggésben az, hogy a vádlott védekezését számos vallomás, illetve szembesítésről és felismerésre bemutatásról készült jegyzőkönyv cáfolta.

A kiegészített, illetve helyesbített tényállás tehát a Be.388.§ (2) bekezdése értelmében irányadó volt a harmadfokú eljárásban is.

------------------------

E tényállás alapján a másodfokú bíróság okszerűen következtetett az egészséget veszélyeztető bűncselekmény tekintetében fennálló büntetőjogi felelősségre, azonban tévedett, amikor a vagyon elleni erőszakos bűncselekmény vádját érintően felmentő rendelkezést hozott.

Az irányadó tényállás II. pontja szerint a vádlott .......tt, a ......... Áruház parkolójában elkérte a sértett LG GT540 típusú mobiltelefonját, azzal az ürüggyel, hogy azon egy rövid beszélgetést kíván lefolytatni. A birtokába került készülékkel azonban - a hívás kezdeményezésének látszatát keltve - távolodni kezdett a sértettől, aki előbb felszólította annak visszaadására, majd próbálkozásainak az eredménytelensége után, kísérletet tett a telefon visszavételére. Ezt a vádlott úgy akadályozta meg, hogy a sértettet a mellkasánál fogva meglökte, olyan erővel, hogy az megtántorodott és a készüléket is elengedte. Ekkor a vádlott a 36.000 forint értékű telefonnal elszaladt.

Jogorvoslati kérelmében az ügyész e magatartás rablás bűntetteként történő értékelésére tett indítványt.

A kettős jogi tárggyal jellemezhető rablás törvényi egységbe foglalja a lopás és a kényszerítés törvényi tényállását, mégpedig mindkét, akár összetett (delictum compositum), akár összefoglalt (delictum complexum) megjelenési formájában. Összetett bűncselekményről van szó az 1978. évi IV. törvény 321.§ (1) bekezdése (a Btk.365.§ (1) bekezdése) szerinti esetben, így akkor, ha az elkövető idegen dolgot jogtalan eltulajdonítás végett úgy vesz el mástól, hogy evégből

a) valaki ellen erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz, vagy

b) valakit öntudatlan, vagy védekezésre képtelen állapotba helyez.

Ugyanakkor - figyelemmel az 1978. évi IV. törvény 321.§ (2) bekezdésére (a Btk.365.§ (2) bekezdésére) - rablás az is, ha a tetten ért tolvaj a dolog megtartása végett erőszakot, illetve az élet vagy testi épség elleni közvetlen fenyegetést alkalmaz. Ez utóbbi az összefoglalt bűncselekmény.

Az ítélkezési gyakorlat hosszú ideje következetes abban, hogy a rablás bűncselekményének összetett megjelenési formájában az alkalmazott erőszaknak lenyűgözőnek, akaratot bénítónak kell lennie, olyan erejűnek, mely a sértett ellenállását teljesen megtöri. Ugyanakkor kérdéses lehet az, hogy a másik, összefoglalt megjelenési formában írt - a dolog megtartása végett alkalmazott - erőszak fogalma ugyanilyen szigorú megítélés alá esik-e.