A Szegedi Ítélőtábla Bf.466/2015/8. számú határozata befolyással üzérkedés bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 299. §] Bírók: Halász Edina, Mezőlaki Erik, Nagy Erzsébet

A Szegedi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Szegeden, 2016. március 24. napján tartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozta a következő

Í T É L E T ET:

A befolyással üzérkedés bűntette miatt I.rendű vádlott ÉS TÁRSA ellen indított büntetőügyben a Szolnoki Törvényszék 2015. március 16. napján kihirdetett 8.B.551/2013/49. számú ítéletét

m e g v á l t o z t a t j a:

Az I. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést és közügyektől eltiltást egyezően 4 (négy) évre súlyosítja.

A II. rendű vádlott 2012. szeptember 13-tól 2013. február 26-ig előzetes fogvatartásban, 2013. február 27. napjától 2013. július 26. napjáig házi őrizetben volt, ezt követően 2013. december 11. napjáig lakhelyelhagyási tilalom hatálya alatt állt.

A II. rendű vádlott cselekményét társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének [Btk. 299. § (1) bekezdés 1. fordulat, (2) bekezdés a) pont 2. fordulat] minősíti.

A II. rendű vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést 4 (négy) évre súlyosítja, és 4 (négy) év közügyektől eltiltásra is ítéli. A szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére vonatkozó rendelkezést mellőzi.

Az eljárás során lefoglalt és a Szolnoki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál Bny.126/2013/14-16. sorszám alatt nyilvántartott 3 db pendrive lefoglalását megszünteti, és azokat (egyéb érdekelt neve, lakcíme szám alatti lakos) egyéb érdekeltnek kiadni rendeli.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja azzal, hogy a vádlottakkal szemben kiszabott szabadságvesztésbe a vádlottak által házi őrizetben töltött időt akként tekinti beszámítottnak, hogy 4 (négy) nap házi őrizetben töltött idő 1 (egy) nap szabadságvesztésnek felel meg.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S:

Az elsőfokú bíróság I. r. vádlottat társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bekezdés 1. fordulat, (2) bekezdés a) pont 2. fordulat] miatt 2 év 10 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy I. r. vádlott a szabadságvesztésből legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra és rendelkezett az előzetes letartóztatásban, valamint - az átváltoztatási kulcs megjelölése nélkül - a házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról.

II. r. vádlottat társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntette [Btk. 299. § (1) bekezdés 1. fordulat] miatt 1 év 8 hónap szabadságvesztésre és 400 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 20.000.-Ft-ban állapította meg és rendelkezett meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre való átváltoztatásáról. Megállapította, hogy a szabadságvesztést a végrehajtás elrendelése esetén börtönben kell végrehajtani, és abból II. r. vádlott legkorábban a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Rendelkezett II. r. vádlott által előzetes letartóztatásban, és - az átváltoztatás kulcsának megjelölése nélkül - a házi őrizetben töltött idő szabadságvesztésbe történő beszámításáról.

Az eljárás során lefoglalt bűnjelek lefoglalását megszüntette és rendelkezett azok kiadásáról, illetőleg 3 db pendrive és a "Megállapodás" elnevezésű irat tekintetében pedig a büntetőügy irataival való együttes kezeléséről.

Kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség egyetemleges viselésére.

A törvényszék ítélete ellen ellenérdekű fellebbezések kerültek bejelentésre. Így az ügyész I. r. vádlott terhére súlyosítás érdekében, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, míg II. r. vádlott terhére eltérő jogi minősítés és a büntetés súlyosítása, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás kiszabása iránt jelentett be fellebbezést.

I. r. vádlott az ok és cél megjelölése nélkül, míg védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a minősítés megváltoztatása és a büntetés enyhítése érdekében fellebbezett.

II. r. vádlott és védője egyezően felmentés érdekében jelentettek be fellebbezést.

A fellebbviteli főügyészség az ügyész által bejelentett fellebbezést fenntartotta, a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság bár megalapozott tényállást állapított meg, a tényállásból tévesen vonta le azt a következtetést, hogy II. r. vádlott csak a bűncselekmény alapesetét követte el, és esetében nem állapítható meg a vesztegetés látszatát keltve történő elkövetés. E körben hivatkozott arra, hogy az ügy körülményeiből, így a folyamatban lévő eljárás jellegéből, valamint a kért összeg nagyságából nyilvánvaló arra lehetett következtetni, hogy az előnyből hivatalos személy is részesedni. fog. Erre figyelemmel indítványozta a jogi indokolásból a 27. oldal 4. bekezdésétől a 28. oldal 1. bekezdéséig terjedő rész mellőzését.

Észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság elmulasztotta a büntetési tétel középmértékének tartamát az ítéletben megállapítani, és álláspontja szerint tévesen hivatkozott az enyhítő körülmények körében arra, hogy a vádlottak hosszabb ideig álltak büntetőeljárás hatálya alatt. Összességében indítványozta, hogy az ítélőtábla a II. r. vádlott által elkövetett cselekményt minősítse a Btk. 299. § (1) bekezdés 1. fordulatába ütköző és a 2. bekezdés a) pont 2. fordulat szerint minősülő és büntetendő társtettesként elkövetett befolyással üzérkedés bűntettének, I. r. és II. r. vádlottakkal szemben lényegesen hosszabb tartamú szabadságvesztést és közügyektől eltiltást szabjon ki, egyebekben pedig a törvényszék ítéletét hagyja helyben.

I. r. vádlott védője a fellebbezése indokolásában lényegét tekintve a törvényszék bizonyíték mérlegelő tevékenységét támadta. Kifejtette, hogy 1. sz. és 2. sz. tanúk vallomása ellentmondásos, így azok nem képezhették volna alapját az ítéleti tényállás megállapításának. Hivatkozott továbbá arra is, hogy 2. sz. tanú tanúvallomásán kívül más adat, így például hangfelvétel nem támasztja alá azt, hogy I. r. vádlott 2. az. tanú alpolgármesternek telefonon olyan tartalmú kijelentést tett, hogy 10%-ért garantálni tudja a kifogás pozitív elbírálását, és 1. sz. tanú 2. sz. tanú nak ebben a körben tett vallomását alátámasztó nyilatkozata csupán közvetett bizonyítéknak tekinthető.

Hivatkozott továbbá arra is, hogy I. r. és II. r. vádlottak lényegét tekintve legális lobbitevékenységre vállalkoztak, amelyre a jogszabályi alapot a 2011. évi január 1. napjától hatályos 2010. évi CXXXI. tv. teremtette meg. Előadta továbbá, hogy I. r. vádlott a vádbeli időszakban már tíz éve pályázatírással és pályáztatással foglalkozott, így kellő szakmai tapasztalatra tett szert ezen a területen, s ez lehetett az oka annak is, hogy 3. sz. tanú őt ajánlotta 1. sz. tanú nak. Az eljárás során bizonyítékként értékelt hangfelvételekkel kapcsolatban kifogásolta, hogy azok több esetben gyenge minőségűek voltak, és egyébként sem megfelelően értelmezte azokat az elsőfokú bíróság.