BH 1994.7.384 I. A váltóbirtokos a váltó kellékhiányait pótolhatja és a váltó esedékességétől számított 3 éves elévülési időn belül a váltókövetelését a váltó főadósával (elfogadó vagy kiállító) szemben érvényesítheti. A váltó főadós késedelme csak a valamennyi kelléket tartalmazó váltó bemutatásától számítható [1/1965. (I. 24.) IM r. 10. §, 38. § (1) bek., 70 § (1) bek.].

II. A kellékhiányos váltó óvatoltatása a megtérítési váltóadóssal szemben jogvesztést eredményez [1/1965. (I. 24.) IM r. 44. § (3) bek., 53. § (1) bek.].

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában megállapította, hogy az I. r. alperes 1991. április 30-án 5 db összesen 60 000 000 Ft követelést tartalmazó, 1991. július 30-i lejáratú, a Postabank Rt. Gy. Fiókjához (továbbiakban: bank) telepített forgatható saját váltót állított ki a II. r. alperes mint rendelvényes javára. A II. r. alperes a váltókat tovább forgatta, majd azok üres forgatmánnyal a felperes birtokába kerültek. A felperes lejáratkor a banknál a váltókat fizetés végett bemutatta, a bank azonban a tartozást kifizetni nem tudta, mert az ahhoz szükséges pénzeszközök a kiállító számláján nem álltak rendelkezésre. A bank a fizetés elmaradása miatt 1991. október 3-án valamennyi váltóra óvást pótló banki nyilatkozatot vezetett. A felperes a még fennálló 54 000 000 Ft összegű váltótartozást a II. r. alperes számlájáról is megkísérelte behajtani, ez azonban fedezethiány miatt eredménytelen maradt.

Az elsőfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a perbeli váltók az érvénytelenségüket eredményező alaki hibában szenvednek, mert nem tartalmaznak határozott pénzösszeg fizetésére szóló feltétlen meghagyást. A váltókon ugyan határozott pénzösszegek szerepelnek, de nem határozták meg a felek azt a pénznemet, amely pénznemben a tartozást ki kell egyenlíteni. A perbeli érvénytelen váltók alapján a felperes az alperesek marasztalását nem igényelheti, ezért a keresetet elutasította.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és az alperesek kereset szerinti marasztalását kérte. Előadta, hogy a váltótartozás meghatározása a megállapodás szerint forintban történt, ezt egyébként maguk az alperesek sem vitatták. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság olyan okból utasította el a keresetet, amelyre az alperesek maguk nem hivatkoztak, az alperesek ugyanis a keresetet elutasítását nem a perbeli váltók érvénytelensége, hanem egyéb ok miatt kérték. A másodfokú eljárásban a felperes a váltók - birtokában lévő - eredeti példányain az alaki hiányosságokat pótolta, és pótlólag feltüntette, hogy a tartozást a megállapodásban foglaltaknak megfelelően forintban kell kiegyenlíteni.

Az alperesek fellebbezési ellenkérelmükben az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérték.

A fellebbezés a következők szerint részben alapos:

Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a váltónak határozott pénzösszeg fizetésére vonatkozó meghagyást kell tartalmaznia, ami azt jelenti, hogy a fizetendő pénz mennyiségét és annak nemét is pontosan meg kell jelölni. Tekintve, hogy a perbeli váltók a fizetendő pénznemet nem tartalmazták, nem kétséges, hogy kellékhiányosak voltak.