A Kúria Kfv.35720/2015/8. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 8. §, 18. §, 31. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 83. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 2. §] Bírók: Hajnal Péter, Heinemann Csilla, Huszárné dr. Oláh Éva

A határozat elvi tartalma:

Az OECD Transzferár Irányelvekben foglaltak sem általánosíthatóak, mindig csak a konkrét tényállás függvényében alkalmazhatók. Az adóelőny érvényesíthetősége akkor kizárt, ha a jogügylet célja vagy kizárólagosan (csak) az adóelőny elérése, vagy ha az adóelőny elérése uralja a jogügyletet, a jogügylet döntően az előny elérését célozza. OECD Transzfer Irányelvek 1.36, 1.37, 1.39, 1.41

***********

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

ítélete

Az ügy száma: Kfv.I.35.720/2015/8.

A tanács tagjai: dr. Hajnal Péter a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva előadó bíró, dr. Heinemann Csilla bíró

A felperes:(felperes címe)

A felperes képviselője: Kajtár Takács Hegymegi-Barakonyi Baker & McKenzie Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Kajtár Géza)

Az alperes: Nemzeti Adó- és Vámhivatal Fellebbviteli Igazgatóság, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága jogutódja

Az alperes képviselője: Dr. Farkas Ervin jogtanácsos

A per tárgya: adóügyben hozott közigazgatási határozat

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A felülvizsgálni kért jogerős határozat: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.33.251/2013/59. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2.K.33.251/2013/59. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, a felülvizsgálati kérelemmel támadott részében hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 300.000 (háromszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget.

A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A H-P (HP) a 2008. évben döntött az E.D.S (EDS) felvásárlásáról. A cégadatok szerint a magyarországi E. Kft. 2008 decemberében a HP G. B.V.-, majd a HP B B.V. tulajdonába került; 2009. március 16-tól a HP V. B.V. és a HP L. B.V. lett a tulajdonos. A felperes tagjai ebben az időszakban a HP G B.V. és a HP C. GmbH voltak. Az E. Kft.-t tulajdonló HP cégek és a felperesi tag HP G B.V. tulajdonosa a HP anyacége, a HP C. US volt (a GmbH a HP G. B.V. tulajdonában állt).

[2] A HP C. US döntésének megfelelően a felperes a 2009. április 22-én kelt szerződéssel megvásárolta a E. Kft.-t, az ellenértéket ezen a napon át is utalta. A pénzügyi fedezet a cégcsoport finanszírozását biztosító HP C. C.V. (a továbbiakban: Cash-pool társaság) által nyújtott 9.153.477.000 forint kölcsönből származott. A kölcsönszerződés napi kamatozású volt; a hónap végén kimutatott kamatot a felperes havonta elhatárolta. A kölcsön teljes összegét az ötéves futamidő végén kellett visszafizetni. A felperes transzferár nyilvántartása a kölcsön céljaként a felperes hosszú távú finanszírozását, illetve a csoporton belüli optimális tőkefelhasználást határozta meg. A megvásárolt gazdasági társaság 2009 októberében beolvadt felperesbe. A felperesnél a felvásárlást követően, a 2010. évben, a cégérték költségkénti elszámolása és a kamatok elszámolása miatt negatív saját tőke alakult ki.

[3] Az elsőfokú adóhatóság a 2007/2008-2008/2009 üzleti évekre valamennyi adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést folytatott le a felperesnél. A vizsgálat - egyebek mellett - megállapította, hogy a kölcsönként adott összeg olyan tőkejuttatás volt, amelynek célja nem a transzferár nyilvántartás szerinti hosszútávú finanszírozás volt, hanem az, hogy elősegítse a felperesnek, mint - közvetetten - saját tulajdonú entitásnak a jogi átalakulási folyamatok közbeni zavartalan működését, az E. Kft. felvásárlását majd beolvasztását. A jogi forma adóelőnyt koncentrál - a kapcsolt vállalkozások bevonásával - az anyavállalthoz, ugyanakkor adóhátrányt jelent a felperesnek.

[4] Az ügylet egyetlen gazdasági célja az adózás előtti eredmény csökkentésén keresztül az adóelőny elérés, mely ellentétes az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 2.§ (1) bekezdésével. A kamatok nem számolhatók el ráfordításként, mert nem a felperes bevételszerző tevékenységével összefüggésben, hanem az adóhatóság által adójogi szempontból színleltnek minősített ügylet kihatásaként merültek fel. A felperes eljárása ellentétes a számvitelről szóló 2000. évi C. tv. (a továbbiakban: Sztv.) 83.§ (3) bekezdésével. Az ellenőrzés a pénzügyi ráfordítás helytelen elszámolása miatt a 2008/2009. üzleti év adózás előtti eredményt 619.790.000 forinttal megnövelte. Társasági adóalap növelésére azért nem került sor, mert a "kamatráfordítást" felperes pénzügyileg nem rendezte.

[5] A revízió több adójogi tényállást is érintő adatai alapján az elsőfokú adóhatóság általános forgalmi adó, személyi jövedelemadó, egészségbiztosítási járulék, egészségügyi hozzájárulás, nyugdíj-biztosítási járulék, munkaadói járulék, innovációs járulék, társasági adó és társas vállalkozások különadója adónemekben a vizsgált évekre összesen 236.130.000 forint adókülönbözetet állapított meg a felperes terhére. A 205.966.000 forint adóhiány után adóbírságot szabott és késedelmi pótlékot számított fel, a jogszabályban előírt adózással összefüggő kötelezettség elmulasztása miatt különböző jogcímeken összesen 1.500.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki.

[6] Az alperes 2197363234 számú határozatával helybenhagyta az elsőfokú döntést. Indokolásában a kölcsönszerződés kapcsán hivatkozott az OECD Transzferár Irányelvek (a továbbiakban: Irányelvek) 1.36. és 1.37. pontjára. Ennek alapján a kölcsön folyósításának körülményeire tekintettel helyénvaló lehetett, hogy azt az adóhatóság gazdasági tartalmának megfelelően minősítette, ami azzal járt, hogy a hitelt tőkebefektetésként kezelték.

A kereseti kérelem

[7] A felperes keresetében az E. Kft. cégértékéhez tartozó értékcsökkenésre vonatkozó alperesi megállapítás mellett vitatta a kölcsön tőke juttatássá való átminősítését.

Az elsőfokú ítélet