A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10332/2007/7. számú határozata munkaviszony megszüntetése (munkaviszony JOGELLENES megszüntetése) tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 89. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.I.10.332/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Pogány Andrea ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Szigeti Sándor ügyvéd által képviselt alperes ellen munkaviszony jogellenes megszüntetése megállapítása iránt a Szolnoki Munkaügyi Bíróságnál 3.M.665/2005. szám alatt megindított és másodfokon a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.186/2006/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán

- tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.186/2006/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak

- felhívásra - 62.900 /hatvankettőezer-kilencszáz/ forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

I n d o k o l á s :

A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a munkáltatói rendes felmondás jogellenes volt, mivel annak indoka valótlan tényeket tartalmazott. Sérelmezte, hogy a munkáltató a rendes felmondás esetére megillető járandóságokat a jogelőd munkáltatónál eltöltött jogviszony figyelmen kívül hagyásával állapította meg.

A Szolnoki Munkaügyi Bíróság 3.M.665/2005/25. számú ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, amely a jogellenes jogviszony megszüntetést megállapító határozat jogerőre emelkedésekor szűnik meg. Kötelezte az alperest elmaradt munkabér, négyhavi átlagkeresetnek megfelelő összegű átalánytérítés, további felmondási időre járó bér, valamint végkielégítés megfizetésére.

A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1995. július 1-jén létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjénél adatnyilvántartó adminisztrátori munkakörben. Az alperes 2000. szeptember 1-jétől irattáros, csoportvezető munkakörben alkalmazta a felperest, amely megbízást 2004. augusztusában visszavonta és augusztus 23-ától J. G. látta el a csoportvezetői feladatokat. A munkáltató 2005. szeptember 5-ével az újonnan felvett Á. G.-t alkalmazta irattáros csoportvezető munkakörben, ezáltal a korábbi öt fős létszám hat főre emelkedett. Az alperes 2005. november 21-én kelt rendes felmondásával 2006. január 5-i hatállyal szüntette meg a felperes munkaviszonyát azon indokolással, hogy a lakóhelyéhez közeli sz.-i irattárból a tárolási és iratrendezési munkákat a raktározás szűk kapacitása miatt a társaság más területre kényszerült átszervezni. Ennek következtében a dolgozói létszám az elvégzendő munkához képest aránytalanul nagyobb mint az szükséges, és ez a kft. gazdaságos működését hátrányosan befolyásolja.

A munkaügyi bíróság az alperesi jogutódlást megállapította, és a munkáltatót erre figyelemmel további végkielégítés és felmondási időre járó bér megfizetésére kötelezte. A bíróság álláspontja szerint az alperes ténylegesen minőségi cserét hajtott végre, amikor Á. G. csoportvezetőként történő alkalmazásával a korábbi csoportvezetőt leváltva, a továbbiakban irattárosként foglalkoztatta, majd a felperes munkaviszonyát megszüntette. Ezzel szemben az alperes a munkaviszony megszüntetését létszámleépítéssel indokolta, amely egyrészt nem okszerű, másrészt nem valós. A létszámcsökkentésre nem az elvégzendő munkához képest nagy létszám miatt került sor, hanem azért, mert az alperes a felperesi munkaviszony megszüntetést megelőző rövid időn belül a létszámot növelte.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság 4.Mf.21.186/2006/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, egyebekben helybenhagyta, az elmaradt munkabér összegének felemelése mellett. A másodfokú bíróság osztotta az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtetteket. Álláspontja szerint az Á. G. felvételével megvalósuló hatékonyabb munkavégzés és felszabaduló létszám a rendes felmondást megalapozhatta volna, a 2004. évben történt irattár áthelyezés azonban a munkaviszony megszűnés valós és okszerű indoka a felperest érintő felmondás kiadásának időpontjában már nem lehetett.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására", és a kereset elutasítására irányult. Érvelése szerint az alperes társaság által tervezett és végrehajtott átszervezés, valamint létszámleépítés megtörtént, a felperes felmondását követően R. E. munkaviszonyát is megszüntették. Az átszervezés következtében olyan helyzet keletkezett, amelyben a dolgozói létszám az elvégzendő munkához képest aránytalanul nagyobb lett, mint ahogy az szükséges volt. Az a körülmény, hogy az alperes a munkavállalói létszámot két ütemben csökkentette, nem változtat a tényeken, és a felmondás tartalmának valóságán és okszerűségén.