A Legfelsőbb Bíróság Bfv.264/2010/6. számú határozata csalás bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 44. §] Bírók: Akácz József, Márki Zoltán, Varga Zoltán

Kapcsolódó határozatok:

Nyíregyházi Járásbíróság B.1656/2002/24., Nyíregyházi Járásbíróság B.1621/2003/76., Nyíregyházi Törvényszék Vh.1894/2003/4., Nyíregyházi Törvényszék Vh.3961/2004/2., Nyíregyházi Törvényszék Vh.917/2005/3., Nyíregyházi Járásbíróság B.1621/2003/130., Nyíregyházi Járásbíróság B.1621/2003/402., Nyíregyházi Törvényszék Bf.126/2009/15., *Kúria Bfv.264/2010/6.* (BH+ 2011.1.7)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.III.264/2010/6.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2010. év június hó 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

A csalás bűntette és más bűncselekmények miatt Ü.L. és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Nyíregyházi Városi Bíróság 19.B.1621/2003/402. számú és a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Bf.126/2009/15. számú ítéletét az I. rendű terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

Ü.L. I. rendű terheltet a Nyíregyházi Városi Bíróság a 2008. október 22. napján kelt 19.B.1621/2003/402. számú ítéletével 1 rendbeli csalás bűntette, 16 rendbeli, ebből 9 esetben folytatólagosan elkövetett csalás bűntette miatt halmazati büntetésül 4 évi börtönbüntetésre és 4 évi közügyektől eltiltásra ítélte. Ezen túlmenően kötelezte, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül dr. F.S. magánfél részére 31.200.000 forintot, mint kártérítést fizessen meg és az I. rendű terhelt vagyonára elrendelt zár alá vételt is fenntartotta.

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás a következő.

A C.C. Pénzügyi Rt. 1997. november 21-én alakult meg, 20.000.000 forintos jegyzett tőkével. Az ÁPTF 1867/1998. számú határozatával jóváhagyta a pénzügyi vállalkozás alapítására vonatkozó engedélyt, így a cég a tényleges gazdasági tevékenységét 1998 márciusában kezdte meg. A társaság hitelezői tevékenységet folytatott. Az 1998-as év gazdasági tevékenysége veszteséges volt, ezért 16.000.000 forint tőkeemeléssel kompenzálták azt, ám ennek ellenére 1999-ben is veszteség keletkezett.

Az Rt. olyan feltételekkel nyújtott hitelt, amelyre abban az időben más hitelintézet nem látott lehetőséget, ugyanis a kérelmező hitelképességét nem vizsgálta, csupán a fedezetként felajánlott ingatlan értékesíthetőségét. Maximálta a kihelyezhető kölcsön felső határát 6.000.000 forintban. A cég az ügyfelekkel olyan szerződéseket kötött, amelyek lehetőséget adtak közvetlen végrehajtásra is. A kölcsönszerződést közjegyzői okiratba foglalták, amelyet végrehajtási záradékkal látott el a bíróság. A közjegyzői okirat tartalmazta egyrészről a kölcsönszerződést, amely a tartozás elismerését és azonnali végrehajthatóságát jelentette, valamint a zálogszerződést, amely a tulajdonost az ingatlan értékesítésének tűrésére kötelezte bírósági eljárás nélkül, sőt az ingatlan végrehajtás és árverés mellőzésével történő értékesítésére is lehetőséget adott. A konstrukció I.G. elgondolásán alapult, s bár Ü.L. névlegesen nem szerepelt a cégben, de a részvényesekkel háttérszerződése volt, így a cég gyakorlatilag az I. rendű terhelt gazdasági társasága volt.

A társaság székhelye Pécsett volt, majd 1999. évben Nyíregyházán fiókiroda létesült, később pedig mivel az ügyek többsége ebben az irodában intéződött, 2000. december 20-tól a székhelye is Nyíregyháza lett.

Az Rt. alapító okirata szerint az igazgatóság tagjai önállóan jegyezték a részvénytársaságot, az igazgatóság által a szervezeti és működési szabályzatban képviseleti joggal felruházott dolgozók közül két fő együttesen írhatott alá az igazgatóság által kiadott felhatalmazás alapján, az ott meghatározott jogkörben. Az igazgatóság elnöke és az ügyvezető igazgató általános képviseletre volt jogosult.

A C.C. Rt. megalakulásától kezdve finanszírozási gondokkal küszködött, ezért előbb tőkeemelést hajtottak végre, majd 2000. évtől kezdődően alkalmazni kezdték az ún. kettős lehívásokat és fedezet nélküli ügyleteket, amelyeket 2001. évben is folytattak. Ezen túlmenően ez alatt az időszak alatt magánszemélyektől engedély nélküli betétgyűjtést is végeztek.

2001. december 11. napján az I. rendű terhelt egy miskolci közjegyzőnél tartozás-elismerő nyilatkozatot tett 79.300.000 forint összegben, amelynek visszafizetését vállalta az Rt. felé.

A társaság 2001. végére pontosan már meg nem határozható okból, de feltehetően a bűncselekményekkel is összefüggésben fizetésképtelenné vált. A végelszámoló megállapította, hogy a társaság rendelkezésére álló vagyona 115.054.000 forint, amelyből csupán 12.763.000 forint a pénzállomány, a többi, vagyis a 102.291.000 forint követelés volt. Ezzel szemben az Rt. tartozása kb. 258.000.000 forint volt, amelyből a takarékszövetkezetek felé 245.000.000 forintot jelentett. Az Rt. végelszámolása 2002. április 16-án kezdődött meg, majd 2002 júniusában a PSZÁF felszámolást kezdeményezett. A felszámoló 2003. március 18. napján kelt közlése alapján az Rt. követelésállománya 102.291.000 forint, pénzeszköz állománya pedig 12.763.000 forint volt.

Az ügymenet szerint az ügyfelek döntő többségében a III. rendű terhelttel vették fel a kapcsolatot, amelynek során az ügyfél becsatolta a szükséges iratokat, majd az L. Rt. a fedezetül felajánlott ingatlanok értékbecslését elvégezte. Az ügyféllel megkötött kölcsönszerződést közjegyzői okiratba foglalták. A szerződések egy-egy alkalommal négy példányban készültek, majd egy példányt az ügyfélnek visszaadtak, további három példány pedig az Rt.-nél maradt és ezen példányok tették lehetővé a későbbi többes lehívásokat.

Az Rt. az ügyfélnek nyújtott kölcsönt a vele hitelkapcsolatban lévő takarékszövetkezetektől vette igénybe, a korábban megkötött "finanszírozási keret-megállapodási szerződés" alapján. Az egyes kölcsönök lehívásának feltétele volt a kölcsönszerződés megkötése, valamint az Rt. részéről az ügyfél által felajánlott jelzálogjogból folyó jogok átengedéséről szóló engedményezési szerződés. Az engedményezési szerződésnek az volt a célja, hogy amennyiben az Rt. a takarékszövetkezet felé nem tudja teljesíteni a fizetési kötelezettségét, a takarékszövetkezet közvetlenül az ügyféllel szemben léphet fel igényével. A kölcsönszerződésben az Rt. és a takarékszövetkezetek úgy állapodtak meg, hogy a takarékszövetkezeti hitel kizárólag az Rt. által a szerződésben is megjelölt ügyfél részére történő pénzkölcsön folyósításra használható fel. A lehíváshoz tehát egy közjegyzői okirat, egy kölcsönszerződés és egy engedményezési szerződés benyújtása volt szükséges. Az ítéleti tényállás szerint az I. rendű terhelt döntötte el, hogy melyik takarékszövetkezettől kerüljön lehívásra a kölcsönösszeg.