BH 2001.7.322 A favor testamenti elve nem érvényesülhet a köteles részre jogosultak hátrányára, mert részükre a törvény szabályai biztosítják a hagyaték meghatározott hányadát, és rendelkeznek a kiadás módjáról is. [Ptk. 637. § (2) és (3) bek., 671. § (1) és (2) bek., 672. §, PK 82. sz.].

Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy a perbeli házas ingatlan 1/2 tulajdoni hányada a felperest illeti köteles rész kielégítése jogcímén. Kötelezte a felperest, hogy 30 napon belül fizessen meg az I. r. alperesnek az 1996. augusztus 1-től 1998. augusztus 31-ig terjedő időszakra 152 000 forint többlethasználati díjat, ezt meghaladóan a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította, és az alperest elsőfokú perköltség fizetésére kötelezte.

A megállapított tényállás szerint a felperes az 1996. július 23-án elhunyt L.-né Sz. M. örökhagyó túlélő házastársa, végintézkedés hiányában törvényes örököse lenne. Az örökhagyó 1994. július 29-én írásbeli magánvégrendeletet alkotott, amelyben a tulajdonát képező házas ingatlana és a végrendeletben felsorolt ingóságai örököséül az I. r. alperest nevezte meg, a II. r. alperesre pedig házas ingatlana haszonélvezeti jogát hagyta. A hagyatéki eljárás során a felperes és az I. r. alperes az ingóságokra egyezséget kötöttek. A házas ingatlant a közjegyző a végrendelet szerint - ideiglenes hatállyal - az alpereseknek adta át, az örökhagyó folyószámláján szereplő pénzösszeget pedig törvényes öröklés jogcímén a felperes megörökölte. A házas ingatlant az örökhagyó halála óta is a felperes használja, korábbi házasságából származó gyermekeivel. A felperes a perben köteles részének természetben, az ingatlanból való kiadását, az alperesek pedig a felperesnek az ingatlan kiürítésére, használati díj fizetésére kötelezését kérték, és a köteles rész pénzben való kiadását vállalták.

Az elsőfokú bíróság a Ptk. 671. §-a alkalmazásával a felperest megillető köteles rész mértékét az ingatlan 1/2-ében állapította meg, azt természetben, a II. r. alperes haszonélvezetétől mentesen adta ki, és az ingatlan további 1/2 részének használatáért a szakvélemény alapulvételével megállapított többlethasználati díj megfizetésére kötelezte a felperest.

Az ítélet ellen a kereset elutasítása és viszontkeresetüknek való helyt adás iránt az alperesek, az ingatlan további 1/2 hányadára haszonélvezeti joga megállapítása és a többlethasználati díj leszállítása iránt a felperes fellebbezett.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében azt megváltoztatta: a felperes által 1996. augusztus 1-jétől 1998. augusztus 31-éig terjedő időszakra fizetendő használati díj összegét 76 000 forintra leszállította azzal, hogy azt a II. r. alperesnek köteles a felperes megfizetni. Kötelezte továbbá a felperest 1998. szeptember 1-jétől havi 3750 forint használati díj megfizetésére a II. r. alperes javára. Mellőzte az alperesek perköltség fizetésére kötelezését, egyebekben pedig az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

Ítéletében rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság helyesen döntött, amikor a köteles részt természetben adta ki, mert a Ptk. 672. §-ának (3) bekezdése a főszabály szerinti pénzben történő kiadástól való eltérést lehetővé teszi. A köteles rész pénzben való kiadása a felperesre méltánytalan lenne, mert egy évtizede az ingatlanban lakik és a természetbeni kiadás nyújt lehetőséget számára annak további használatára. Rámutatott arra is, hogy a Ptk. 671. §-ának (1) bekezdése alapján a köteles részt minden teher és korlátozás nélkül kell kiadni, ezért téves az alperesek arra való hivatkozása, hogy a II. r. alperest a végrendelet alapján az egész ingatlan haszonélvezeti joga illeti, de tévesen kérte a felperes is haszonélvezeti joga megállapítását az I. r. alperes által örökölt hányadra, mert a Ptk. 665. §-ának (2) bekezdése értelmében köteles részként haszonélvezeti jog csak abban az esetben illetné, ha törvényes örökösként ezt örökölte volna. Az elsőfokú eljárásban beszerzett szakvélemény alapulvételével állapította meg a társtulajdonosok közötti többlethasználat esetére javasolt használati díj összegét. Utalt a II. r. alperest megillető haszonélvezeti jogra, ezért a használati díjat részére rendelte el megfizetni.

A jogerős ítélet ellen az alperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével a felperest köteles rész címén megillető 1/2 hányadra a II. r. alperes haszonélvezeti joga megállapítását és a felperes által a II. r. alperes részére fizetendő használati díj összegének 304 000 forintra való felemelését kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet azon rendelkezése, amellyel a felperest köteles rész címén illető hányadra mellőzi a II. r. alperes haszonélvezeti jogának megállapítását, törvénysértő. Hivatkoztak arra, hogy a végrendeletet mindig az akarati elv (favor testamenti) szem előtt tartásával kell értelmezni. Az eljárás során a Ptk. 671. §-a (2) bekezdésének második mondata szenvedett sérelmet, amely szerint "az örökhagyó úgy is rendelkezhet, hogy a jogosult csupán köteles részét kapja meg, ha a korlátozást vagy terhelést a köteles rész tekintetében is el nem fogadja". Mivel a II. r. alperes a végrendelet alapján az egész ingatlan haszonélvezeti jogát kapta, ezért azt a köteles résszel korlátozni nem lehet, mert az a favor testamenti elvének megsértését jelentené. A használati díjjal kapcsolatban pedig mindössze azt adták elő, hogy "korábbi álláspontjukat továbbra is fenntartják".

A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.