A Debreceni Ítélőtábla Pf.20053/2010/6. számú határozata ingó kiadása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 4. §, 75. §, 78. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 115. §, 117. §, 118. §, 315. §, 365. §, 507. §, 509. §, 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 179. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 155. §] Bírók: Süliné dr. Tőzsér Erzsébet, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.053/2010/6. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla az előbb dr. Kulhanek Annamária ügyvéd, a fellebbezési eljárásban dr. Szeghalmi Annamária ügyvéd (Budapest, Paulay Ede utca 3/B. VI. emelet 13. szám) által képviselt felperes neve ( címe) felperesnek az előbb dr. Antal Péter ügyvéd, utóbb a Dr. Antal és Dr. Czakó Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Czakó Marianna ügyvéd, Debrecen, Magyari utca 13/D. szám) által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen ingók kiadása iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 8.P.21.572/2008/12. számú ítélete ellen az alperes által 15. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg 15 nap alatt a felperesnek 37 500 (Harminchétezer-ötszáz) forint általános forgalmi adót tartalmazó 187 500 (Egyszáznyolcvanhétezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási költséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

Az alperes 2005. június 28-án részben saját tulajdonú, részben a tulajdonosoktól bizományosi értékesítésre átvett, összesen 19 festményt adott át szintén bizományosi értékesítés céljából J.P. n-i lakos közvetítésével K. J. k-i lakosnak, amelyekből később hat festményt visszaszállított.

K. J. az értékesítésre átvett 13 festményt Cs.L. festőművész közvetítésével 2005. július 20-án 8 500 000 forintért eladta a felperesnek. A felperes a vételárat megbízottja, Cs.L. közvetítésével fizette ki K. J.nek, aki ugyanezen a napon saját kezűleg aláírt, a festmények részletes felsorolását tartalmazó okiratban igazolta, hogy az alkotások a személyes tulajdonát képezik, származási helyük magángyűjtemény. Kijelentette, hogy tudomása szerint az alkotások eredeti művek, arra az esetre azonban, ha e tekintetben kétség merülne fel, azok visszavásárlására vállalt kötelezettséget. K. J. az átvett vételárból az alperesnek csak 500 000 forintot adott át.

Az alperes feljelentése alapján K. J. ellen büntetőeljárás indult, amelynek során K. J. gyanúsítottként vallotta, hogy a pénz átvételekor alakult ki benne az a szándék, hogy azt nem adja át az alperesnek, hanem jelentős tartozásai kifizetésére fogja felhasználni.

A K. Városi Bíróság a 18.B.3109/2006/22. számú, 2007. november

19-én meghozott és ugyan aznap jogerőre emelkedett ítéletében K. J.et bűnösnek találta 1 rendbeli jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében, és 1 rendbeli magánokirat-hamisítás vétségében, és vele szemben halmazati büntetésként 1 év 6 hónap, végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetést szabott ki. A jogerős ítélet indokolásából megállapíthatóan a bűncselekmény elkövetési magatartásaként jelölte meg, hogy K. J. az általa átvett vételárból 7 000 000 forintot - magánjellegű tartozásai kifizetésére - eltulajdonított. A büntető bíróság rövidített indokolású ítéletében a Be. 155. §-a (1) és (2) bekezdésére hivatkozással a büntetőeljárás során lefoglalt festményeket az alperesnek rendelte kiadni. Az ítélet ellen a felperes által a lefoglalt festmények alperes részére történt kiadásának elrendelése miatt előterjesztett fellebbezést, mint arra nem jogosulttól származót a 2008. január 9-én kelt 18.B.3109/2006/26. számú végzésében elutasította. A végzés indokolásában utalt arra, hogy a jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint K. J. a festményeket sikkasztotta el, ezért a felperes azon tulajdonjogot nem szerezhetett.

A felperes elsődleges keresetében a 13 megvásárolt festmény közül az abban pontosan körülírt 12 festmény kiadására kérte kötelezni az alperest.

Hivatkozott arra, hogy K. J. és az alperes között a Ptk. 507. §-ában szabályozott bizományosi szerződés jött létre, amely alapján az alperes K. J.re bízta a festményeket, azok tehát nem bűncselekménnyel kerültek ki az alperes birtokából. A felperes jóhiszeműségét alátámasztja az a körülmény, hogy a festményeket Cs.L. festőművész közvetítésével vásárolta meg, illetve azokat előzőleg az A-P 2005. június-júliusi számában eladásra hirdették. A vételárat kifizette, az ügylet tehát visszterhes volt. Mindezek alapján a Ptk. 118. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek megvalósultak, így - figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság PK. 2. számú állásfoglalásában foglaltakra is - a festmények tulajdonjogát kereskedelmi forgalmon kívül is megszerezte, ezért a Ptk. 115. §-ának (3) bekezdése alapján követelheti a festmények birtokba adását.

Hivatkozott továbbá arra, hogy a büntetőeljárás irataiból megállapíthatóan a K. J. által elkövetett bűncselekmény nem azzal valósult meg, hogy K. J. eladta a festményeket, hanem azzal, hogy a vételárral megbízója felé nem számolt el, következésképpen a felperes tulajdonszerzése időben előbb következett be, mint amely időpontban K. J. a bűncselekményt elkövette. Másodlagosan jogalap nélküli gazdagodás címén 8 500 000 forint és kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, és perköltségre is igényt tartott.

Álláspontja szerint az ügy érdemi eldöntése szempontjából annak van jelentősége, hogy K. J. mely időpontban követte el a bűncselekményt. Hivatkozott arra, hogy a műtárgyak egy része nem állt a tulajdonában, azok csupán bizományosi értékesítés céljából voltak a birtokában. Ebből következik, hogy ezeket tulajdonosként ő sem értékesíthette, tehát tulajdonosként nem adhatott megbízást azok értékesítésére sem. Ugyanakkor K. J. a továbbértékesítést megelőzően kiállított igazolásban magát tulajdonosként tüntette fel, azt a látszatot keltve, hogy hagyatékból vásárolta a festményeket, amely tényeket a büntetőeljárás során a felperes és Cs.L. tanú vallomása is megerősítette. K. J. tehát már Cs.L. és a felperes tévedésbe ejtésével elkövette a bűncselekményt, következésképpen csalás útján szerezte meg az ellenértéket, amivel az alperes felé nem számolt el. Az alperes ellenkérelmében vitatta azt is, hogy a felperes a vételárat kifizette volna K. J.nek.

Az elsőfokú bíróság a perben tanúként hallgatta ki J.P.t, Cs.L.t, K. J-t, valamint az alperes élettársát, V.A.B-t, majd meghozott ítéletében kötelezte az alperest a rendelkező részben részletesen körülírt és érték szerint is meghatározott 12 festménynek felperes részére 15 napon belüli kiadására. Rendelkezett a felperes javára perköltség megfizetéséről is.

Mindenekelőtt rámutatott arra, hogy a Ptk. 117. §-ának (1) bekezdésében foglalt, a tulajdonszerzésre vonatkozó általános szabályt tartalmazó rendelkezés alól a Ptk. 118. §-a kivételt enged, és e rendelkezés (2) bekezdése szerint kereskedelmi forgalmon kívül is lehet nem tulajdonostól tulajdonjogot szerezni abban az esetben, ha a szerző a dolgot jóhiszeműen és ellenszolgáltatás fejében olyan személytől szerzi meg, akire azt a tulajdonos bízta. Ehhez képest tehát a perben e feltételek fennállását vizsgálta.