A Pécsi Ítélőtábla Pf.20206/2012/8. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 75. §, 78. §, 84. §] Bírók: Döme Attila, Lábady Tamás, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.206/2012/8. szám

A Pécsi Ítélőtábla a Kelemen, Mészáros, Sándor és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt Dr. I.rendű felperes neve (II.rendű felperes címe) felperesnek - a I.rendű alperes neve (I.rendű alperes címe) I. rendű, a Lakatos, Köves és Társai Ügyvédi Iroda által képviselt Dr. II.rendű alperes neve (II.rendű alperes címe) II. rendű és Dr. III.rendű alperes neve (III.rendű alperes címe) III. rendű alperesek ellen személyiségi jog megsértése iránt indított perében a Pécsi Törvényszék 2012. január 18. napján kelt 11.P.20.964/2011/17. számú ítélete ellen a felperes részéről 21. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a II. és III. rendű alpereseknek 15 nap alatt egyenként 20.000 (húszezer) forint + ÁFA összegű másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg a Magyar Államnak - az illetékes állami adóhatóság felhívására - 72.000 (hetvenkettőezer) forint másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes által üzemeltetett www....................hu weboldalon megjelent F. hetilapnak "A rendszerváltás és az államadósság" című tanulmány 4. oldalán az alábbi közlésekkel megsértette a felperes jóhírnévhez kapcsolódó személyhez fűződő jogát: "O és T alatt megkezdődött a mezőgazdaság szétverése"; "Mikor T-val szétverették a mezőgazdaságot, megengedték O-nak, hogy eltávolítsa"; "O megzsarolta T-t- akárcsak A - az ügynök múltjával, T le is mondott". Kötelezte az I. rendű alperest, hogy a www..........................hu weboldalról a tanulmánynak az ítélet rendelkező részével érintett részeit az ítélet jogerőre emelkedését követő napon távolítsa el, azt a továbbiakban ne terjessze. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy a saját költségén a tanulmányt megjelenítő weboldalon 15 napon belül közzétett nyilatkozattal kérjen bocsánatot a felperestől és fizessen meg a felperesnek ugyanezen határidőn belül 400.000 forint nem vagyoni kártérítést és ennek a 2010. augusztus 20. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre számított késedelmi kamatait. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az I. rendű alperest a felperes javára 31.160 forint perköltség, az állam javára 24.000 forint le nem rótt elsőfokú eljárási illeték megfizetésére kötelezte. A felperest kötelezte arra, hogy fizessen meg a II. és III. rendű alpereseknek személyenként 207.500 forint + ÁFA, továbbá 57.810 forint perköltséget.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása szerint a fenti idézetek az I. rendű alperes által üzemeltetett weboldalon 2010-ben kerültek közzétételre egy terjedelmes írás részeként, ami sajátos egyedi szemszögből elemezte a rendszerváltozás óta keletkezett magyar államadósság okait, a rendszerváltás óta működött és működő Magyar Kormány ezzel kapcsolatos tevékenységét, sőt néhány több száz évre visszatekintő történelmi párhuzamot is vont. A III. rendű alperes ezt az írást elektronikus fájl formátumban az elektronikus postafiókjába érkezett egyik elektronikus levél mellékleteként megkapta, beleolvasott és több ismerősének, barátjának, közöttük a II. rendű alperesnek is továbbküldte. A II. rendű alperes a cikket nem olvasta el, de ő is továbbította a levelezési listájára felvett személyeknek. A III. rendű alperes több mint tíz személynek, a II. rendű alperes 28 személynek küldte tovább a fájlt alkotó elektronikus adatmennyiséget anélkül, hogy bármiféle megjegyzést hozzáfűztek volna.

Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az I. rendű alperes az írás közzétételével annak idézett részeiben megsértette a felperes Ptk. 75.§ (1) bekezdésével, 76.§-val és 78.§ (1) és (2) bekezdésével védett személyhez fűződő jogát, a jóhírnevét, ezért vele szemben alkalmazta a keresetet teljesítve a Ptk. 84.§ (1) bekezdésébe, 339.§ (1) bekezdésébe és 355.§ (1) bekezdésébe foglalt jogkövetkezményeket. A II. és III. rendű alperesekkel szemben előterjesztett hasonló tartalmú keresetet azonban elutasította, mert álláspontja szerint a II. és III. rendű alperesek azzal, hogy a hozzájuk spam-ként, vagy egyéb úton érkezett e-mail mellékleteként megkapott írást továbbküldték, nem sértették meg a felperes jóhírnévben megtestesülő személyhez fűződő jogát. Az elsőfokú bíróság indokolása szerint a II. és III. rendű alperesek nem estek és nem esnek a sajtóról szóló bármely jogszabály hatálya alá, ezért az írás terjedelmére, annak széleskörű és sajátos tartalmára is tekintettel nem voltak kötelesek a továbbküldése előtt ellenőrizni a valóságtartalmát, arról véleményt pedig saját maguk nem fejtettek ki. Az esetet az elsőfokú bíróság ahhoz hasonlította, mintha valaki egy újságárusnál egy sajtóterméket megvásárol, vagy a könyvtárból egy könyvet és/vagy tanulmányt tartalmazó iratot kölcsönöz és azt elolvasásra másnak továbbadja. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint e magatartások egyikével sem valósítható meg a jóhírnév sérelme, az internetes forgalom ilyen módon történő korlátozása pedig annak funkcióját és lehetőségeit indokolatlan mértékben korlátozná, az információáramlást akadályozná. A II. és III. rendű alperesek javára megítélt perköltséget az elsőfokú bíróság az alperesek kérelmének megfelelően 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 2.§-a alapján a díjkikötési megállapodásnak megfelelően határozta meg, egyébként pedig a II. és III. rendű alperesek valamint jogi képviselőjüknek a per vitelével felmerült indokolt útiköltsége megtérítésére kötelezte a felperest.