BH+ 2005.5.216 I. A jogellenesség vizsgálata a bírósági jogkörben okozott kár megtérítésére irányuló perben.

II. A kártérítési perben eljáró bíróságot a végrehajtási kifogást elbíráló jogerős bírósági határozat köti [Ptk. 339. §, 349. §, Vht. 225. §].

A felperes a keresetében az alpereseket bírósági, illetve végrehajtói jogkörben okozott kár megtérítése címén a Ptk. 339. § és 349. §-a alapján egyetemlegesen 3 965 666 forint és járulékai megfizetésére kérte kötelezni.

A kereset ténybeli alapjaként azt adta elő, hogy büntetőeljárásban - amelyben a felperes magánfélként vett részt - a bíróság jogerős ítélettel a terheltet 114 564 794 forint kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte, megállapítva, hogy kielégítési alapul a bűnügyi zárlat alá vett 450 millió forintnak a 3 millió forint vagyonelkobzáson felüli összege szolgál. A felperes a végrehajtási lap benyújtásával kielégítési végrehajtást kezdeményezett, amelyet a városi bíróság a végrehajtási lap kibocsátásával elrendelt. A végrehajtható okiratot azonban tévesen és jogellenesen nem a megyei bírósági végrehajtónak, hanem a II. r. alperesnek adta át. A II. r. alperes a végrehajtást foganatosította és a kereseti kérelemben kárként megjelölt összegű munkadíjat és jutalékot számított fel és vont le a kifizetés során. A felperes végrehajtási kifogást terjesztett elő, amelyet azonban a bíróság jogerősen elutasított. Az I. r. alperes kártérítési felelősségét az alapozza meg, hogy egyrészt tévesen intézkedett, másrészt pedig a bírósági végrehajtásra vonatkozó szabályokat megsértve bírálta el a végrehajtási kifogást. A bűnügyi zárlatra tekintettel ugyanis a követelést nem kellett ismét lefoglalni, illetve a felperes javára elrendelt végrehajtást nem a II. r. alperesnek, hanem a megyei bírósági végrehajtónak kellett volna egyszerű átutalási intézkedéssel lefolytatnia és befejeznie. Szükségtelen és indokolatlanul merült fel tehát a II. r. alperesnek megfizetett végrehajtási költsége.

Az alperesek ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Az I. r. alperes azzal védekezett, hogy jogszabálysértés nem történt, mert a Be. 107. § c) pontjából következően a magánfélnek bűnügyi zárlat esetén is végrehajtási lappal kell a kielégítési végrehajtást kezdeményeznie. A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 225. §-a értelmében pedig a végrehajtás lefolytatása a II. r. alperes hatáskörébe tartozik.

A II. r. alperes azzal védekezett, hogy a végrehajtás során a jogszabályoknak mindenben megfelelően járt el, amit a végrehajtási kifogást elbíráló bíróságok is megállapítottak.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasító ítéletet hozott, amelynek indokolása szerint az alperesek terhére jogellenes magatartás, és ebből következően kártérítési felelősség nem állapítható meg. A Be. 106. § (1) bekezdése, 107. § c) pontja és 15. §-ának d) pontja értelmében a bűnügyi zárlat fennállása esetén a büntetőbíróság által megítélt polgári jogi igény (kártérítés) kielégítési végrehajtása végrehajtási lappal történik. A felperes ennek megfelelően járt el és a bíróság sem sértett jogszabályt, amikor a végrehajtási ügyet a II. r. alperesre a Vht. 225. § a) pontja és 202. §-a értelmében kiosztotta. E jogszabályok alapján, azok helyes alkalmazásával jogszerűen utasította el a bíróság a felperes végrehajtási kifogását. Jogellenesség hiányában tehát az alperesek kártérítési felelőssége nem áll fenn.

Az elsőfokú ítélet ellen a keresetnek helytadó döntés meghozatala érdekében a felperes fellebbezett. Fenntartva az elsőfokú eljárásban előadott jogi álláspontját ismételten arra hivatkozott, hogy bírói műhiba történt, ami a felperesnek kárt okozott.