BH 1997.1.3 A katonai vétség elkövetője nem büntethető, ha a tettes szolgálati viszonyának a megszűnése óta - az elsőfokú bíróság határozatának a meghozataláig - egy év már eltelt; az elévülés félbeszakítására vonatkozó rendelkezések e speciális katonai büntethetőséget megszüntető ok tekintetében nem érvényesülnek [Btk. 35. § (1) bek., 124. §, 359. § d) pont].

A megyei bíróság katonai tanácsa az 1995. december 6-án kelt ítéletével a tartalékos határőr százados I. r. vádlottat felbujtóként folytatólagosan elkövetett sikkasztás vétsége, társtettesként elkövetett lopás vétsége, büntetőügyben hamis tanúzásra felhívás vétsége, 2 rb., részben bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítás vétsége és 3 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétsége miatt - halmazati büntetésül - 250 napi tétel - napi tételenként 100 forint - pénzbüntetésre és lefokozásra ítélte.

A bíróság elbírálta a II., III., IV., V. és VI. r. vádlott ellen emelt vádat is. E vádlottak tekintetében az ítélet első fokon jogerőre emelkedett.

A tényállás szerint a tartalékos határőr százados I. r. vádlott 1992. év eleje óta mint az ellátó század parancsnoka teljesítette hivatásos határőri szolgálatát. A vádlottnak az ingatlana korszerűsítéséhez és felújításához különböző építési anyagokra volt szüksége, melyek egy részét oly módon szerezte meg, hogy kezdeményezésére a II. r. vádlott a kezelésére bízott építőanyag-raktárból jogellenesen juttatott az I. r. vádlott részére.

1994. január 25-én az I. és II. r. vádlottak korábbi megállapodása alapján az I. r. vádlott utasítására az alárendeltségébe tartozó határőr tizedes és határőr az objektum építőanyag-raktárából tehergépkocsira felpakoltak 11 343 forint értékű radiátort és 4568 forint értékű új állapotú hullámpalát. Az említett két sorkatona az I. r. vádlott utasítására a gépkocsi rakományára szalmát szórt, majd a II. r. vádlottal együtt a határőr által vezetett gépjárművel az alakulat egyik kapujához hajtottak, ahol találkoztak a laktanya-ügyeletesi szolgálatot teljesítő I. r. vádlottal, aki biztosította számukra az objektumból ellenőrzés nélkül való kilépést. Az eltulajdonított anyagokat az I. r. vádlott házánál lerakták. A 15 911 forint kár lefoglalás útján megtérült.

1994. február 2-án - szintén I. r. és II. r. vádlottak előzetes megállapodás alapján - az I. r. vádlott utasította az alárendeltségébe tartozó határőröket, hogy másnap reggel tehergépkocsival menjenek az alakulat sertéstelepéhez, ahol egy zsákba 2 db malacot tegyenek, majd a jószágokat helyezzék el a járműben. 1994. február 3-án kora hajnalban a határőrök az I. r. vádlottól kapott utasítást végrehajtották. A gépkocsiban elhelyezett sertéseket a II. r. vádlott édesanyjának - a laktanyához közel eső - házának a garázsához vitték. A cselekmény elkövetésekor B. S. határőr VI. r. vádlott tudatában volt annak, hogy az I. r. vádlott utasítására bűncselekmény elkövetésében vesz részt.

A bűncselekménnyel okozott 7000 forint kár lefoglalás útján megtérült.

Az I. r. vádlott utasítására az V. r. vádlott az általa vezetett tehergépjármű menetlevelébe rendeltetési helyként, úticélként valótlan helyet tüntetett fel, míg a menetlevélen az "igénybevevő" rovatot a gépkocsiparancsnok helyett az I. r. vádlott írta alá. Az alakulathoz visszatérve az V. r. vádlott a jármű használatának igazolásául az említett módon elkészített menetlevelet a telephelyügyeleten leadta.

1994. március 7-én az I. r. és a II. r. vádlott - korábbi megállapodásuk alapján - az alakulat építőanyag-raktárából 19 553 forint értékű építőanyagot tulajdonított el. A kár lefoglalás útján teljes egészében megtérült.

A határőr százados I. r. vádlott az ellene folyamatban levő büntetőeljárás ideje alatt - 1994. március 18-án délelőtt - a századparancsnoki iroda előtti beszélgetésük során felszólította a tartalékos határőr tizedest arra, hogy a folyamatban levő bűnügyben tanúkénti meghallgatása során ne tegyen említést arról, hogy a radiátorokat a házához kiszállították. A tizedes az I. r. vádlottnak ezt a felhívását tudomásul vette, de a tanúkénti meghallgatása során a valóságnak megfelelően beszámolt a történtekről, és egyben közölte a nyomozóhatósággal az I. r. vádlottal folytatott beszélgetését is.

A határőr százados I. r. vádlott - az ellene megindított eljárást követően - 1994. március 18. és 1994. március 31. között az irodájába hívatta a határőr IV. r. vádlottat, és megkérdezte tőle, hogy van-e olyan ismerőse, aki építési anyagokról - tényleges vásárlás megtörténte nélkül - számlát tudna kiállítani. A IV. r. vádlott igenlő válasza után I. r. vádlott egy papírlapon feltüntette azokat az építési anyagokat, amelyekről fiktív számlát kellett készíteni, majd a lapot a határőrnek átadta. Ezt követően a IV. r. vádlott felkereste keresztapját, a III. r. vádlottat, aki a IV. r. vádlott kérésére kiállította a határőr százados I. r. vádlott részére a fiktív számlát, melyen különböző központi fűtési szerelvények, illetőleg 115 tag radiátor került feltüntetésre.

A vásárlásról kiállított számlaérték 113 100 forint volt.

A IV. r. vádlott az ily módon kiállított számlát átadta az I. r. vádlottnak, aki 1994. június 15-én a katonai ügyészségen történt gyanúsítotti kihallgatás során azt - az abban szereplő anyagok eredetének az igazolása végett - bemutatta, és egyben kérte az iratokhoz való csatolását.

A Legfelsőbb Bíróság a határőr százados I. r. vádlott tekintetében felülbírálva a katonai tanács ítéletét, azt annyiban változtatta meg, hogy az elsőfokú ítéletnek a vádlott bűnösségét 3 rb. elöljárói hatalommal visszaélés vétségében kimondó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és ellene az e cselekmények miatt indított büntetőeljárást megszüntette.