A Legfelsőbb Bíróság Mfv.10227/2007/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [1992. évi XXII. törvény (Mt.) 174. §] Bírók: Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna, Tallián Blanka, Tálné dr. Molnár Erika

Mfv.I.10.227/2007/6.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a dr. Schneider Erzsébet ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Fehérvári Ákos ügyvéd által képviselt alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Kaposvári Munkaügyi Bíróságnál M.878/2003. szám alatt megindított és másodfokon a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.687/2006/3. számú közbenső ítéletével jogerősen elbírált perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság a Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.687/2006/3. számú közbenső ítéletét hatályában fenntartja.

I n d o k o l á s :

A Kaposvári Munkaügyi Bíróság M.878/2003/34. számú közbenső ítéletével megállapította az alperes teljes kártérítési felelősségét a felperes 2002. május 10-ei munkahelyi balesete miatt.

A munkaügyi bíróság a döntését arra a tényállásra alapozta, mely szerint az alperesnél gépkocsivezetőként dolgozó felperes 2002. május 10-én munkavégzés közben a tehergépkocsi nedves lépcsőjén megcsúszott, hanyatt a betonpadozatra esett, és megsérült a nyaki porckorongja, a nyak és egyéb idegek, a váll és a felkar izomzata, valamint az ágyéki csigolyája. A beszerzett igazságügyi orvosszakértői vélemény szerint a felperes meglévő sorsszerű betegsége meg nem határozható időpontban a munkaképességét befolyásolta volna, azonban a balesetig nem okozott keresetveszteséget. Mindezekből a munkaügyi bíróság az Mt. 174. § (1) bekezdése és az MK 30. számú állásfoglalása alapján az alperes teljes felelősségére következtetett.

Az alperes fellebbezése alapján eljárt Somogy Megyei Bíróság 3.Mf.21.687/2006/3. számú közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyta.

A másodfokú bíróság helytállóan minősítette a feltárt tényállásból levont elsőfokú ítéleti jogi álláspontot. Az indokolást kiegészítette annyiban, hogy a munkaügyi bíróság több igazságügyi szakértői véleményt szerzett be, és ezek mindegyike aggálytalan volt. Utalt még arra is, hogy a felperesnél a baleset után kialakult depresszió önmagában alkalmatlanná tette a munkaköre ellátására.

Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezésére, és ehelyett olyan ítélet hozatalára irányult, amelyben a Legfelsőbb Bíróság a munkáltató kárfelelősségét a balesettel összefüggő mértékig, és a felperes keresetveszteséggel járó munkaképesség-csökkenése önmagában történő bekövetkezése időpontjáig terjedő ideig állapítja meg. Másodlagosan az eljárt bíróságok új eljárásra kötelezését kérte. Az alapszakvéleményre és a kiegészítő véleményre, valamint az MK 30. számú állásfoglalásra hivatkozással előadta, hogy a balesetkor 57 éves felperes sorsszerű megbetegedései miatt 62 éves korára egyébként is rokkant lett volna, jelenlegi rokkantságának a baleset csak 16-25%-os mértékben az okozója. Erre tekintettel álláspontja szerint a kárfelelőssége csupán 16%-os arányban lett volna megállapítható, és emiatt a jogerős ítélet sérti az Mt. 174. § (1) és (4) bekezdését, valamint az MK 30. számú állásfoglalást, és ellentétes a bírói gyakorlattal (BH 2006.96.).

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint a balesetkor a sorsszerű betegsége még nem is volt ismert.

Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelemre előterjesztett észrevételében kiemelte a kármegosztással kapcsolatos álláspontját alátámasztó szakértői megállapításokat és a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseit.

A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.