A Legfelsőbb Bíróság Bfv.473/2008/5. számú határozata foglalkozás körében elkövetett GONDATLAN veszélyeztetés vétsége (HALÁLT OKOZÓ) tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 51. §, 171. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 125. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Schäfer Annamária

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bfv.II.473/2008/5.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a Budapesten, 2008. évi december hó 18. napján megtartott nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t é t:

A halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt a terhelt ellen folyamatban volt büntetőügyben a terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Pécsi Városi Bíróság 10.B.1361/2005/70. számú ítéletét és a Baranya Megyei Bíróság 4.Bf.195/2007/5. számú végzését megváltoztatja.

A terhelt cselekményét foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés vétségének minősíti (Btk. 171. § (1) bekezdés).

Ezért őt 200 (kettőszáz) napi tétel pénzbüntetésre ítéli.

Egy napi tétel összegét 1 000 (ezer) forintban állapítja meg. Az így kiszabott 200 000 (kettőszázezer) forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén napi tételenként kell egy-egy napi fogházbüntetésre átváltoztatni.

A felülvizsgálati indítvánnyal támadott bírósági határozatok egyéb rendelkezéseit hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

I. A Pécsi Városi Bíróság a 2007. év március hó 22. napján kihirdetett 10.B.1361/2005/70. számú ítéletében a terhelt bűnösségét halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétségében állapította meg. Ezért őt 6 hónapi - végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett - fogházbüntetésre ítélte, és előzetes mentesítésben részesítette.

Az ítéleti tényállás lényege szerint a gyermekkorú sértett az elvégzett mandulaműtétét követően panaszmentesen távozott a kórházból. Állapota otthon fokozatosan javult. Tíz nap múlva, reggel 06 óra körüli időben erős köhögésre ébredt, nagy mennyiségű vért hányt és rövid időre az eszméletét is elvesztette. A gyermeket édesanyja azonnal gépkocsival szállította be a lakásukhoz legközelebb lévő kórházba. A gyermek út közben eszméleténél volt. A kórházban őt a terhelt, ügyeletes sebészorvos megvizsgálta. Az ambuláns lapon rögzítette, hogy a beteg az érkezéskor nem vérzik, kontaktusba vonható, nyugtalan. Szájüregében kevés alvadt vér volt, halk, tachycard szívhangok, érdes légzés, mk. tüdőfél felett szörtyzörejek, hasa puha, betapintható, vérnyomása 80/50, a pulzus 90/min. volt észlelhető illetve mérhető. Előzményként a terhelt feltüntette azt is, hogy a gyermek felkeléskor köhögni kezdett, majd nagy mennyiségű friss vért hányt és kis időre az eszméletét is elvesztette. A terhelt úgy ítélte meg, hogy a kórházban - a személyi és tárgyi feltételek teljes hiánya miatt - a gyermek további ellátása, verőeres vérzésének megszüntetése nem biztosítható, őt sürgősséggel a műtétet végző pécsi klinikára kell szállítatni. A gyermek súlyosan veszélyeztetett állapotát felismerve rohamszállításhoz alkalmas mentőkocsira lett volna szükség, a legközelebbi mentőállomáson azonban ilyen, megfelelő személyzettel és felszereltséggel bíró esetkocsi nem volt szolgálatban. A terhelt ennek ellenére úgy döntött, hogy a speciális feltételeket nélkülöző mentőkocsival a gyermeket továbbszállíttatja, ehhez a mentőt megrendelte. A kiérkező betegszállító kocsi személyzete - látva a sértett gyermek súlyos állapotát - tájékoztatta a terheltet, hogy mint szakképzettség nélküli betegszállítók, a gyermek esetleg szükséges speciális ellátásához nem értenek. Ekkor a terhelt a megyeszékhelyről rohamkocsit kért, annak megérkezését azonban nem várta meg, hanem úgy rendelkezett, hogy a gyermeket a helyi mentőállomás kocsijával vigyék a megyeszékhelyre. Úgy gondolta, hogy a szembejövő rohamkocsival útközben találkoznak. A mentő beteghordói a terhelt utasításának megfelelően az oldalt fekve elhelyezett gyermekkel 6 óra 20 perckor elindultak. 6 óra 15 perckor szemből is elindult a rohammentő. Útközben a gyermek állapota rosszabbodott, pulzusa gyengülni kezdett, légzése, keringése leállt. A mentőautó ezért megállt. A szakértelemmel nem bíró gépkocsivezető és a mentőápoló megpróbálta a gyermeket újraéleszteni, azonban sem ez, sem a 6 óra 31 perckor a rohammentővel megérkező mentőorvos újraélesztési kísérlete nem járt eredménnyel.

A gyermek halálát kivérzéses sokk okozta, amelyhez a vérbelehelés jelentékeny mértékben hozzájárulhatott.

A felülvizsgált ítélet megállapítása szerint a gyermek a kórházban történt vizsgálatkor nem volt közvetlenül sokkos állapotban, de ennek bekövetkezésére, a keringés hirtelen összeesésére, a vérzés újraindulására számítani lehetett. Eltérően a felnőttektől, a gyermekeknél a visszafordíthatatlan állapot hirtelen következik be - erről a terhelt is tudott. A gyermek állapota miatt nem volt alkalmas a betegszállító autóban történő szállításra, esetleges azonnali ellátásának szükségessége szakképzett személy felügyeletét igényelte volna.

Az ítélet jogi indokolása szerint a terhelt két foglalkozási szabályszegést valósított meg. Nem biztosította a gyermek részére a keringését biztosító infúzió bekötését, ezzel a gyermek életét, egészségét közvetlen veszélynek tette ki. Mindemellett nem tett meg mindent annak érdekében, hogy a végleges ellátás helyére szállítás közben - szakmentő biztosításával - megakadályozza az újrainduló vérzés légutakba kerülését. E mulasztásaival az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. Törvény 125. §-ában és orvosi esküjében foglaltakat is megszegte. Az ítélet jogi indokolása rögzíti, hogy amennyiben a terhelt szakmai kötelezettségeit nem mulasztja el, a sértett gyermek életben maradási esélyeit növelhette volna.

Az ítéleti tényállás szerint a vérzés megindulása a műtéti heg leválásakor, a le nem záródott verőércsonkból, a műtét kockázati tényezőjeként, szövődményként állt elő. Az ismételt vérzés megindulásakor a vérzés csillapítására, időleges légútba jutásának megakadályozására eszközök a helyi kórházban rendelkezésre álltak, azonban a verőércsonk végleges lezárását - személyi és tárgyi feltételek hiányában - kizárólag a megyei szakkórházban tudták volna elvégezni.

A bíróság azt rótta fel a terheltnek, hogy amennyiben kétsége volt a gyermek vérvesztésének mennyiségét illetően, akkor is a rosszabb helyzetet kellett volna feltételeznie és ennek megfelelően intézkednie. A terhelt tisztában volt a sértett állapotával, azzal is, hogy a sokkos állapot a vérzés újra elindulása folytán hirtelen bekövetkezhet, azonban könnyelműen bízott ennek elmaradásában. A terhelt mulasztása folytán az út közben sokkos állapotba kerülő gyermek közvetlen veszélybe került és ezzel állt okozati összefüggésben a bekövetkezett halála.

A másodfokon eljáró Baranya Megyei Bíróság a 2007. év szeptember hó 11. napján kelt 4.Bf.195/2007/5. számú végzésével az elsőfokú bíróság ítéletét - a tényállást irányadónak tekintve - helybenhagyta. Az elsőfokú bíróság ítéletének a foglalkozási szabályszegésekre hivatkozó részét pontosította, és a védelmi fellebbezésben kifejtett jogi állásfoglalás cáfolatát megindokolta. Osztotta az elsőfokú ítéletnek a foglalkozási szabályszegés és a halálos eredmény okozatossága körében kifejtett álláspontját.