A Nyíregyházi Törvényszék Bf.184/2016/5. számú határozata rágalmazás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 226. §, 227. §, 337. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 6. §, 85. §, 331. §, 351. §, 372. §] Bírók: Gulácsiné dr. Torda Gabriella, Lengyelné dr. Katona Piroska, Murvayné dr. Márkus Katalin

Nyíregyházi Törvényszék

Nyíregyháza

1. Bf.184/2016/5. szám

A Nyíregyházi Törvényszék, mint másodfokú bíróság a Nyíregyházán, 2016. szeptember 27. napján tartott fellebbezési nyilvános ülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rágalmazás vétsége miatt T.D. ellen indított büntetőügyben a Kisvárdai Járásbíróság 2016. február 25. napján kihirdetett 10.B.444/2014/12. számú ítéletét megváltoztatja.

A vádlottat az ellene rágalmazás vétsége (Btk.226.§ (1) bekezdés) miatt emelt vád alól felmenti.

A becsületsértés szabálysértése miatt az eljárást m e g s z ü n t e t i .

INDOKOLÁS

A Kisvárdai Járásbíróság a felülbírálat alapját képező ítéletével T.D. vádlottat rágalmazás vétsége (Btk.226.§ (1) bekezdés) miatt 1 évre próbára bocsátotta.

Az ítélet ellen - a jogorvoslati nyilatkozatra nyitva álló határidőn belül - a vádlott védője jelentett be fellebbezést a vádlott felmentése végett, melyet a nyilvános ülésen is fenntartott.

A védő sérelmezte a magánvádlóval rokoni kapcsolatban álló tanúk vallomásának elfogadását, dr. S-né dr. B. M. vallomásának értékelését, valamint K. I. és M. Cs. rendőr tanúk - álláspontja szerint - vádlotti védekezést alátámasztó vallomásainak elvetését, különösen utóbbi azon nyilatkozatának fényében, hogy jelentésében rögzítette volna ha a jelenlétében gyermeket sértő kijelentés hangzott volna el. Sérelmezte továbbá T. M-nak, a vádlott testvérének a kihallgatására irányuló bizonyítási indítvány elutasítását - és azt, hogy azt a bíróság ítéletében nem is indokolta -, holott a tanú is jelen volt a 2014. május 7-ei konfliktusnál és ő is érdemben tudott volna nyilatkozni arról, hogy ott elhangzottak-e a vádlott részéről a magánvádló által állítottak.

A vádlott a nyilvános ülésen ártatlanságát hangsúlyozta és felmentését kérte.

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (Be.) 348.§ (1) bekezdése alapján, az azt megelőző eljárással együtt bírálta felül.

A felülbírálat során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat nem tartotta be maradéktalanul. A 2015. január 22., 2015. május 21., és 2016. február 25. napjain tartott tárgyaláson a tanúként kihallgatott B. S-t, B. I-nét, H. I-t, K. I-t, M. Cs-t és dr. S-né dr. B. M-t nem figyelmeztette a tanúvallomás jogosulatlan megtagadásával járó jogkövetkezményre, annak ellenére, hogy a 2012. évi CCXXIII. Törvény100.§-ával 2013. július 1. napjától módosított Be. 85. §-ának (3) bekezdése ezt már megkövetelte. Ez az eljárási szabálysértés relatív jellegű, miután nem merült fel annak a lehetősége, hogy a tanúk bármely okból meg kívánnák tagadni a vallomástételt. Következésképp vallomásuk bizonyítékként felhasználható.

Más eljárási szabályt nem sértve a járásbíróság lefolytatta a vád megalapozottságáról való döntés meghozatalához szükséges bizonyítást. Indokoltan utasította el T. M. tanú kihallgatására vonatkozó bizonyítási indítványt, bár ítéletében ennek nem adta okát. A tanú kihallgatását a törvényszék sem látta indokoltnak, miután attól nem várható el olyan bizonyíték, ami az elsőfokú bíróság által megállapítottól eltérő tényállás megállapításához vezethetne.

Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű értékelésével a Be.351.§ (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól mentes, megalapozott tényállást állapított meg, ami ezáltal a Be.351.§ (1) bekezdése alapján a másodfokú bíróság számára is irányadó volt.

A törvényszék a felmentésre irányuló fellebbezést nem találta alaposnak.

Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolásában számot adott arról, mely bizonyítékokra alapítottan állapította meg a tényállást.

A felmentésre irányuló fellebbezés egyrészt az elsőfokú bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységét, B. S., B. I-né és H. I. tanúk vallomásának elfogadását, K. I. és M. Cs. rendőr tanúk vallomásának elvetését, másrészt dr. S-né dr. B. M. tanú vallomásából megállapított tényekből vont következtetését támadta.