ÍH 2011.11 A NYOMOZÁS FOLYTATÁSA ÉS AZ ELJÁRÁS FOLYTATÁSA KÖZÖTTI KÜLÖNBSÉG - A NYOMOZÁSI BÍRÓ HATÁSKÖRE

I. A nyomozás folytatásának és az eljárás folytatásának az elrendelése nem azonos eljárási cselekmény.

II. A nyomozás megszüntetését követően a nyomozás folytatásának elrendelése a nyomozási bíró hatásköre. Az eljárás folytatását az ügyész, illetőleg a felettes ügyész is elrendelheti, nem szükséges ehhez a nyomozási bíró határozata [Be. 191. § (3) bekezdés, Be. 207. § (2) bekezdés c) pont, Be. 193. § (1) bekezdés.].

A városi bíróság ítéletében fk. H. L., fk. B. K., és fk. B. F. vádlottak bűnösségét a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés c) pontja szerint minősülő rablás bűntettében állapította meg és velük szemben büntetést szabott ki.

Az elsőfokú ítélet ellen bejelentett fellebbezések alapján eljárva a megyei bíróság végzésével a városi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette.

A másodfokú bíróság határozatának indokolásában az alábbiakat rögzítette.

A városi rendőrkapitányság bűnügyi osztálya 2009. május 13. napján nyomozást rendelt el a Btk. 321. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő csoportosan elkövetett rablás bűntette miatt fk. H. L., fk. B. K. és fk. B. F. terheltek ellen. A nyomozás lefolytatását követően a rendőrség 2009. november 5. napján kelt határozatával a nyomozást a Be. 190. § (1) bekezdés b) pontja alapján megszüntette. A megszüntető határozat indokolása szerint a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.

Ezt követően a megyei főügyészség 2010. január 15. napján kelt határozatával a rendőrkapitányság határozatát hivatalból hatályon kívül helyezte és az eljárás folytatását rendelte el. A határozat indokolása azt tartalmazza, hogy a nyomozati iratok felülvizsgálata alapján az eljáró ügyész megállapította, hogy a nyomozás megszüntetésére megalapozatlanul került sor tekintettel arra, hogy a gyanúsítottakkal szemben a nyomozás megszüntetésének törvényi okai nem álltak fenn.

Ezután további nyomozati cselekmények lefolytatására már nem került sor, a városi ügyészség 2010. február 2. napján vádat emelt a terheltek ellen rablás bűntette miatt.

A másodfokú bíróság a Be. 191. § (3) bekezdésének értelmezése kapcsán utalt arra, hogy ha a nyomozás megszüntetése ellen nem éltek panasszal, illetve az ügyész, vagy a felettes ügyész nem rendelte el a nyomozás folytatását, utóbb azt csak a bíróság rendelheti el az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették. A törvényhelyhez fűzött indokolás szerint garanciális jelentősége van annak, ha a nyomozás megszüntetése ellen senki nem élt jogorvoslattal, vagy az eredménytelen volt, az ellen, akivel szemben a nyomozást korábban megszüntették, utóbb, csak a nyomozási bíró rendelhesse el a nyomozás folytatását.

Kifejtette a megyei bíróság, hogy a törvény szövegéből és az indokolásból egyértelműen kitűnik, hogy a jogintézmény célja annak megakadályozása, hogy az ügyészség esetleg visszaélésszerűen - az ügy lezárása után esetleg többször - minden korlátozás nélkül elrendelhesse az eljárás folytatását. Ezt az álláspontot fogadta el maga az ügyészség is. A Magyar Köztársaság Legfőbb Ügyésze által kiadott emlékeztető (Ügyészségi Közlöny 2004/1.) a Be. 191. § (3) bekezdését értelmezi és részletezi.

Az emlékeztető 309. pontja szerint a nyomozási bíróhoz indítványt kell előterjeszteni, ha a korábbi gyanúsítottal szemben a nyomozás folytatását megalapozó újabb bizonyíték merül fel, de akkor is, ha törvénysértően, vagy megalapozatlanul történt a nyomozás megszüntetése.

Jelen ügyben megállapítható, hogy az ügyész a Be. 191. § (3) bekezdésében írt kötelező rendelkezés ellenére nem terjesztett elő indítványt a nyomozás folytatásának elrendelésére a nyomozási bíróhoz. A vádemeléskor tehát nem volt olyan eljárás, amelyet az ügyész folytathatott volna, illetve nem volt nyomozás, amelyre tekintettel a hivatkozott törvényhelyek alapján vádat emelhetett volna.

Az ügyészség kizárólag a Be. 191. § (3) bekezdésében írt nyomozási bíró által hozott határozat birtokában rendelkezhetett volna eljárásjogi értelemben vádemelési jogosultsággal. Ezért az ügyészség eljárási szabályt sértett akkor, amikor felülvizsgálati eljárása során a rendőrség határozatát hatályon kívül helyezte és nem fordult a nyomozási bíróhoz.

Minderre figyelemmel a másodfokú bíróság azt állapította meg, hogy a vád a Be. 2. § (2) bekezdés I. fordulata értelmében nem volt törvényes, ezért a Be. 373. § (1) bekezdés I/c. pontja alapján az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette.

A másodfokú bíróság eljárást megszüntető határozata ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a másodfokú bíróság határozatának a hatályon kívül helyezésére, melyet a fellebbviteli főügyészség fenntartott.

A harmadfokon eljáró ítélőtábla az ügyészi fellebbezést alaposnak találta, és határozatának indokolásában az alábbiakra mutatott rá.