A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30409/2008/4. számú határozata kártérítés tárgyában. Bírók: Bodor Mária, Pethőné dr. Kovács Ágnes, Vezekényi Ursula

Gfv.X.30.409/2008/4.szám

A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a dr.Konkoly Zoltán ügyvéd ... által képviselt ... felperesnek a dr.Lukács Imre ügyvéd ... által képviselt ... I.r., ... II.r., a ... felszámoló ... által képviselt ... III.r., a Rehákné dr.Boros Ildikó ügyvéd ... által képviselt ... IV.r., a személyesen eljáró ... V.r, a dr.Moskola Csaba ügyvéd ... által képviselt ... VI.r., a dr.Lukács Imre ügyvéd ... által képviselt ... VII.r., az ifj. dr.Orbán György ügyvéd ... által képviselt ... VIII.r. és a személyesen eljárt ... IX.r. alperes ellen kártérítés és járulékai megfizetése iránt a Veszprém Megyei Bíróság előtt 1.P.20.241/2005. számon indult és a Győri Ítélőtábla 2008. április 23-án kelt Pf.IV.20.314/2007/7. számú jogerős ítéletével befejezett perben a jogerős ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - nyilvános tárgyaláson - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Legfelsőbb Bíróság, mint felülvizsgálati bíróság a Győri Ítélőtábla Pf.IV.20.314/2007/7. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az I. és II.r. alpereseknek, mint együttes jogosultaknak 240.000,- (Kettőszáznegyvenezer) Ft, a VII.r. alperesnek 70.000,- (Hetvenezer) Ft Áfát is magában foglaló felülvizsgálati perköltséget.

A felperes költségmentessége folytán le nem rótt 911.274.- (Kilencszáztizenegyezer Kettőszázhetvennégy) Ft felülvizsgálati illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felperes és az I. és II.r. alperes tagsága mellett működő B. Kft. (továbbiakban: kft.) között 2000. november 3-án szerződés jött létre, melyben a kft. vállalta, hogy a felperes számára 1 db 2,5 tonna össztömegű tetszőleges nyugati gyártmányú nemzetközi fuvarozásra alkalmas Euro II. motoros tehergépjárművet szerez be, maximum 6,5 millió Ft + Áfa vételáron a felperes általi megvételre. Felperes vállalta 3 millió Ft előleg kifizetését, további összeg lízingelés útján történő biztosítását. Az előleg megfizetéséhez felperes 3 millió Ft hitelt vett fel, amit a kft. részére átutalt. A kft. 2000. december 7-én beszerezte az IVECO 75E 14 típusú gépjárművet 3.375.000,-Ft vételárért, mely Euro I. motorral rendelkezett. Az ilyen paraméterű gépjármű nemzetközi fuvarozásban nem vehet részt. Az I. r. alperes, a kft. ügyvezetője a beszerzett gépjárművet olyanként mutatta be a felperesnek, mint ami megfelel a 2000. november 23-án megkötött szerződésben foglaltaknak. A felperes azonban nem próbálhatta ki a gépjárművet, forgalmi engedélyét sem kapta meg. A hátralékos vételár lízing finanszírozásához az V.r. alperes tovább eladási céllal a kft.-től megvásárolta a gépjárművet és 2001. január 5-én számlát állított ki 6.875.000,-Ft vételárról.

A felperes 2001. január 8-án kötött lízingszerződést lízingbevevőként a IV. r. alperessel, mely cégre az V.r. alperes átruházta a tehergépjármű tulajdonjogát. A szerződés szerint az első lízingdíj 3.365.000,-Ft volt, továbbá a felperes 135.000,-Ft hitelbírálati díjat is fizetett. A felperes kamattal növelve 36 havi részletben havi 115.139,-Ft-ot vállalt visszafizetni.

A felperes 2001. elején vette át az I.r. alperestől a gépjárművet, amikor azonnal észlelte, hogy az nem Euro II. motorral rendelkezik. Ennek ellenére 2001. márciusától 2002. februárjáig nemzetközi fuvarozást tudott vele végezni.

A felperes az I.r. alperestől kérte a vételár visszafizetését, aki ezt megtagadta. Felperesi előadás szerint felajánlotta azonban a felperesnek, hogy a tehergépkocsi vételárába beszámítandó ingyen átruház a felperesre egy Opel Astra gépkocsit és a felperes gépjárműveit ingyen szervizeli. Ebben az időben a kft. tulajdonát képezte egy Opel Astra gépkocsi, melyet a kft. részben hitelre vásárolt. A gépkocsit a kft. átruházta a VII.r. alperesre, mely 2001. április 6-án 1.400.000,-Ft + Áfa, vagyis 1.750.000,-Ft vételárért eladta a felperesnek. A vételár finanszírozására a felperes a VI.r. alperestől 1.000.000,-Ft hitelt vett fel. A hiteltőkét a VI.r. alperes a VII.r. alperesnek utalta át 2001. április 5-én, és 2001. április 11-én kifizette a kft.-nek. A felperes 2001. április 11-én 750.000,-Ft takarékszövetkezeti személyi kölcsönt vett fel, melyből 2001. május 2-án az I.r. alperes folyószámlájára, annak kérésére 700.000,-Ft-ot fizetett be. Ebből a kft. 2001. május 3-án kiegyenlítette a felperesre átruházott gépkocsit terhelő 710.053,-Ft kölcsöntartozást. Felperesi előadás szerint az ingyen átruházni vállalt gépkocsira a felperes azért vett fel 1.000.000,-Ft hitelt, mert az I.r. alperes ilyen nagyságú kölcsönt kért tőle. Az I.r. alperes utóbb közölte, hogy a gépjárműre vonatkozóan lízingtartozás van, ugyanarra a gépjárműre két lízing, vagy hitelszerződés megkötése bűncselekmény, ezért a felperestől kérte a lízinghátralék kiegyenlítését. A felperes ennek teljesítéseként vett fel 750.000,-Ft takarékszövetkezeti kölcsönt és abból 700.000,-Ft-ot átadott az I.r. alperesnek, míg a VII.r. alperesnek - számla ellenére - 750.000,-Ft vételár előleget ténylegesen nem fizetett meg.

A tehergépkocsira megkötött lízingszerződést a IV.r. alperes a lízingdíj meg nem fizetése miatt 2003. november 12-én azonnali hatállyal felmondta. A felmondás napján a felperes össztartozása 890.828,-Ft volt. A felperes 2003. december 30-án a tehergépkocsit a IV.r. alperes megbízottjának az V.r. alperesnek adta át értékesítésre. Az V.r. alperes, mivel a gépjárművet hosszabb ideig nem tudta értékesíteni, jelezte a felperesnek, hogy az is lehetséges, ha a felperes, vagy egy általa hozott vevő gépjárművet vásárol, akkor a vételárba a tehergépkocsit beszámítják. A felperes ismerőse D. E. egy Suzuki Baleno típusú gépkocsit választott ki, mely nem az V.r. alperes, hanem a VIII.r. alperes (beltagja a IX.r. alperes) megbízójának, S. K. a tulajdona volt. A tehergépkocsi és a Suzuki személygépkocsi csereügylete lebonyolításaként a IX.r. alperes vállalta a tehergépjármű hátralékos lízingdíja (890.828,-Ft) IV.r. alperes részére történő kifizetését. A IV.r. alperes a felperessel kötött lízingszerződéshez kapcsolódóan 108.209,-Ft késedelmi kamatot elengedett. A IX.r. alperes a felperest terhelő hátralékos lízingdíjat 2004. május 26-án kifizette, mellyel a tehergépkocsi tulajdonjoga a felperesre szállt.

A felperes 2004. május 31-én a tehergépkocsit 1.190.000,-Ft vételárért átruházta a VIII.r. alperesre. A VIII.r. alperestől a hátralékos lízingdíjra tekintettel 290.000,-Ft-ot kapott. Ezt a felperes kölcsön adta D. E., aki saját erőként használta fel a házastársa általi gépkocsi vásárlásnál. A VIII.r. alperes elvégeztette a tehergépkocsi eredetvizsgálatát, kijavította, levizsgáztatta, majd 1.875.000,-Ft-ért értékesítette az V.r. alperesnek. Az V.r. alperes átruházta a IV.r. alperesre, mely 1.875.000,-Ft vételáron lízingbe adta egy zalaegerszegi cégnek. Felperesi kereset szerint a VIII.r. alperes ezen ügylettel 695.000,-Ft kárt okozott felperesnek, mert nem tartotta be a képviselője, a IX.r. alperes által kötött azon megállapodást, hogy a tehergépkocsi újra értékesítéséből származó hasznával a felperessel elszámol.