3217/2014. (IX. 22.) AB határozat
alkotmányjogi panasz elutasításáról
Az Alkotmánybíróság tanácsa alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 45. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt - az Alaptörvény XIX. cikke vonatkozásában - elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 45. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt - az Alaptörvény II. és XV. cikkei vonatkozásában - visszautasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátások, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások helyi szabályairól szóló 37/2004. (VII. 15.) számú önkormányzati rendelet 18. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
[1] 1. Az indítványozó 2014. január 26-án az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti panaszindítványt nyújtott be, melyben egyrészt a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (a továbbiakban: Szoc. tv.) 45. §. (3) bekezdése, másrészt a Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Képviselőtestületének a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátások, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások helyi szabályairól szóló 37/2004. (VII. 15.) számú önkormányzati rendelet (a továbbiakban: Ör.) 18. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, arra hivatkozva, hogy azok ellentétesek az Alaptörvény II., XV. és XIX. cikkeivel.
[2] 2. Az indítványozó 2013-ban a VIII. kerületi önkormányzathoz fordult szociális (átmeneti) segélyért, amelyet meg is kapott, azonban az Ör. 18. §-a alapján csak egyszeri alkalommal, nem pedig az általa igényelt havi rendszerességgel. A panaszos szerint a Szoc. tv. 45. §-ának (3) bekezdése alapján, mely előírja, hogy "az átmeneti segély adható alkalmanként és havi rendszerességgel", az egyszeri és - az Ör. értelmében - három havinál gyakrabban nem kérelmezhető átmeneti segély ellentétes az élethez és emberi méltósághoz való joggal, a diszkriminációtilalommal, valamint a szociális biztonsághoz való joggal. Az alkotmányjogi panasz benyújtása előtt az indítványozó Budapest Főváros Kormányhivatalához is fordult, és tartalmilag az kérte, hogy az nyújtson be indítványt a Kúriához annak megállapítása végett, hogy az Ör. 18. §-a ellentétes a Szoc. tv. 45. § (3) bekezdésével, a kormányhivatal azonban az Ör. más jogszabályba ütközését nem látta megalapozottnak, és erről tájékoztatta az indítványozót. A panaszos ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és kérte annak megállapítását, hogy mind az Ör., mind a Szoc. tv. alaptörvény-ellenes. Az indítványozó érdemben a XIX. cikk alapján indítványozta ezen jogszabályi rendelkezések megsemmisítését, azzal érvelve, hogy az államnak kötelessége minden olyan ember számára biztosítani a megélhetést, aki erre rászorult, és aki azt nem képes saját maga biztosítani.
II.
[3] Az alkotmányjogi panasszal érintett jogszabályi rendelkezések:
[4] 1. Az Alaptörvény érintett rendelkezései:
"II. cikk Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg."
"XV. cikk (1) A törvény előtt mindenki egyenlő. Minden ember jogképes.
(2) Magyarország az alapvető jogokat mindenkinek bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül biztosítja.
(3) A nők és a férfiak egyenjogúak.
(4) Magyarország az esélyegyenlőség és a társadalmi felzárkózás megvalósulását külön intézkedésekkel segíti.
(5) Magyarország külön intézkedésekkel védi a családokat, a gyermekeket, a nőket, az időseket és a fogyatékkal élőket."
"XIX. cikk (1) Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, fogyatékosság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult.
(2) Magyarország a szociális biztonságot az (1) bekezdés szerinti és más rászorulók esetében a szociális intézmények és intézkedések rendszerével valósítja meg.
(3) Törvény a szociális intézkedések jellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személynek a közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóan is megállapíthatja.
(4) Magyarország az időskori megélhetés biztosítását a társadalmi szolidaritáson alapuló egységes állami nyugdíjrendszer fenntartásával és önkéntesen létrehozott társadalmi intézmények működésének lehetővé tételével segíti elő. Törvény az állami nyugdíjra való jogosultság feltételeit a nők fokozott védelmének követelményére tekintettel is megállapíthatja."
[5] 2. A Szoc. tv. indítványozó által támadott rendelkezése:
"45. § (1) A települési önkormányzat képviselő-testülete a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére a rendeletében meghatározottak szerint önkormányzati segélyt nyújt. Önkormányzati segély pénzügyi szolgáltatási tevékenységnek nem minősülő kamatmentes kölcsön formájában is nyújtható.
(2) A fővárosban - ha a fővárosi önkormányzat és a kerületi önkormányzat másként nem állapodik meg - a hajléktalanok önkormányzati segélyezése a fővárosi önkormányzat feladata.
(3) Önkormányzati segély adható eseti jelleggel vagy meghatározott időszakra havi rendszerességgel.
(4) Önkormányzati segélyben elsősorban azokat a személyeket indokolt részesíteni, akik önmaguk, illetve családjuk létfenntartásáról más módon nem tudnak gondoskodni vagy alkalmanként jelentkező, nem várt többletkiadások - így különösen betegséghez, halálesethez, elemi kár elhárításához, a válsághelyzetben lévő várandós anya gyermekének megtartásához, iskoláztatáshoz, a gyermek fogadásának előkészítéséhez, a nevelésbe vett gyermek családjával való kapcsolattartásához, a gyermek családba való visszakerülésének elősegítéséhez kapcsolódó kiadások - vagy a gyermek hátrányos helyzete miatt anyagi segítségre szorulnak.
(5) Önkormányzati segély esetén az ellátás megállapításánál figyelembe vehető, egy főre számított havi családi jövedelemhatárt az önkormányzat rendeletében úgy kell szabályozni, hogy az nem lehet alacsonyabb az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 130%-ánál.
(6) Az elhunyt személy eltemettetésének költségeihez való hozzájárulásként megállapított önkormányzati segély összege nem lehet kevesebb a helyben szokásos legolcsóbb temetés költségének 10%-ánál, de elérheti annak teljes összegét, ha a temetési költségek viselése a kérelmező vagy családja létfenntartását veszélyezteti.
(7) A temetési költségek finanszírozása érdekében önkormányzati segély nem állapítható meg annak a személynek, aki a hadigondozásról szóló törvény alapján temetési hozzájárulásban részesül.
(8) Az önkormányzati segély kérelemre és hivatalból - különösen nevelési-oktatási intézmény, gyámhatóság, továbbá más családvédelemmel foglalkozó intézmény, illetve természetes személy vagy a gyermekek érdekeinek védelmét ellátó társadalmi szervezet kezdeményezésére - is megállapítható.
(9) Az önkormányzati segély iránti kérelemről a kérelem beérkezését vagy a hivatalbóli eljárás megindítását követő 15 napon belül kell dönteni."
[6] 3. Az Ör indítványozó által támadott rendelkezése:
"18. § (1) Az átmeneti segély a létfenntartást veszélyeztető rendkívüli élethelyzetbe került, valamint az időszakosan vagy tartósan létfenntartási gonddal küzdő személyek részére e rendeletben meghatározottak szerint alkalmanként nyújtható támogatás.
(2) Alkalmanként nyújtható átmeneti segély annak a személynek, aki
a) egyedül élő és a havi jövedelme nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150 %-át, vagy családjában az egy főre jutó havi jövedelem nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, vagy
b) egyedül élő és a havi jövedelme meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb
összegének 150 %-át, de nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250%-át vagy, családjában az egy főre jutó havi jövedelem meghaladja az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegét, de nem haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250%-át.
(3) Az átmeneti segély az (1) bekezdés a) pontja esetében évente legfeljebb háromszor, az (1) bekezdés b) pontja esetében évente egyszer állapítható meg.
(4) A megállapítható átmeneti segély legkisebb összege esetenként 5.000,- Ft.
(5) A tárgyévben megállapítható átmeneti segély éves összege személy[enként] vagy családonként a 40.000,-Ft-ot nem haladhatja meg.
(6) Az alkalmanként megállapítható átmeneti segély iránti kérelmek benyújtása között, ugyanazon kérelmező -személy vagy család - esetén legalább három hónapnak kell eltelnie.
(7) Nem állapítható meg az átmeneti segély:
a) azon személy részére akinek - saját maga vagy családtagja(i) - a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250%-át meghaladó összegű adósságcsökkentési támogatás került megállapításra és folyósítása megkezdődött, ha egy főre jutó havi jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át meghaladja,
b) azon személy részére aki - saját maga vagy családtagja(i) - a kérelem benyújtását megelőző hónapban havi 3500,- Ft-ot meghaladó összegű lakbértámogatásban részesül,
c) azon személy részére aki - saját maga vagy családtagja(i) - a kérelem benyújtását megelőző hónapban havi 3500,- Ft-ot meghaladó összegű normatív lakásfenntartási támogatásban, vagy adósságkezelési szolgáltatáshoz kapcsolódó lakásfenntartási támogatásban részesül, ha az egy főre jutó havi jövedelme az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 150%-át meghaladja,
d) azon személy részére, aki a kérelem benyújtását megelőző 12 hónapban a külön önkormányzati rendeletben meghatározott rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesült,
e) azon személy részére aki - saját maga vagy családtagja(i) - vagyonnal rendelkezik,
f) azon személy részére aki - saját maga vagy családtagja(i) - jogosulatlanul vett igénybe pénzbeli vagy természetben nyújtott szociális támogatást és visszafizetési kötelezettségének teljes mértékben nem tett eleget,
g) azon személy részére, akinek - saját maga vagy családtagja(i) - a Budapest Főváros VIII. kerület Józsefváros Önkormányzat felé helyi adó, gépjárműadó, bírság, eljárási illeték, továbbá saját vagy idegenben kimutatott adók módjára behajtandó köztartozás (pénzbírság, közigazgatási bírság, helyszíni bírság stb.) fizetési kötelezettsége áll fenn, amíg azt nem rendezte."
III.
[7] Az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
[8] 1. Az Alkotmánybíróságnak mindenekelőtt arról kellett döntenie, hogy az alkotmányjogi panasz befogadható-e. Ennek során vizsgálnia kellett a befogadhatóság mind formai, mind tartalmi feltételeinek érvényesülését. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságáról az Alkotmánybíróság nem köteles külön dönteni; a panasz befogadását az Ügyrend 31. § (6) bekezdése alapján az érdemi határozatban is elbírálhatja. Ennek alapján az Alkotmánybíróság a befogadásról az érdemi határozatban döntött; a befogadhatósági kritériumok vizsgálatának eredményeképpen a következőket állapította meg.
[9] 2. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának formai feltételei.
[10] Az Abtv. 26. § (2) bekezdése szerinti alkotmányjogi panaszt a Szoc. tv. 45. §-a tekintetében az alaptörvény-ellenes(nek tartott) jogszabály hatálybalépésétől (az indítványozóval szemben alkalmazandó módosításától) számított száznyolcvan napon belül, a 2004. augusztus 1-jén hatályba lépett Ör. 18. §-a tekintetében azonban 180 napon túl nyújtották be írásban az Alkotmánybírósághoz, az tehát a Szoc. tv. 45. §-a vonatkozásában határidőn belül, az Ör. 18. §-a vonatkozásában azonban határidőn túl érkezett be [Abtv. 30. § (1) bekezdés].
[11] Az indítvány tartalmazza azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza [Abtv. 52. § (1b) bekezdés a) pont].
[12] Az indítvány az Alaptörvény XIX. cikke vonatkozásában tartalmazza, az Alaptörvény II. és XV. cikkei vonatkozásában azonban nem tartalmazza az Alaptörvényben biztosított jog indítványozó szerinti sérelmének lényegét [Abtv. 52. § (1b) bekezdés b) pont]. Ezzel összefüggésben az indítvány az Alaptörvény XIX. cikke tekintetében tartalmaz indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett jogszabályi rendelkezés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezéseivel, azonban az Alaptörvény II. és XV. cikkei tekintetében ilyen indokolást érdemben nem tartalmaz [Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pont]. Az indítványozó lényegileg a Szoc. tv.-nek (valamint az Ör.-nek) az Alaptörvény XIX. cikkébe ütközését állítja, és mind a II. cikk, mind a XV. cikk vonatkozásában lényegében a szociális biztonságot tartalmazó alaptörvényi szakasz sérelmét veti fel.
[13] Az indítvány tartalmazza az Alkotmánybíróság által vizsgálandó jogszabályi rendelkezéseket [Abtv. 52. § (1b) bekezdés c) pont].
[14] Az indítvány tartalmazza az Alaptörvény - indítványozó szerint - megsértett rendelkezéseit [Abtv. 52. § (1 b) bekezdés d) pont].
[15] Az indítvány tartalmaz kifejezett kérelmet a jogszabályi rendelkezések megsemmisítésére [Abtv. 52. § (1b) bekezdés f) pont].
[16] 3. Az alkotmányjogi panasz befogadhatóságának tartalmi feltételei.
[17] Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, mely szerint nincs a jogsérelem orvoslására szolgáló jogorvoslati eljárás, vagy a jogorvoslati lehetőségeit az indítványozó már kimerítette [Abtv. 26. § (2) bekezdés b) pont].
[18] Az indítványozó jogosultnak tekinthető [Abtv. 51. § (1) bekezdés].
[19] Az indítványozó érintettnek tekinthető [AB Ügyrend 30. § (2) bekezdés c) pont].
[20] Az indítvány megfelel annak a tartalmi feltételnek, hogy az alaptörvény-ellenes jogszabály rendelkezésének alkalmazása vagy hatályosulása folytán közvetlenül, bírói döntés nélkül következzen be a jogsérelem [Abtv. 26. § (2) bekezdés a) pont].
[21] Az indítvány érvelésében az állítja, hogy alaptörvény-ellenes az a törvényi szabályozás, mely lehetővé teszi az önkormányzatok számára a rászorultak vonatkozásában a csak alkalmi segély nyújtását és a rendszeres segély mellőzését. Így megfelel annak a tartalmi feltételnek, hogy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésről legyen szó [Abtv. 29. §].
[22] 4. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz az Ör. 18. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérő panaszelem vonatkozásában, úgyszintén a Szoc. tv. 45. §-át érintően az Alaptörvény II. és XV. cikkei vonatkozásában nem bírálható el érdemben, ezért a panaszt e panaszelemek tekintetében az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította, és e végzést az Ügyrend 64. § (2) bekezdése alapján az érdemi döntésről rendelkező határozatába foglalta.
IV.
[23] 1. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban a Szoc. tv. 45. § (3) bekezdésének az Alaptörvény XIX. cikkébe ütközése miatti alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti panaszelemet vizsgálta. Az indítványozó szerint a Szoc. tv. 45. § (3) bekezdése azért ütközik az Alaptörvény XIX. cikkébe, mert az állam köteles mindenkinek a létfenntartását biztosítani, amely a szociális segély alkalmankénti adásával nem lehetséges.
[24] 2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy az Alaptörvény a szociális biztonsághoz való alkotmányos alanyi jogot nem tartalmaz. Az Alaptörvény XIX. cikkének - e tekintetben releváns - (1) bekezdése szerint: "Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson. Anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibáján kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén minden magyar állampolgár törvényben meghatározott támogatásra jogosult." Az első mondat a "törekszik" kifejezéssel egyértelműen deklarálja, hogy Magyarországon a szociális biztonság garantálása nem alanyi alapjog, hanem csak államcél. Ez - összhangban az Alaptörvény N) cikkének (1) bekezdésével, mely szerint "Magyarország a kiegyensúlyozott, átlátható és fenntartható költségvetési gazdálkodás elvét érvényesíti", e cikk (2) bekezdésével, melynek értelmében az előbbi elv érvényesítéséért elsődlegesen az Országgyűlés és a Kormány, vagyis a két legfontosabb jogalkotó szerv a felelős, valamint ugyane cikk (3) bekezdésével, mely szerint valamennyi állami szerv köteles a feladata ellátása során ezen elvet tiszteletben tartani - mindössze annyi kötelezettséget ró Magyarországra, a magyar jogalkotó szervekre, hogy az ország gazdasági állapotát, teljesítőképességét figyelembe véve határozzák meg az állami szociálpolitikának azon alapelemeit, melyek garantálása állami feladat. Ez mindössze a szociális ellátórendszer fenntartását és működtetését követeli meg az államtól, anélkül azonban, hogy bármely ellátás konkrét formájára és mértékére vonatkozóan bárki számára Alaptörvényben biztosított jogot keletkeztetne. A második mondat azon kitétele, miszerint az állampolgárok még egyes speciális esetekben (konkrétan anyaság, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibán kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén) is csak "törvényben meghatározott" mértékű támogatásra jogosultak, ezt erősíti meg; vagyis az egyes támogatások konkrét formáját és mértékét a törvényhozó szabadon határozza meg.
[25] 3. A fentiekre tekintettel az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 45. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt - az Alaptörvény XIX. cikke vonatkozásában - elutasította; a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 45. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt - az Alaptörvény II. és XV. cikkei vonatkozásában -, valamint a Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátások, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások helyi szabályairól szóló 37/2004. (VII. 15.) számú önkormányzati rendelet 18. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt pedig az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította.
Budapest, 2014. szeptember 15.
Dr. Stumpf István s. k.,
tanácsvezető alkotmánybíró
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Pokol Béla s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Szívós Mária s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: IV/196/2014.