BH+ 2008.1.39 I. A létszámcsökkentéssel járó átszervezés nem bizonyult okszerű felmondási indoknak, mert a munkavállaló munkájára továbbra is szükség volt, és helyére új munkavállalót kellett felvenni [Mt. 89. § (2) bekezdés].

II. A nyugdíjszerű ellátás a munkaviszony fennállása mellett is folyósítható, ezért az elmaradt munkabér megállapításánál abba nem számítható be [Mt. 100. § (6) bekezdés].

Pertörténet:

Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.3604/2004/1., Fővárosi Törvényszék Mf.633315/2006/4., Kúria Mfv.10120/2007/3. (*BH+ 2008.1.39*)

***********

A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását és a jogkövetkezmények alkalmazását kérte munkaviszonyának helyreállítása mellőzésével.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetének részben helyt adott, megállapította a rendes felmondás jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér címén 1 274 178 forint és kamata, továbbá átalánykár címén 162 032 forint megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.

Az ítéleti tényállás szerint a felperes 2004. március 16-ától állt az alperes alkalmazásában gépkocsivezető munkakörben. Az alperes átszervezést határozott el, melynek kapcsán egyeztetést folytatott le a felperessel. Az egyeztetésről készült, 2004. július 5-én kelt irat ("megállapodás") szerint az alperes a felperes munkakörét 2004. július 2-ai hatállyal módosítani kívánta, részére két telephelyén betanított munkás munkakört ajánlott fel, amelyet a felperes nem fogadott el.

Ezt követően az alperes a 2004. július 5-én kelt rendes felmondással a felperes munkaviszonyát 2004. augusztus hó 4-vel megszüntette. A felmondás indokolása a munkáltatónál végrehajtott átszervezésre hivatkozott, amelyre gazdasági megfontolásból, a hatékonyabb szerkezet kialakításából adódó feladatcsökkentés miatt került sor. Mivel a felperes a felajánlott betanított munkás munkaköröket nem fogadta el, munkaviszonyát megszüntette.

A munkaügyi bíróság a felperes keresetét túlnyomórészt alaposnak találta. Megállapította, hogy a felperes munkaviszonyának felmondása előtt Sz. Gy. gépkocsivezető a munkaviszonyát megszüntette, ezzel az alperes létszámcsökkentésre vonatkozó terve megvalósult, a két fő gépkocsivezetői létszám csökkent, a felperest kellett volna tovább foglalkoztatnia. Ezáltal megszűnt az az intézkedési "kényszer", amely a feladatok csökkenése miatt indokolttá tehette a felperes munkaviszonyának átszervezésre hivatkozással történő megszüntetését. Emellett az alperes - előzetes tárgyalásokat követően - július 6-ától Ny. Zs.-t alkalmazta gépkocsivezetői munkakörben. Így a felmondás indoka nem felelt meg a valóságnak, és nem volt okszerű. A bíróság nem vette figyelembe az alperesnek azt a hivatkozását, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének másik oka az volt, hogy a munkájával nem voltak megelégedve. Erre ugyanis a felmondásban nem hivatkozott, így felmondási indokként nem lehetett figyelembe venni.

A munkaügyi bíróság az alperest az ítélete meghozataláig, 2005. november 29-éig kötelezte a felperest megillető elmaradt munkabér, illetve kéthavi átalánytérítés megfizetésére.