A Zalaegerszegi Törvényszék Pf.20440/2016/71. számú határozata kártérítés (NEM VAGYONI kártérítés) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 83. §, 164. §, 239. §, 253. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §, 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §] Bírók: Bartalné dr. Mentes Judit, Mihályi Mónika, Vajda Andrea

Zalaegerszegi Törvényszék

mint másodfokú bíróság

2.Pf.20.440/2016/71. szám

A Zalaegerszegi Törvényszék mint másodfokú bíróság a ügyvédi iroda neve (ügyvédi iroda címe szám, ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve - I.r. felperes lakcíme szám alatti lakos - I.r., II.rendű felperes neve - II.r. felperes lakcíme szám alatti lakos - II.r. és III.rendű felperes neve - III.r. alperes lakcíme lakos - III.r. felpereseknek, a ügyvédi iroda neve (ügyvédi iroda címe ügyintéző: ügyvéd neve ügyvéd) által képviselt alperes neve - alpres székhelye szám alatti székhelyű - alperes ellen nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt indított perében - mely perbe jogtanácsos neve jogtanácsos (jogtanácsos címe szám) által képviselt beavatkozó neve - beavatkozó székhelye szám alatti székhelyű - beavatkozó az alperes pernyertességének előmozdítása érdekében beavatkozott - a Zalaegerszegi Járásbíróság 34.P.21.047/2012/121. számú ítélete és a 34.P.21.047/2012/129. számú kiegészítő ítélete ellen a felperesek által 122. és 130. sorszám alatt benyújtott fellebbezések folytán megtartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság kiegészítő ítélettel kiegészített ítéletét helybenhagyja.

A feljegyzett fellebbezési illetéket az állam viseli.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 nap alatt fizessenek meg az alperesi beavatkozó részére személyenként 10.000-10.000-10.000.- (tízezer-tízezer-tízezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság az ítéletével a felperesek - nem vagyoni kártérítés megfizetése iránti - keresetét elutasította, és a felpereseket az alperes javára 196.850.- Ft perköltség egyetemleges megfizetésére kötelezte. A kiegészítő ítéletével a felpereseket mint egyetemleges kötelezetteket az alperesi beavatkozó javára 60.000.- Ft perköltségben marasztalta, a beavatkozó ezt meghaladó kiegészítés iránti kérelmét elutasította.

Indokai szerint az alperes keretein belül dolgozó háziorvos neve 2008. március 1. napjától nyújtott háziorvosi ellátást hozzátartozó neve, a felperesek közeli hozzátartozója részére. A háziorvos 2008. március 12-e és 2011. október 10-e között a beteget minden ismert betegsége - az 1999-ben diagnosztizált, 2004 októberéig diéta előírásával egyensúlyban tartott, majd gyógyszerrel kezelt cukorbetegsége, magas vérnyomása és köszvénye - miatt háziorvosi ellátásban részesítette. Cukorbetegsége okán laborvizsgálatokat írt elő és gyógyszeres kezelést alkalmazott, gyógyszer segítségével tartotta egyensúlyban a beteg vérnyomását és enyhítette köszvényes panaszait, emellett felhívta a figyelmét a diétás étrend betartása szükségességére. 2008-ban 16 alkalommal, 2009-ben 21 alkalommal, 2010-ben 23, míg 2011-ben 18 alkalommal került sor közöttük orvos-beteg találkozásra. 2011. október 10-ig semmilyen jele nem volt annak, hogy a felperesek közeli hozzátartozóját a cukorbetegségével összefüggésben fájdalommentesen, lábon kihordott szívinfarktusok sorozata érte, amelyek a szíve bal kamrája izomzatának pusztulását okozták. 2011. október 10-én hozzátartozó neve azzal a panasszal jelent meg a háziorvosánál, hogy a mellkasa jobb oldalán, a bordái körül néhány napja terhelésre jelentkező szurkálásokat érez. Elmondta, hogy kifejezett mellkasi nyomása, nyugalmi panasza nem volt, magas vérnyomást nem mért, láztalan, nem köhög, nem fullad, vérköpése nem volt, a lábai nem dagadnak. A háziorvos megmérte a vérnyomását, fizikális és EKG vizsgálatot végzett, majd koszorúér betegség okozta szívizom-károsodás lehetősége miatt az EKG szalag átadásával beutalta a kórház neve (jelenleg: kórház neve) előjegyzést nem igénylő kardiológiai szakambulanciájára. A beteg ekkor azonnali szakorvosi segítségre nem szorult, az EKG vizsgálat ugyanis heveny szívizominfarktus fennállását nem mutatta ki. 2011. október 13-án a felperesek hozzátartozója ismét felkereste a háziorvost, ekkorra elmondása szerint a szurkálások enyhültek, új panasza nem volt, a vérnyomása újabban alacsonyabb volt. Elmondta, hogy tévedésből nem a kardiológiai szakambulanciára jelentkezett kivizsgálásra, hanem egy hónappal későbbre a kardiológiai szakrendelésre kapott időpontot. A háziorvos megmérte a vérnyomását, felhívta vérnyomásnapló vezetésére és arra, hogy az eredményével 1-2 hét múlva jelentkezzen. 2011. október 14-én a beteg ismét felkereste a háziorvosát és a panaszai megszűnte okán kérte táppénze lezárását. Este azonban szívizominfarktust kapott, ezért azonnal a kórház neve szállították, amelynek intenzív osztályán 2011. október 23-án elhunyt. Halálának oka az volt, hogy a fájdalommentesen, lábon kihordott ún. "néma infarktusok" sorozata a szíve bal kamrájának izomszövetét annyira tönkretette, hogy a sorozat utolsó tagja 2011. október 14-én menthetetlen állapotba juttatta.

E tényállás alapján az I.r. felperes 1.100.000.- Ft, a II.r. és a III.r. felperes személyenként 1.000.000.- Ft nem vagyoni kártérítés megfizetése iránt előterjesztett keresetét nem találta megalapozottnak. A lefolytatott bizonyítási eljárás alapján ugyanis nem fogtak helyt az alperes kárfelelőssége alapjául hivatkozott felperesi tényállítások. Nevezetesen, hogy a háziorvos 2011. október 10-e és 14-e között a szükséges vizsgálatok elvégzése elmulasztása okán nem ismerte fel az elhunyt szívbetegségének súlyosságát, nem utalta haladéktalanul kardiológushoz, ezzel csökkentve életben maradási esélyeit, továbbá a teljes háziorvosi ellátás időszakában hozzátartozó neve cukorbetegségét és magas vérnyomását nem megfelelően kezelte (a gyógyszert túl alacsony adagban kapta, nem irányította cukorbeteg szakellátásra, elmulasztotta a szükséges szűrővizsgálatokra való beutalását, továbbá felhívni a figyelmét a megfelelő életmód és étrend fontosságára), ezért a szívbetegségét nem sikerült időben felismerni. Az alperes a lefolytatott orvosszakértői bizonyítás eredményeként sikeresen bizonyította, hogy a háziorvosi ellátás során az elvárható gondossággal, a szakmai és etikai szabályok, illetve irányelvek betartásával járt el, mégpedig nemcsak 2011. október 10-e és 14-e között, hanem azt megelőzően, a beteg ismert betegségei ellátása tekintetében is. igazságügyi orvosszakértő neve igazságügyi orvosszakértő szakvéleménye, valamint a kardiológiai szakkérdésekre választ adó szakértő kardiológus szakértő szakvéleményét is szintetizáló igazságügyi háziorvostan szakértő neve igazságügyi háziorvostan szakértő szakvéleménye aggálymentesen igazolják, hogy a háziorvos nem követett el olyan szakmai mulasztást, amely a beteg halálával ok-okozati viszonyban állna, sem pedig olyan mulasztást, amellyel csökkentette volna az infarktus elkerülésének esélyeit. A beteg anyagcsere paraméterei a háziorvosi ellátás alatt javultak, vércukor anyagcseréjének gondozása optimális volt, annak értéke tökéletesen megfelelt a legkorszerűbb irányelvnek, vérnyomása a legújabb szakmai standardoknak megfelelően volt beállítva, így a háziorvos a halálozási kockázat csökkentése érdekében a tőle elvárható mértékben mindent megtett. Bár a háziorvostan szakértő a háziorvos mulasztását megállapította bizonyos, a cukorbetegség kezelésével összefüggő szűrővizsgálatokra (szemészet, pajzsmirigy vizsgálat, gyakoribb vércukor ellenőrzés) történő beutalást illetően, ez nem alapozza meg az orvosi kárfelelősséget, a kimentésre ugyanis nemcsak az elvárható gondosság, hanem annak bizonyítása is módot ad, hogy az esetleg megállapított orvosi mulasztás nem csökkentette a beteg életben maradási esélyeit, azaz a mulasztás és az életben maradási esély csökkenése között az okozati összefüggés hiányzik. A szűrővizsgálatok elmaradása és a koszorúér-betegség miatti halálozás közötti összefüggést pedig az igazságügyi háziorvostan szakértő szakvéleménye kizárta. A felperesek közeli hozzátartozója halálának okával összefüggésben az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy nincs olyan szakmai előírás, amely alapján a háziorvosnak a szívpanaszokat nem mutató cukorbeteget kardiológushoz kellene irányítania annak felderítése érdekében, hogy lezajlott-e nála esetleg tünetmentes, lábon kihordott "néma infarktus". Ehelyett a háziorvos annyit tehet, hogy elfogadható értéken tartja a beteg anyagcseréjét és vércukorszintjét, amely a rendelkezésre álló adatok alapján megtörtént. Az elsőfokú bíróság az általa kirendelt, valamint a felek megbízásából eljárt szakértők szakvéleményének ütköztetését, illetve más szakértő kirendelését nem tartotta szükségesnek. Hangsúlyozta, hogy igazságügyi szakértő neve igazságügyi szakértőt a kardiológiai szakkérdésekre rendelte ki, aki a cukorbetegség nem megfelelő háziorvosi kezelésére nem a szakértői véleményben, hanem az azt megelőzően benyújtott levelében utalt anélkül, hogy e kérdésre irányuló kirendelést kapott volna és a háziorvosi dokumentáció a birtokában lett volna. igazságügyi háziorvostan szakértő igazságügyi háziorvostan szakértő pedig valamennyi releváns peradat ismeretében, a cukorbetegség gondozásának korszerű gyakorlatát felhasználva adott ellentmondásmentes, és szakértő neve, magánszakértő neve magánszakértők és kirendelt szakértő neve kirendelt szakértő szakvéleményével, továbbá igazságügyi szakértő neve igazságügyi szakértő kardiológiai kérdésekre adott válaszaival is összhangban álló szakvéleményt. Megítélése szerint nem áll fenn lényeges ellentét az igazságügyi háziorvostan szakértő és a felperes megbízása alapján eljárt magánszakértő neve 2 magánszakértő szakvéleménye között sem, részben mert utóbbinak nem állt rendelkezésére a teljes háziorvosi dokumentáció, részben pedig a szakvéleménye iratellenessége miatt. Az alperes perköltsége viselésére a felpereseket - pervesztességük okán - Pp. 78. § (1) bekezdése, a 86. § (3) bekezdése és a 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet 3. §-a alapján kötelezte, míg a feljegyzett kereseti illeték és az állam által előlegezett szakértői díjak állam általi viseléséről határozott, a felperesek korábbi teljes költségmentességére tekintettel.