913/B/2009. AB határozat

jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tárgyában

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő

határozatot:

Az Alkotmánybíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 80. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

Indokolás

I.

Az Alkotmánybírósághoz intézett beadványában az indítványozó a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 80. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte.

Álláspontja szerint a támadott rendelkezés sérti az Alkotmánynak a személyes biztonságra vonatkozó 55. § (1) bekezdését, a szabad vélemény-nyilvánítás jogát és a sajtószabadságot biztosító 61. § (1)-(2) bekezdését, a 70/A. § (3) bekezdése szerinti jogegyenlőség megvalósulásához való jogot és az alkotmányos jogszabályok mindenkire kötelező voltát előíró 77. § (2) bekezdését.

Részletes indokolásában arra hivatkozott, hogy a vitatott rendelkezésben megjelölt képmás és hangfelvétel bizonytalan tartalmú jogfogalmak, mert azokkal kapcsolatban az azonosíthatóság "fokát" megállapító kritériumrendszer semmilyen jogszabályban nincs meghatározva. Ennek kapcsán elsősorban azt kifogásolta, hogy a nyilvánosságra hozatal jogszerűsége kérdésében végső soron mindig a bíróság dönt, ami a jogalanyt folyamatosan a "jogbizonytalanság állapotában tartja." Állította azt is, hogy mivel a támadott rendelkezés nem tesz különbséget jó- és rosszhiszemű nyilvánosságra hozatal között, személyiségvédelem címén - a személyes adat érintettjére vonatkozó jogok túlzott preferálásával - a bűnözést segíti elő, illetve korlátozza más jóhiszemű jogalanyok alkotmányos jogainak gyakorlását. Megítélése szerint ez sérti a jogegyenlőség követelményét.

II.

Az Alkotmánybíróság által az indítványok kapcsán vizsgált jogszabályok:

1. Az Alkotmány rendelkezései:

"55. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabadságra és a személyi biztonságra, senkit sem lehet szabadságától másként, mint a törvényben meghatározott okokból és a törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani."

"61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.

(2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát."

"70/A. §

(...)

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."

"77. §

(...)

(2) Az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok mindenkire egyaránt kötelezőek."

2. A Ptk. rendelkezése:

"80. § (2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges."

III.

Az indítvány nem megalapozott

1. Az Alkotmánybíróság már működése kezdetén, a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában kifejtette azt az alaptételt, hogy az Alkotmány 54. § (1) bekezdése szerinti emberi méltósághoz való jog lényegében azonos az általános személyiségi joggal. Úgynevezett "anyajog": olyan szubszidiárius alapjog, amely az egyéni autonomia védelmére minden olyan esetben felhívható, amikor adott tényállásra nevesített személyiségi klauzulák nem alkalmazhatók (ABH 1990, 42, 44-45.).

A Ptk. IV. Cím VII. Fejezetében foglalt rendelkezések a személyhez fűződő jogok védelmének generális alapjait feketetik le, melynek során (más alkotmányi klauzulákban nevesített alapjogok mellett) az általános személyiségi jognak különböző vetületeit - így különösen az általános cselekvési szabadság jogát, a névhez való jogot, az önrendelkezési jogot, az önazonossághoz való jogot, a magánszférához való jogot - helyezik védelem alá. A támadott rendelkezésben a jogalkotó a természetes személyek külvilágban történő megjelenéséhez leggyakrabban kapcsolódó képmáshoz és hangfelvételhez, az azokkal való rendelkezéshez fűződő jogot ismeri el védendő értékként.

2. Az Alkotmánybíróság a 33/1998. (VI. 25.) AB határozatában fejtette ki, hogy az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében rögzített véleménynyilvánítás szabadsága mint kommunikációs anyajog fokozott védelmet élvez, azt -külső korlátként - csak az emberi méltósághoz, a becsülethez és a jóhírnévhez való jog korlátozhatja (ABH 1998, 256, 260.).

A 96/2008. (VII. 3.) AB határozatában a testület konkrétan a Ptk. személyiségi jogi rendelkezéseinek koncepcióját vizsgálta, az emberi méltósághoz való jog és a vélemény-nyilvánítás szabadsága viszonylatában. A döntés lényege szerint a "magánjog tehát a személyiséget a maga egészében, egységesen és oszthatatlanul részesíti védelemben még akkor is, amikor a személyiségi jogok Ptk. szerinti különös tényállásai a személyiség egyes attribútumainak, az általános személyiségi jogból a jog által megragadható, és a külvilág számára észlelhető egyes jogosítványokat külön is védett jogként nevesítik. (...) A védelem mindenkivel szemben fennáll, a személyiségi joggal kapcsolatos jogviszonyok abszolút szerkezetűek. A személyiségi joggal rendelkező konkrét személy áll tehát szemben a meg nem határozható kötelezetti sokasággal, azaz mindenkivel. A jogosult személy bárkivel szemben, aki jogalanyisággal rendelkezik, követelheti jogainak tiszteletben tartását - amennyiben azt szükségesnek ítéli. Jogainak védelme érdekében fellépése személyes, egyéni megfontoláson alapuló döntés." Az Alkotmány 61. § (1) bekezdésében szabályozott vélemény és véleménynyilvánítás szabadsága az alapjogok hierarchiájában kommunikációs "anyajogként" kiemelkedő helyet foglal el. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ha a jogsértő magatartás és az okozott alanyi jogsérelem között - éppen az emberi méltósághoz való jog terrénumán - intenzív kapcsolat mutatható ki, akkor az egyén vagy a társadalom eszköztelen lenne a véleménynyilvánítás szabadságára alapított magatartással szemben. (ABH 2008, 816, 820, 823, 825-827.)

3. Az indítványban támadott, a Ptk. 80. §-ának szabályozási koncepciója világos - a 96/2008. (VII. 3.) AB határozatában kifejtettek szerint, de a VII. fejezet általános szabályozási koncepcióján túlmenően - részelemeiben is a személyiségi jogok abszolút szerkezetére épül. A törvényhozó egyértelműen kifejezésre juttatja, hogy mindenki köteles tiszteletben tartani mások személyiségi jogait, a jogosult pedig mindenkivel szemben igényelheti e jogainak tiszteletben tartását [(1) bekezdés]. A jogalany széles körű rendelkezési jogának elismerése mellett [(2) bekezdés] ugyanakkor - éppen az indítványban kifogásolt körben -teret enged a közérdek, illetve a nyomós magánérdek érvényesülésének is [(3) bekezdés].

Annak eldöntése, hogy a korlátozást megengedő törvények (illetve azok egyes szabályai) megfelelnek-e az Alkotmány rendelkezéseinek, így különösen az alapjogok esetében mindig mérceként szolgáló szükségesség-arányosság követelményének mindenkor alkotmánybírósági vizsgálat tárgya. A bíróságokra tartozik viszont annak megítélése, hogy a konkrét esetekben - a törvényben előírt korlátozásokra figyelemmel is - megsértették-e a Ptk. védelmi klauzuláját, vagy más jogszabályok normáit. Az ilyen eljárások lefolytatásával a bíróság az igazságszolgáltatás monopóliumát jelentő alkotmányos jogát gyakorolja [45. (1) bekezdés), illetve alkotmányos kötelezettségét teljesíti [50. § (1) bekezdés]. Ez a jogalanyok számára nem jelent jogbizonytalanságot.

A Ptk. támadott rendelkezésének dogmatikáját, kialakult bírói gyakorlatot, más törvények rendelkezéseit, az Alkotmánybíróság döntéseit, az oktatást célzó, illetve a szakirodalmat is figyelembe véve, a képmás és a hangfelvétel kapcsán nincsenek olyan, az indítványozó által jelzett hézagok sem, amelyek a bíróságok ítélkezését, illetve a jogalanyok számára a jogkövető magatartás kiszámítását érdemben megnehezítenék. A kifejtettekre tekintettel az indítványban felhozott érvek alapján az indítványt ebben a tekintetben el kellett utasítani.

4. Az indítványban felhívott további alkotmányi rendelkezések - az Alkotmány 55. § (1) bekezdése, 61. § (2) bekezdése, 70/A. § (3) bekezdése, 77. § (2) bekezdése - és a Ptk. 80. § (2) bekezdése között, az indítványban foglalt érvelés alapján alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem volt kimutatható. Erre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt ezen az alapon is elutasította.

Budapest, 2009. december 7.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

Dr. Balogh Elemér s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Holló András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kovács Péter s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lévay Miklós s. k.,

előadó alkotmánybíró

Dr. Bragyova András s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Kiss László s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

alkotmánybíró

Dr. Trócsányi László s. k.,

alkotmánybíró