A Kúria Kfv.35033/2014/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 275. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 109. §] Bírók: Darák Péter, Heinemann Csilla, Mudráné dr. Láng Erzsébet

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

Kfv.I.35.033/2014/4.szám

A Kúria a dr. Szabadi Attila ügyvéd által képviselt felperes neve felperesnek a dr. Sík Magdolna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága (alperes címe) alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. november 5-én kelt 16.K.30.559/2013/17. számú végzéssel javított 15. számú jogerős ítélet ellen az alperes részéről 18. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 16.K.30.559/2013/15. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és a felperes keresetét elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200.000 (kétszázezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 855.600 (nyolcszázötvenötezer-hatszáz) forint kereseti és 1.425.000 (egymillió-négyszázhuszonötezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesnél 2006-2007 évekre személyi jövedelemadó ellenőrzést végeztek és miután az adóhatóság feltárta, hogy a felperes kiadásai és bevételei nem állnak összhangban, ezért az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban Art.) 109. § (1) bekezdés alapján becslési eljárást folytattak le vele szemben. A felperesnek az ellenőrzés során tett azon hivatkozását, hogy édesanyjától a tárgyi időszakban annak kezdetén 30 millió forint kölcsönösszeget kapott, figyelmen kívül hagyták. Ugyan a felperes édesanyja 2003. február hónapban történő ingatlanértékesítésből származó 30 milliós bevételét elfogadták, azonban annak 2006 januárjában való rendelkezésre állását annak hitelt érdemlő bizonyítása híján elvetették. A felperes terhére ennek következtében összesen 14.259.534 Ft adóhiányt állapítottak meg, mely után 7.129.767 Ft adóbírságot és 6.707.617 Ft késedelmi pótlékot írtak elő.

A felperes keresete folytán az elsőfokú bíróság az alperes 2889257186 számú határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú adóhatóságot új eljárásra kötelezte. A perben lefolytatott helyszíni szemle és tanúmeghallgatások eredményeként megállapította, hogy a 30 millió forint forrás figyelembe vétele indokolt. Bár a szülők ezen összeget 2003 évben ingatlaneladással szerezték, azonban azt 2006-ban történő átadásig a családi házukban kialakított széfben tárolták, így annak rendelkezésre állása vélelmezhető. Hangsúlyozta, hogy a felperesi szülők életvitele, lakáskörülményei nem igazolták az összeg felhasználását, így az 2006 januárjában átadásra kerülhetett.

A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a felperes keresetének elutasítása iránt. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítélete ellentétes az Art. 109. § (3) bekezdésével, valamint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (továbbiakban Pp.) 206., 221. §-ában foglaltakkal. Az ítélet a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésén alapul. Kiemelte, hogy az a jogerős ítéleti megállapítás, hogy a 30 millió forint széfben történő elhelyezése életszerű, illetve annak megléte vélelmezhető, ellentétes az Art. 109. § (3) bekezdésében előírt, a felperest terhelő hitelt érdemlő bizonyítás terhével. A hitelt érdemlőség kritériumai körében hivatkozott a Kúria jogelődje, a Legfelsőbb Bíróság által kidolgozott jellemzőkre és állította, hogy a felperes ennek megfelelően nem bizonyította, hogy a 2003 februárjában és márciusában megszerzett 30 milliós összeg 2006 januárjában teljes egészében rendelkezésre állt. Sem a felek közötti rokoni kapcsolat, sem pedig a felperes szüleinek életvitele, valamint a helyszín adatai nem alkalmasak az Art. 109. § (3) bekezdésében megfogalmazott bizonyítás lerontására. A tanúvallomások csak akkor számíthatnak hitelt érdemlő bizonyítéknak, ha a bennük foglaltak a valóságban ellenőrizhető adatokkal alátámaszthatók. Márpedig ez a felperes részéről nem történt meg, a jogerős ítélet nem releváns bizonyítékokon alapul, másrészt a releváns bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése a Pp. 206., 221. §-ába ütközik.