A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20793/2019/5. számú határozata kártérítés (KÖZHATALOM GYAKORLÁSÁVAL okozott kár megtérítése) tárgyában. [2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:64. §, 6:215. §, 6:519. §, 6:548. §] Bírók: Czukorné dr. Farsang Judit, Horváth Andrea, Matosek Edina

Kapcsolódó határozatok:

Budapest Környéki Törvényszék P.20235/2018/19., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20793/2019/5.*, Kúria Pfv.20775/2020/4. (BH 2021.9.256)

***********

Fővárosi Ítélőtábla

5.Pf.20.793/2019/5/II.

A Fővárosi Ítélőtábla az Ádám Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Ádám Beáta ügyvéd) által képviselt felperes neve (felperes címe) felperesnek - a dr. Uri József ügyvéd által képviselt Sz. Város Önkormányzata (2310 Sz., Kossuth Lajos u. 2.) alperes ellen közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése iránt indult perében a Budapest Környéki Törvényszék 2019. június 4. napján meghozott 21.P.20.235/2018/19. számú ítélete ellen a felperes részéről 20. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg 15 napon belül az alperesnek 100.000 (százezer) forint másodfokú perköltséget és térítsen meg az államnak külön felhívásra 2.500.000 (kétmillió-ötszázezer) forint feljegyzett fellebbezés illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes keresetében a 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:548. §-a alapján, a közhatalom gyakorlásával okozott kár megtérítése címén 32.840.000 forint és ezen összeg után 2016. július 6. napjától a kifizetésig járó, a Ptk. 6:45. § (1) bekezdés szerinti késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Előadta, hogy a felperes a Sz. ... helyrajzi számú kivett autószalon megjelölésű ingatlanát értékesíteni kívánta és az A. P. H. Kft.-vel ennek érdekében előrehaladott üzleti tárgyalásokba bocsátkozott. A potenciális vevőt képviselő K. J. azonban az ügyletkötést az autófényezésre és karosszéria javításra egyaránt jogosító működési és telepengedély, valamint a fényezőkabinra kiadott építési engedély meglétéhez kötötte. 2016. július 5. napján a 195.000.000 forintos vételáron való ügyletkötés kizárólag azért maradt el, mert az alperes tévesen azt a tájékoztatást adta, hogy a fényezési tevékenység végzéséhez szükséges fémfelület-kezelési engedéllyel a felperes nem rendelkezik, holott a gépjárműjavítási tevékenységre kiadott engedély az autófényezési tevékenység végzésének a lehetőségét is magában foglalja. Utóbb az ingatlant más vevőnek 162.160.000 forintért tudta csak értékesíteni, így a vételár-különbözettől mint haszontól elesett.

Az alperes a kereset elutasítását kérte. Vitatta, hogy a szerződés megkötése a felperes által mondott okból maradt volna el, hiszen a szerződéstervezetből a vételár összege, valamint az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett terhekre vonatkozó adatok jelentős része is hiányzott, és a felperes a vevőjelölt azon kérését sem teljesítette, hogy a számára kiadott engedélyeket másolatban megküldte vagy bemutatta volna, hiszen csak 2016. július 6-án rendelte meg azok másolatát az alperesnél.

Érvelése szerint a 2016. július 5-én kiadott alperesi állásfoglalás nem tartalmaz téves tájékoztatást. Az üzleti tárgyalások az általa csatolt 2016. július 1-i levelezés tanúsága szerint emiatt nem is szakadtak meg, ezt a felperes korabeli ügyvezetője által az alperesi ügyvezetőhöz írt e-mail tartalma igazolja. Amennyiben a 2016. július 5-i tájékoztatás téves lenne, az alperesi magatartás felróhatósága kirívóan téves jogértelmezési hiba hiányában nem állapítható meg.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, egyben kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 500.000 forint elsőfokú perköltséget és az államnak külön felhívásra 1.500.000 forint feljegyzett kereseti illetéket.

Ítélete indokolásában kifejtette, hogy adott esetben a felperesnek nem állt rendelkezésére a kár elhárítására alkalmas jogorvoslat [Ptk. 6:548. § (1) bekezdés], ezért a kereseti követelést az általános deliktuális kárfelelősségi alakzat feltételeinek megfelelően érdemben vizsgálta. A 2004. évi CXL. törvény 83. § (1) és (3) bekezdésére utalva kifejtette, hogy a felperesi ügyvezető által az alperestől kért állásfoglalás nem tekinthető hatósági bizonyítványnak. A felperesi ügyvezető azért kért állásfoglalást, mert a részére az alperes által kiadott engedélyei elvesztek, azokról 2016. július 5-ig illetékköteles másolatot nem akart kiváltani. Az engedélyek, illetve azok másolatai alapján az azokon szereplő TEÁOR kódokból a felperesi ügyvezető maga is be tudta volna azonosítani az általa végezhető tevékenységi köröket, amelyek egyébként a közhiteles cégnyilvántartásban is szerepelnek. A 4520 kódjelű gépjármű-javítás, karbantartás körébe tartozó tevékenységek a KSH honlapjáról jól beazonosíthatóak. Miután a felperesi ügyvezető az alperesi ügyintézőnek határozottan állította, hogy fényezésre is van engedélye, amely a 2561 TEÁOR számú fémfelület-kezelési tevékenység esetén lehetséges is, az alperesi ügyintéző helyesen közölte, hogy ilyen engedéllyel a felperes nem rendelkezik. A felperesi ügyvezető tehát nem tudta egyértelműen közölni, miről kér hatósági igazolást, ezért nem tudta a vevőjelölt felé bizonyítani, hogy rendelkezik a ténylegesen folytatott gazdasági tevékenységére vonatkozó engedélyekkel. Ez a mulasztás vezetett a vevő visszalépéséhez.

N. H. felperes által indítványozott tanúkénti meghallgatását azért mellőzte, mert a tanútól többletinformáció nem volt várható, hiszen az alperesnél folyt tájékozódásban ő maga nem vett részt.

Az elsőfokú ítélettel szemben a felperes élt fellebbezéssel, kérve elsődlegesen annak megváltoztatását és a kereset teljesítését, másodlagosan az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését.