EH 2000.195 Idegen pénznemben fennálló, meghatározott kötelezettség késedelmes teljesítése esetén a nemzetközi pénzpiaci kamatot kell alapul venni [Ptk. 301. § (1) bek.].
1989. április 23-án az olasz állampolgárságú felperesek Budapesten, a Rákóczi úti járdán taxira várakoztak, amikor egy gépkocsi a járdára felhajtva elütötte őket. A felpereseket a baleset következtében több súlyos sérülés érte; a kórházi traumatológiai osztályon, majd Olaszországban kezelték őket.
Az I. r. felperes keresetében 12 320 000 ITL, a II. r. felperes 165 786 520 ITL és járulékainak megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Az alperes kártérítés címén 15 000 000 ITL-t fizetett ki, amely összeg beszámítását a felperesek nem ellenezték, azonban az 1989. április 23-tól 1994. október 1-jéíg járó kamatát is igényelték. A felperesek keresete lényegében a megrongálódott ruházatuk, fényképezőgépük ellenértékének, az élelemfeljavítás és a kórházi tartózkodással összefüggő, valamint kulturális célú többletkiadásaiknak és nem vagyoni káruknak megtérítésére irányult. A II. r. felperes ezenkívül 1989. május 1-jétől baleseti járadék megfizetését is kérte.
Az alperes a kereset jogalapját nem vitatta, azonban összegszerűségét eltúlzottnak tartotta.
Az elsőfokú bíróság a keresetet részben alaposnak ítélte, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg az I. r. felperesnek 353 000 ITL-t és ennek 1989. április 23-tól számított évi húsz százalékos kamatát. Kötelezte továbbá az alperest, hogy fizessen meg a II. r. felperesnek 108 114 872 ITL-t és ebből 10 978 520 ITL-nek 1989. április 23. napjától, 97 136 352 ITL-nek 1994. május 2. napjától számított évi húsz százalékos kamatát. Az alperest kötelezte 1998. május 3. napjától havonta esedékesen 1 011 837 ITL megfizetésére. Az elsőfokú bíróság rendelkezett arról is, hogy a járadékot megállapító rendelkezés előzetesen végrehajtható, ezt meghaladóan pedig a keresetet elutasította.
Az alperes a fellebbezésében azt kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a marasztalási összegeket olasz lírában határozta meg, ugyanakkor a kamat mértékét nem a lírához igazította, hanem húsz százalékban jelölte meg. Az alperes az ellentmondás feloldásaként a bírói gyakorlatban kialakult és a nemzetközi pénzpiaci kamaton alapuló elszámolást is elfogadhatónak tartotta. Kifejezett fellebbezési kérelem nélkül csupán kifogásolta, hogy az erőmegfeszítésre alapozott járadék meghatározásakor a bíróság orvos szakértői vélemény beszerzése nélkül állapította meg az erőmegfeszítés mértékét. Fellebbezéséből utóbb az alperes a TB ellátás elszámolására, és a 3 368 000 ITL figyelembevételére vonatkozó kérelmeit nem tartotta fenn.
A felperesek az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
A fellebbezés alapos.
Az alperes fellebbezése lényegében csak az elsőfokú ítéletnek a kamat és a járadék mértékének meghatározására vonatkozó rendelkezését vitatta. Az alperes mint a kárért felelős személy helyett, jogszabály folytán helytálló kötelezett, a felperesek idegen pénznemben felmerült kárát köteles megtéríteni, amely pénztartozás és ezért a Ptk. 301. §-ának (1) bekezdése értelmében a késedelmi kamat fizetési kötelezettsége is fennáll. A Legfelsőbb Bíróság kialakult ítélkezési gyakorlata szerint az idegen pénznemben fennálló kötelezettség késedelmes teljesítése esetén az adott pénznemre meghatározott nemzetközi pénzpiaci kamatot kell figyelembe venni, mert a Ptk-ban meghatározott évi húsz százalékos mértékű kamat a magyar jogrendszer egészéből és a Ptk. rendszeréből is következően kizárólag forintban történő marasztalás esetén állapítható meg. A fellebbezési eljárásban a bizonyítás kiegészítéseként történt adatbeszerzés alapján az adott ügyben irányadó késedelmi kamatot ezért a Legfelsőbb Bíróság a Magyar Nemzeti Bank á1tal közölt és a Nemzetközi Valutaalap statisztikájából megállapítható, a nemzetközi pénzpiacon kialakult líra átlagkamat alapján állapította meg 1989-ben 12,69 százalékos és 1994-ben 8,51 százalékos mértékben.
A munkaképesség csökkenésének megfelelő járadék megállapításánál további bizonyításra szükség nem volt és helytállóan foglalt állást úgy az elsőfokú bíróság, hogy a balesetet okozó személy javára nem vehető figyelembe az a jövedelem, amelyet a károsult ereje rendkívüli megfeszítésével ér el.
Ehhez képest a járadék megállapításánál további bizonyítás nélkül elfogadható, hogy a II. r. felperes ereje megfeszítésével elért keresete az alperes javára nem szolgálhat, miként az ilyen módon járadékra jogosult személy rendkívüli munkateljesítmény el végzésére sem kötelezhető.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az alperes módosított fellebbezését alaposnak ítélte, és ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezett részében a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján az elmondottaknak megfelelően megváltoztatta (Pf. III. 23. 117/1998/4. sz.).