A Legfelsőbb Bíróság Bfv.442/2007/5. számú határozata személyi szabadság megsértésének bűntette tárgyában. Bírók: Katona Sándor, Molnár Gábor, Schäfer Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Makói Járásbíróság B.5/2004/34., Szegedi Törvényszék Bf.192/2005/3., *Kúria Bfv.442/2007/5.* (BH 2008.5.110), 8/2015. (IV. 17.) AB határozat

***********

Bfv.II.442/2007/5.szám

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2007. évi november hó 29. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette miatt az I.r. terhelt és társai ellen folyamatban volt büntetőügyben az I. r. terhelt által védője útján benyújtott felülvizsgálati indítvány elbírálása során a Makói Városi Bíróság 2.B.5/2004/34. számú ítéletét és a Csongrád Megyei Bíróság 1.Bf.192/2005/3. számú ítéletét az I. r. terhelt tekintetében hatályában fenntartja.

E végzés ellen fellebbezésnek nincs helye, s ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Makói Városi Bíróság a 2004. október 25. napján kihirdetett 2.B.5/2004/34. számú ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki társtettességben, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében. Ezért őt 9 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - börtönre ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő:

Az ügy II. r. terheltje elhatározta, hogy az 1992. május 7. napján született gyermekét, aki Németországban az apjánál nevelkedett, Magyarországra hozza. Ennek érdekében 1996. július 2-án barátnőjével a németországi városba utaztak személygépkocsival.

1996. július 3-án délelőtt a II. r. terhelt külön gépjárművel, egy Ford Transit típusú mikrobusszal odaérkező I. r. és III. r. terhelttel, valamint egy további, az eljárás során ismertté nem vált személlyel találkozott, és a mikrobusszal megközelítették a gyermek lakóhelyét képező épületet. Megálltak a gyermeket az utcán babakocsiban toló, apai nagymama sértett mellett és kiugrottak a mikrobuszból. A II.r. terhelt a gyermeket kivette a babakocsiból és a mikrobuszba ültette. Ezt követően a sértettet is megragadta és két társa segítségével erőszakkal a mikrobuszba ültették a hátsó ülésre. A III. r. terhelt és a sértett a gépjármű hátsó ülésén, az I. r. terhelt a vezetőülésben, a II. r. terhelt pedig a gyermekkel és az ismeretlen személlyel elől foglaltak helyet, és a szomszédos település irányába hajtottak. Egy ipari üzem parkolójánál a II.r. terhelt a gyermekkel és az ismeretlen személlyel kiszállt a mikrobuszból. A gyermek mindeközben a sértett után kiáltott, aki szintén próbált kiszállni a mikrobuszból, azonban erre nem volt lehetősége, mivel a hátsó tolóajtó zárva volt, illetve a mellette ülő III. r. terhelt oldalról fogva tartotta őt.

Ezután az I. r. és a III. r. terheltek a sértettel a mikrobuszban tovább indultak. A sértett továbbra is megpróbált szabadulni, illetve abból a célból, hogy felhívja magára az utcán járókelők figyelmét, igyekezett cipőjével a mikrobusz ablaküvegét kirúgni. Az I. r. terhelt a vezetőülésen hátrafordulva többször a sértett arcába vágott. A sértett mellett ülő III. r. terhelt a sértett lábát a térdénél megfogva felnyomta a válláig és teljes testsúlyával lenyomta azt, majd könyökét a sértett torkára rakta, amelytől a sértett nehezen kapott levegőt, halálfélelmet érzett, ily módon védekezésre képtelen állapotban volt.

Miután a mikrobusszal az autópályát elhagyták, egy mellékúton az I. és III. r. terheltek a sértettet a mikrobuszból kilökték és otthagyták őt. A sértett kb. 45 percen keresztül volt személyi szabadságától megfosztva.

A városi bíróság e tényállás alapján - a Btk. 2. §-ára utalással - az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő és büntetendő társtettességben, a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében.

Az indokolás még utal arra, hogy a Makói Városi Bíróság a 2.B.5/2004/9. számú, illetve a Csongrád Megyei Bíróság a 3.Bkf.403/2004/3. számú végzésével az I. r. terheltnek a büntetőeljárás elévülés címén történő megszüntetése iránti kérelmét elutasította.

Az elsőfokú ítélet ellen az I. r. terhelt és védője által felmentésért, illetve eltérő minősítés és enyhítés érdekében bejelentett fellebbezés folytán másodfokon eljárt Csongrád Megyei Bíróság a 2005. március 30. napján megtartott fellebbezési nyilvános ülés alapján meghozott 1.Bf.192/2005/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét akként változtatta meg, hogy az I. r. terheltet előzetes mentesítésben részesítette. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A bíróság jogerős ügydöntő határozata ellen az I. r. terhelt nyújtott be felülvizsgálati indítványt védője útján a Be. 416. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással (valójában az a) pontja alapján), mert álláspontja szerint az I. r. terheltet elévült bűncselekmény miatt ítélték el.

Előadta, hogy a nyomozást a Fővárosi Ügyészségi Nyomozóhivatal 1997. június 9-én a Btk. 175. §-ának (1) bekezdésében meghatározott személyi szabadság megsértése bűntettének a gyanúja miatt rendelte el. A nyomozóhivatal 1998. június 18-án felfüggesztette a nyomozást arra hivatkozással, hogy jogsegély teljesítése végett külföldi hatóságot kerestek meg. A felfüggesztő határozat indokolása szerint felismerésre bemutatás lefolytatása volt szükséges a jogsegély keretében.

A nyomozás folytatását a nyomozóhivatal 2002. március 21. napján rendelte el, azonban időközben bekövetkezett a három éves elévülés, ezért az eljárást meg kellett volna szüntetni. Mivel pedig az elévülés már beállt, azzal az indokkal sem lehetett volna folytatni az eljárást, hogy időközben a Btk. 175. §. (3) bekezdés c) pontjára változtatták a minősítést.

A Legfőbb Ügyészség a BF.1326/2007. számú átiratában a felülvizsgálati indítványt alaptalannak tartotta. Érdemi álláspontja szerint a jogsegély eredményétől függetlenül, annak előterjesztésével az eljárásjogi alapja megvolt az eljárás felfüggesztésének, így annak tartama alatt - az 1998. június hó 18. napja és a 2002. március hó 21. napja közötti időszakban - az elévülés nyugodott. A cselekmény büntethetősége nem évült el.

A Legfőbb Ügyészség ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati indítványnak ne adjon helyt és a Makói Városi Bíróság 2.B.5/2004/34. számú, illetve a Csongrád Megyei Bíróság 1.Bf.192/2005/3. szám ítéletét hatályában tartsa fenn.