BH+ 2006.8.354 A gazdasági közösség mint az élettársi kapcsolat fogalmi eleme [Ptk. 578/G., 685/A. §].

A peres felek 1980. májusától 2002. június 22-ig együtt éltek. Kapcsolatukból 1981. október 21-én Z. nevű gyermekük született és 1991-ig velük élt a felperes előző házasságából 1975-ben született L. S. nevű gyermeke is.

A felek az együttélés kezdetén vagyontalanok voltak, ekkor a felperesi szülők szolgálati bérleményét képező tanyásingatlanon egy különálló lakrészt használtak. 1984-ben részükre, mint bérlőtársaknak utalták ki a H., K. utca 15. VIII. em. 48. szám alatti tanácsi bérlakást. Ezt a lakást az alperes az 1990. február 14-én megkötött adásvételi szerződéssel 417 600 forint kedvezményes vételárért, részletfizetés biztosítása mellett vásárolta meg, miután a felperes a jogszabály alapján őt megillető elővételi jogáról lemondott. Az együttélés megszűnéséig a felek ebben a lakásban éltek.

A felperes az édesanyja bérleményét képező H., K. utca 15. III. em. 14. szám alatti lakásba volt bejelentve, ezt az ingatlant az édesanyja halála után 1990. február 26-án mint a bérlő leszármazottja ugyancsak kedvezményes vételáron részletekre vásárolta meg, és annak használatát részben a fia számára engedte át, illetve a lakást részbeni bérbeadás útján hasznosította. A felperes az 1991. november 29-i keltű hagyatékátadó végzés szerint megörökölte az O., K. utca 13. szám alatti ingatlant, melyet 1992-ben - az ott lévő ingókkal együtt - 450 000 forintért A. J.-nénak adott el, az eladási árból a lakását tehermentesítette; a fennmaradó pénz felhasználása a perben vitás volt.

A felek a vagyonuk gyarapítását még a tanyás ingatlanon kezdték meg, ahol az alperes 1982-ben sertésólat épített és főfoglalkozású munkaviszonya mellett sertéstenyésztéssel foglalkozott. Ebben a tevékenységében a felperes is részt vett, emellett pedig csirkéket nevelt. Az állattartás volumenét és az abból származó bevételt a felek per során nem bizonyították. Az alperes 1984. október 18-án vásárolt egy IFA tehergépkocsit l91 546 forint vételárért, majd 1984. november 1-jétől teherautó-fuvarozói iparengedélyt váltott ki. 1985. november 26-tól ismét munkaviszonyt létesített és 1992. nyaráig különböző munkahelyeken dolgozott. 1992-ben mozgó fagylaltárusításhoz váltott ki vállalkozói igazolványt, vállalkozásához gépeket vásárolt. A fagylaltkészítő üzemet az édesanyja H., M. utca 49. szám alatti ingatlanrészében a szükséges ráfordításokkal berendezte. 2001. szeptember 20-án az említett ingatlan 549/1018 illetőségét megvásárolta, azon további beruházásokat eszközölt, vett egy fagylaltos triciklit és egy utánfutót.

A felperes a gyermekgondozási segély lejárta után munkaviszonyt létesített, majd 1986-tól 2002-ig takarító vállalkozóként dolgozott. Az együttélés alatt a háztartási teendőket a felperes látta el, emellett besegített az alperes vállalkozásaiba is, a közös gyermek nevelését túlnyomó részt az alperes vállalta magára.

A nagyobb beruházások körében az alperes 1989. április 17-én vette meg a h.-i, M. hrsz. alatti garázshelyet, 2001. július 23-án a Suzuki T.-nél eladott egy Volkswagen Golf típusú személygépkocsit és az eladási ár beszámításával 1 500 000 forintért vett egy Suzuki Sedan személygépkocsit, 2002. április 5-én pedig 1 700 000 forintért lízingelt egy Renault Kangoo személygépkocsit. Ez utóbbiért 510 000 forint egyösszegű önrészt fizetett ki, majd a gépkocsi totálkárosra tört, amiért a biztosító az M. C. Rt. részére fizette ki a kártérítést, a roncsot pedig az alperes 550 000 forintért eladta és a pénzt magánál tartotta. Az alperesnek 1991. június 14-étől devizaszámlája volt az MHB-nél, 1997-től pedig mindkét fél rendelkezett külön bankszámlával, melyen az alperes több millió forintos betétet, a felperes 1 000 000 forintot helyezett el.

A felperes a közösen használt lakásból 2002. június 22-én a saját nevén álló lakásba költözött, ezzel a felek együttélése végleg megszűnt.

A felperes keresetében az élettársi vagyonközösség megszüntetését, továbbá 1 000 000 forint kölcsön visszafizetését követelte az alperestől. Állította, hogy 1980. május 10-től 2002. június 22-ig élettársi kapcsolatban éltek, ennek során a vagyonmérleg szerinti vagyontárgyakat 50-50%-os közreműködési arányban szerezték meg. A kölcsönt illetően előadta, hogy a fenti összeget az örökségéből megmaradt pénzen vásárolt Lánchíd-jegyekből a fagylaltos tricikli megvételére adta az alperesnek, aki azt nem fizette vissza.

Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Arra hivatkozott, hogy az együttélés alatt gazdasági közösség nem alakult ki közte és a felperes között, ezért kapcsolatuk nem volt élettársi kapcsolat. A kölcsönadás tényét tagadta, ezzel összefüggésben azzal érvelt, hogy a felperes által megjelölt időben kapcsolatuk már rossz volt és ő maga a kölcsönre nem volt rászorulva, mert saját pénzzel rendelkezett.

Az elsőfokú bíróság ítéletében a közös vagyont megosztotta. A H., M. utca 49. szám alatti ingatlan 549/1018 illetőségét és a H., K. utca 15. VIII. em. 38. szám alatti lakást az alperes, míg a K. utca 15. III. em. 14. szám alatti lakást és a garázsingatlant a felperes tulajdonába adta. Az ingók körében - a háztartási eszközök megosztása mellett - a Suzuki személygépkocsit és a Renault személygépkocsi roncsértékét adta a felperes tulajdonába, a fagylaltüzem felszerelési tárgyait pedig az alperesnek juttatta. Kötelezte az alperest 1 256 150 forint értékkülönbözet és 1 000 000 forint kölcsön, összesen 2 256 150 forint megfizetésére.

Indokolása szerint a felek a perbeli időszakban élettársak voltak. Ezt támasztotta alá, hogy kezdettől fogva együtt laktak, közös gyermekük született, önálló lakásuk bérleti jogának megszerzése érdekében maga az alperes tett nyilatkozatot az együttélésükről. A közös gazdálkodást nem zárja ki a pénzkezelés módja és az, hogy a felek - vállalkozói tevékenységükre is tekintettel - külön bankszámlával rendelkeztek, továbbá az sem, hogy a felperes egyedülálló személyként igényelte a családi pótlékot. A felek személyes előadásából és a kihallgatott tanúk vallomásából az élettársi kapcsolat fennállása megállapítható volt.

A szerzésben való közreműködés arányát az elsőfokú bíróság nem látta pontosan bizonyítottnak, ezért azt - a felperes háztartásban végzett tevékenységére is figyelemmel - valamennyi, az életközösség alatt szerzett vagyontárgyra nézve egyenlőnek tekintette.

A felperes által az alperesnek kölcsönzött 1 000 000 forint átadását a felperes fiának és unokaöccsének, továbbá két érdektelen tanúnak a vallomása alapján állapította meg.

Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett, kérte mindkét jogcímen a kereset elutasítását. A közös vagyon megosztása tárgyában fenntartotta, hogy gazdasági közösség hiányában élettársi kapcsolat nem létesült a felek között, ezért közös vagyonuk sem volt, a kölcsön vonatkozásában pedig változatlanul tagadta, hogy a felperes ezen a jogcímen pénzt adott át neki.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.

Indokolása szerint a felek között - a nem vitásan fennállott érzelmi kapcsolat és az együttlakás ellenére - élettársi kapcsolat nem jött létre, ugyanis a jogi értelemben vett élettársi kapcsolat feltétele az is, hogy a felek közt olyan, teljes körű gazdasági életközösség is kialakuljon, melynek keretében jövedelmeikkel közösen gazdálkodnak és közös gazdasági cél érdekében fejtenek ki közös tevékenységet. Az élettársi kapcsolat fennállásának ez utóbbi feltétele - a megyei bíróság álláspontja szerint - nem valósult meg. Ebben a kérdésben az elsőfokú bíróságtól eltérő jelentőséget tulajdonított annak, hogy a felperes a családi pótlékot mindvégig egyedülállóként igényelte, a két gyermek ellátásában a felperes előző házasságából született gyermeke hátrányosabb helyzetben volt, továbbá a felperes a vagyonszerzés körében az alperes által csatolt okiratokkal szemben a szerzési jogcímek, a szerzési időpontok és az értékek vonatkozásában is részben ellentétes adatokat közölt. Ezek között kiemelte az IFA tehergépkocsi vételi időpontjával, a garázs megvételével, a Suzuki személygépkocsi vételárával és a Renault Kango személygépkocsi lízingelésével kapcsolatos ténybelileg téves felperesi előadásokat, utalt arra, hogy a felperes nem tudott az alperes devizaszámlájáról és a különböző bankokban elhelyezett, nagyösszegű megtakarításairól, továbbá jelentőséget tulajdonított annak is, hogy a felek a H., K. utca 15. szám alatti házban lévő lakásokat külön-külön vásárolták meg. Mindezek egybevetésével arra a következtetésre jutott, hogy a felek közt az élettársi kapcsolatot megalapozó gazdasági közösség nem jött létre, ezért a közös vagyon megosztására irányuló felperesi keresetet elutasította.