BH 2021.3.71 A perújítás megengedhetőségének elbírálásakor a felajánlott bizonyíték (alkalmassága) önmagában vizsgálandó. Az értékelési (újraértékelési) tilalom egyaránt vonatkozik az indítványozóra és a megengedhetőség kérdésében döntő bíróságra, valamint kiterjed az új bizonyítékra és az alapügy szerinti bizonyítékokra.

A perújítási indítvány perújítási alkalmassága vizsgálatának nem célja a bizonyosság, csupán a valószínűsítés. Ez azonban a perújítási indítvány tartalmában (abban felhozott bizonyítéknak) nem a más bizonyítékkal mérlegelését, hanem a perújítás törvény szerinti feltételeivel, illetve az indítvány által szándékolt perújítási céllal való összevetését jelenti.

[1] Az ítélőtábla a 2020. június 24. napján meghozott végzésével a terhelt védőjének a törvényszék, illetve az ítélőtábla 2018. október 16. napján jogerős határozata ellen előterjesztett perújítási indítványát - mint alaptalant - elutasította.

[2] A törvényszék a 2017. december 18. napján meghozott ítéletével az I. r. terheltet bűnösnek mondta ki költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bek. a) pont, (5) bek. b) pont] és 2 rendbeli folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért az I. r. terheltet halmazati büntetésül 7 év 8 hónap szabadságvesztésre, 10 év gazdasági társaság vezető tisztségviselői tevékenységének végzésétől eltiltásra és mellékbüntetésül 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg azzal, hogy a terhelt a szabadságvesztés-büntetésből legkorábban annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A bíróság az R. H. Kft.-vel mint jogi személlyel szemben 350 000 000 forint pénzbírságot szabott ki, rendelkezett a lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

[3] Védelmi fellebbezés alapján eljárva az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2018. október 16. napján jogerős ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta annyiban, hogy az I. r. terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés-büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 6-6 évre enyhítette, a jogi személlyel szemben kiszabott pénzbírság összegét 200 000 000 forintra mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. r. terhelt tekintetében helybenhagyta.

[4] Az ítélőtábla a perújítási indítványt elutasító végzésében hivatkozott arra, hogy az I. r. terhelt védője - újabb - perújítási indítványát a Be. 637. § (1) bekezdés a) pont aa) alpontjára alapította. Az indítvány szerint az alapeljárás jogerős befejezését követően az indítványozó kutatást végzett a terhelt volt kollégái, K. M. és az elhunyt A. A. iratai között, mely során perdöntő dokumentumokra bukkant. Az iratok szerint az I. r. terhelt számos ügyvezetői hatáskört nem saját személyében gyakorolt, hanem ezeket delegálta munkatársaira. T. Í.-né, aki 20 évig dolgozott együtt az I. r. terhelttel, nyilatkozatot tett a jogi képviselő előtt, az ő vallomása új bizonyíték, mivel az alapügyben nem került sor kihallgatására. Perújítási indítványához csatolta T. Í.-né meghallgatási jegyzőkönyvét, melyben a tanú a vádbeli cég munkamegosztásáról számolt be, külön kitérve A. A. és K. M. szerepére. Becsatolásra kerültek továbbá a szerződéses partnerek mint cégek ellenőrzésével kapcsolatos iratok, K. M. munkaköri leírása, valamint az R. H. Kft. - P. Bt. között létrejött megbízási szerződés, mely szerint a megbízott feladata volt a pályázatok, beruházások szakértői támogatása. Az indítványozó álláspontja szerint az I. r. terhelt nem tudott arról, hogy a munkát nem a szerződéses partner alkalmazottai, hanem más kivitelező végezte el. A csatolt dokumentumok és az írásbeli vallomás pedig olyan új bizonyítékok, amelyek szerint az I. r. terhelt ügyvezetői felelősségének terjedelme csökken, mivel az alvállalkozók kiválasztásakor az I. r. terhelt munkatársai gondatlanok voltak. A társaságok ellenőrzését végző munkatársak (A. A., K. M.), valamint a szerződést előkészítő ügyvédi iroda gondatlansága állapítható meg. Az ügyeletek előkészítése megoszlott a már említett személyek és a tartós megbízási viszonyban volt ügyvédi iroda és a P. Bt. között, az I. r. terhelt pedig előkészítő munkát követően írta alá a szerződéseket és dokumentumokat, ugyanakkor tévedésben volt, tévedését pedig gondatlanság okozta, a költségvetési csalást viszont gondatlan magatartással nem lehet megvalósítani.

[5] Az ítélőtábla indokai szerint az eljárt bíróság részletesen vizsgálta az I. r. terhelt azon védekezését, mely szerint az ügyek intézésében az alvállalkozókkal való kapcsolattartásban kollégái jártak el önállóan, mert egyes ügyvezetői jogosultságokat munkaköri leírásuk szerint ők gyakoroltak. Az A. A. képviseleti tevékenységére vonatkozó terhelti előadás már az elsőfokú ítélet indokolásában részletesen cáfolatot nyert. Az elsőfokú bíróság vizsgálta az I. r. terhelt ügyvezetésével működő kft. felépítését, azon belül az adott felelősségi szintek kiépítését, az I. r. terhelt által a cég megvásárlását követően kialakított eljárási rendre vonatkozó adatokat. Hivatkozott arra is, hogy A. A. esetében egyetlen olyan adat sem merült fel, amely arra engedne következtetni, hogy a cég irányításában, a döntések meghozatalában önálló, az I. r. terhelt ellenőrzése, jóváhagyása nélküli jogkör illette volna meg.

Az ítélőtábla álláspontja szerint az indítványozó által csatolt nyilatkozat és dokumentumok - a perújítás szempontjából - csak új okiratok, de új bizonyítéknak nem tekinthetőek. Nem új tényre vonatkoznak, hiszen az alapügyben részletes vizsgálat tárgya volt az I. r. terhelt ügyvezetői tevékenysége, felelősségi köre. Az I. r. terhelt által A. A.-nak, K. M.-nek írt üzenetek olyan utasítások, amelyek a vád tárgyává tett cselekményhez konkrétan nem kapcsolhatók; T. Í.-né volt irodavezető nyilatkozata az általános ügymenetre vonatkozik azzal, hogy a szerződéskötésekre nem volt rálátása. Mindezek alapján nincsen olyan új bizonyíték, amely perújítás alapját képezheti, ezért az indítványt elutasította.

[6] A perújítási indítványt elutasító végzés ellen a terhelt védője jelentett be fellebbezést.

[7] Indokai szerint A. A. és K. M. szerepére vonatkozó bizonyítékokkal azt kívánta alátámasztani, hogy a szerződések aláírásakor, illetve a vállalkozói díj kifizetésekor sem az I. r. terhelt, sem az ügybe bevont munkatársai nem tudták, hogy a valóságban a teljesítést nem a szerződéses partner, hanem az általa megbízott, be nem azonosítható vállalkozó végezte el. A teljesítés megtörtént, amelyet követően került sor a teljesítési igazolás kiállítására, a számlák befogadására és kifizetésére. Az ügyletek előkészítése megoszlott a már említett két munkatárs, az R. Kft.-vel tartós megbízási viszonyban volt ügyvédi iroda és a P. Bt. között. Utóbbi menedzselte a pályázatokat és létesített kapcsolatot a fő- és alvállalkozók között. Az I. r. terhelt ezen előkészítő munkákat követően írta alá a szerződéseket és egyéb dokumentumokat, mivel egyedül ő volt a cégjegyzésre jogosult. Az indítványban becsatolt feljegyzések szerint az I. r. terhelt arra adott utasítást, hogy munkatársai ellenőrizzék a cégeket, és azt is ki lehet olvasni, hogy az I. r. terhelt a beruházások kivitelezését megelőzően az ahhoz értő munkatársait bízta meg a cégek ellenőrzésével. Az I. r. terhelt jóhiszeműen, munkatársai és a szerződéses partnere információi alapján döntött úgy, hogy szerződést köt a vádbeli gazdasági társaságokkal. Ezek alapján hozta meg döntését és írta alá a szerződéseket, a teljesítésigazolásokat, és intézkedett a kifizetésekről.