BH 2000.3.89 I. A különös kegyetlenséggel elkövetett emberöléshez nyújtott pszichikai bűnsegély megállapítható, ha az elkövető a társtettesek súlyos és brutálisan véghez vitt ölési cselekményénél jelen van és a társtetteseket a végrehajtás során e szándékukban erősíti [Btk. 21. § (2) bek., 166. § (2) bek. d) pont].

II. A közveszélyokozás eredmény-bűncselekményének a befejezettségéhez az szükséges, hogy a törvényben meghatározott elkövetési magatartás kifejtése folytán az elkövetési módban rejlő objektív folyamatok okozatos következményeként a közveszély ténylegesen bekövetkezzék;

valamely tárgy meggyújtása esetén a közveszély akkor következik be, ha azáltal lehetővé válik a tűznek más tárgyakra való továbbterjedése, ennek hiányában csupán a közveszélyokozás kísérlete megállapításának van helye [Btk. 16. §, 259 § (1) bek.]

Az elsőfokú bíróság az 1998. június 16. napján kelt ítéletével a fk. I. r. vádlottat társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, társtettesként elkövetett közveszélyokozás bűntette, valamint - a korábban elrendelt próbára bocsátást hatályon kívül helyezve 4 rb. - két esetben kísérletként megvalósult - lopás vétsége miatt halmazati büntetésül 7 évi, a fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a fiatalkorú II. r. vádlott megvalósította a bűnsegédként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét, valamint a könnyű testi sértés vétségét, ezért - a korábban vele szemben alkalmazott próbára bocsátást kimondó határozat hatályon kívül helyezése mellett - 3 évi időtartamra a javítóintézeti nevelését rendelte el, ugyanakkor a fk. II. r. vádlottat a közveszélyokozás bűntette miatt ellene emelt vád alól felmentette.

A III. r. vádlottat a társtettesként, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntette, valamint a társtettesként elkövetett közveszélyokozás bűntette miatt - halmazati büntetésként - 10 évi fegyházbüntetésre és 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A cselekmény elkövetése idején a 17. életévét betöltött fiatalkorú I. r. vádlott szülei elváltak, azóta őt és testvéreit az édesapja nevelte, aki vállalkozó. Édesanyjával nem tartja a kapcsolatot. 1993-ban szipózás és iskolakerülés miatt intézeti nevelésbe vették, majd 1996 nyarától adaptációs szabadságra bocsátották. Az általános iskola 7 osztályát végezte el. Munkaviszonya nincs. Büntetlen előéletű.

A vádlott nem kóros elmeállapotú, de a személyiségszerkezetét psychopathiás és szocipathiás vonások, infantilis jellegzetességek jellemzik, primitív reakciókra való hajlammal, a személyiségzavara azonban nem tekinthető kóros jellegűnek.

A kerületi bíróság 1998. március 31-én jogerőre emelkedett ítéletével 4 rb. lopás vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta. A vádlottal szemben a rendőrkapitányságon kábítószerrel visszaélés vétsége miatt indult újabb büntetőeljárás.

A cselekmény elkövetésekor a 14. életévét néhány hónappal betöltött fiatalkorú II. r. vádlott édesapja 1985-ben meghalt, azóta az édesanyja nevelte, aki az ügy III. r. vádlottja. Az anyja később férjhez ment, mivel a nevelőapjával a kapcsolata megromlott, a II. r. vádlott 1994-től intézetben nevelkedett, ahonnan rendszeresen megszökött, majd 1995 júliusában az intézeti nevelést megszüntették, és visszakerült az édesanyjához. A vádlott az általános iskola 6 osztályát végezte el. A fk. II. r. vádlott sem a cselekmény, sem az orvos szakértői vizsgálat idején nem volt és jelenleg sem kóros elmeállapotú. A kerületi bíróság 1998. január 21-én jogerős határozatával könnyű testi sértés vétsége miatt 1 évre próbára bocsátotta.

A III. r. vádlottnak két kiskorú gyermeke van, közöttük a II. r. vádlott. Munkanélküli. Kóros elmeállapot nála sem állapítható meg, de a személyiségszerkezetét részben alkoholos karaktervonások, részben psychopathiás és szociopathiás vonások jellemzik. A III. r. vádlott több esetben volt büntetve lopás miatt végrehajtandó szabadságvesztésre.

A fk. II. r. vádlott a III. r. vádlott lánya, míg a fk. I. r. vádlott a II. r. vádlott élettársa.

A sértett az elkövetéskor 55 éves, munkanélküli volt, aki alkoholista életmódot folytatott.

A vádlottak a sértett lakásában éltek mint szívességi lakáshasználók. A III. r. vádlott abban reménykedett, hogy a sértett a későbbiekben valamelyik gyermekét bejelenti az önkormányzati tulajdonban levő lakásba. 1996 szeptemberében odaköltözött a fk. I. r. vádlott is. 1996 októberében a III. r. vádlott arról beszélgetett az I. r. vádlottal, hogy szeretné megszerezni a sértett lakását. Elmondta azt a tervét, hogy a sértettet le kellene itatni és aláíratni vele egy papírt, amiben a III. r. vádlottra íratná a lakását, amit ő a későbbiekben eladna.

1996. október 11-én a piacon a három vádlott 1 liter konyakot és egy üveg 2 dl-es likőrt vásárolt. A sértett lakásába visszaérkezve a III. r. vádlott főzni kezdett, és ő, valamint az I. r. vádlott fogyasztani kezdték a vásárolt szeszes italt. Közben hazaérkezett a sértett is, aki bekapcsolódott az italozásba.

A III. r. vádlott és a sértett szóváltásba keveredett, mert a sértett kijelentette: nem tudja a lakásba bejelenteni a III. r. vádlott gyermekeit, mert a jelentős lakbértartozása miatt bizonytalanná vált a saját lakáshasználati jogosultsága is. 17 óra után nem sokkal a III. r. vádlott felháborodva berontott abba a szobába, ahol a fk. I. r. vádlott részegen aludt, hangosan kiabálta, hogy "gyere fiam, mindig kiabál velem, mutasd meg, ki az úr a háznál". A II. r. vádlott kérlelte anyját, hogy "ne most, mert nagyon részeg, és nagyon megveri", de a III. r. vádlott erőszakoskodására a fk.I. r. vádlott átment a másik szobába, a sértetthez lépett, és ököllel nagy erővel az arcába csapott, aminek következtében a sértett a földre zuhant. Eközben kijött a belső szobából a II. r. és a III. r. vádlott is, akik biztatták az I. r. vádlottat, hogy "üssed, ne sajnáld, adjál neki".

A fk. I. r. vádlott lehajolt a földön fekvő sértetthez, elővette a zsebéből a bokszert és azzal 5-6 alkalommal, teljes erővel a földön fekvő sértett fejére ütött. A II. és III. r. vádlott eközben további bántalmazásra biztatták a társukat. Miután az I. r. vádlott úgy látta, hogy a sértett már nem mozdul, abbahagyta a bántalmazást.

Rövid idő múlva a fk. II. r. vádlott és az anyja tovább biztatta a fk. I. r. vádlottat a bántalmazásra, aki az éppen felkelni készülő sértett fejébe akkorát rúgott, hogy annak folytán a sértett visszazuhant a földre. Ezután az I. r. vádlott még 4-5 alkalommal a sértett fejébe rúgott.

A III. r. vádlott is odalépett a sértetthez, és teljes erőből a gerincét rugdosta, majd 5-6 alkalommal a sértett nemi szervébe rúgott, és papuccsal ütlegelte a sértett fejét. Végül a III. r. vádlott abbahagyta a sértett bántalmazását, kirohant a konyhába, magához vett egy kb. 20 cm pengehosszúságú kést, azzal visszarohant a szobába, a kést a fk. I. r. vádlott kezébe nyomta, és közben azt kiabálta "szúrd le fiam, te úgysem kapsz annyit mint én, nekem itt vannak a gyerekek, akiket fel kell nevelni". Az I. r. vádlott lehajolt, felhajtotta a sértett ingét és ötször deréktájékon megvágta a földön fekvő férfit.