A Pécsi Ítélőtábla Pf.20306/2011/3. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 81. §, 183. §, 253. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 301. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 4. §, 5. §] Bírók: Döme Attila, Kutasi Tünde, Szentpéteriné dr. Bán Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Zalaegerszegi Törvényszék P.21789/2008/65., *Pécsi Ítélőtábla Pf.20306/2011/3.*, Kúria Pfv.20200/2012/4. (BH 2013.10.267)

***********

Pécsi Ítélőtábla

Pf.III.20.306/2011/3. szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Pécsi Ítélőtábla a dr. Rónai László ügyvéd által képviselt felperes neve (címe)felperesnek - a Kolonics Ügyvédi Iroda által képviselt alperes neve (címe) alperes ellen kártérítés megfizetése iránt a Zala Megyei Bíróságon indított perében a 2011. február 1. napján kelt 15.P.21.789/2008/65. számú ítélet ellen az alperes részéről 66. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét - fellebbezett részében - részben megváltoztatja, és az alperes által fizetendő vagyoni kártérítés összegét 664.943 (hatszázhatvannégyezer-kilencszáznegyvenhárom) forintra, és ebből 657.039 forintnak 1995. december 1. napjától 2001. december 31. napjáig évi 20 (húsz) %, 2002. január 1. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11 (tizenegy) %, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára, 7.904 (hétezer-kilencszáznégy) forintnak 1986. június 1. napjától 1989. május 25. napjáig évi 8 (nyolc) %, 1989. május 26. napjától 2001. december 31. napjáig évi 20 (húsz) %, 2002. január 1. napjától 2004. december 31. napjáig évi 11 (tizenegy) %, 2005. január 1. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára, míg a nem vagyoni kártérítés összegét 1.500.000 (egymillió-ötszázezer) forintra, és ennek 2005. július 19. napjától a kifizetés napjáig terjedő időre járó, a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű kamatára leszállítja.

A keresetet ezt meghaladóan tekinti elutasítottnak.

A felperes által az államnak fizetendő feljegyzett kereseti illeték összegét 828.000 (nyolcszázhuszonnyolcezer) forintra felemeli.

Mellőzi az alperesnek elsőfokú perköltségben való maraszalását, és a felperest kötelezi, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 400.000 (négyszázezer) forint elsőfokú eljárásban felmerült költséget.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 37.500 (harminchézezer-ötszáz) forint másodfokú eljárásban felmerült költséget, valamint az államnak - az állami adóhatóság külön felhívására - 252.500 (kettőszázötvenkettőezer-ötszáz) forint le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes a N Városi Kórházban (a továbbiakban: alperes) 1986. április 18. napján jobboldali lumbalis sympatectomia műtéten esett át. Átmeneti zavartalan sebgyógyulást követően 1986. július 16. napjától 1986. július 23. napjáig a műtéti heg vonalában kialakult gyulladásos sebváladékozás miatt ismételten kórházi kezelésre szorult. Gyógykezelése során ellátták a seb gyulladását és a váladékozást megszüntették. A felperesnek az elhúzódó, szövődményes sebgyógyulás miatt 1986. július 23. napjáig kétnaponta orvosi szakellátása érdekében utazási többletköltsége merült fel, illetve többlet gyógyszer- és kötszervásárlásra kényszerült. 1987. március 19. napjától 1987. április 1. napjáig a Z Megyei Kórház Sebészeti Osztályán kezelték, amelynek során a verőérszűkületet oldalkeringés kiépítésével sikerrel gyógyították.

A felperes 1988. március 14. napjáig a Z Vállalatnál, majd 1988. április 11. napjától 1988. május 16. napjáig a b-i "Április 4." Mg. Tsz.-nél traktoros munkakört töltött be. 1988. május 17. napjától 1988. augusztus 31. napjáig a D Gépgyárnál, majd 1988. szeptember 1. napjától 1991. április 30. napjáig L-n, a M Vállalatnál portásként dolgozott.

Az Országos Orvosszakértői Intézet elsőfokú orvosi bizottsága 1987. december 23. napján bypass műtét és lumbalis sympatectomia utáni állapot, magas vérnyomás és hasfali hegsérv kórismék miatt a felperesnél 50%-os munkaképesség-csökkenést véleményezett, és rögzítette, hogy nehéz fizikai munkavégzés nem javasolt a számára. A felperes 1991. május 1. napjától 1995. augusztus 16. napjáig rendszeres szociális járadékban, 1995. augusztus 17. napjától 2002. január 31. napjáig átmeneti járadékban részesült, majd 2002. február 1. napjától kezdődően öregségi nyugdíjat állapítottak meg részére.

2005. július 18-án az alperes általános sebészeti osztályán bizonytalan eredetű daganat gyanúja miatt a felperest megműtötték, és ennek során a csípőlapát homorulatában elhelyezkedő férfiökölnyi, kemény tapintatú szövetszaporulatot találtak. Szövettani vizsgálat során idegentest granulomát véleményeztek. A kórszövettani vizsgálatkérő lap szerint az idegen test (hasi törlő) az alperesnél 1986. április 18-án elvégzett műtét során maradt a felperes szervezetében.

A felperes munkaképesség-csökkenése túlnyomó részben természetes okú betegségei következménye, a törlőkendő bennhagyásával legfeljebb 16%-os munkaképesség-csökkenés hozható összefüggésbe. A felperest alapbetegsége önmagában alkalmatlanná tette nehézgépkezelői munka végzésére. Az 1986. április 18-ai műtétet követően a felperes tűzifa gyűjtésével kapcsolatos munkákat nem tudott végezni, az állattartással, zöldség- és gyümölcstermesztéssel kapcsolatos nehéz fizikai munkák elvégzésében korlátozottá vált. Az 1986. évi és az 1987. évi műtéteket követően mozgásában erőteljesen korlátozott volt, hosszú távon gyalogolni nem tudott, deréktáji, hasi fájdalmakat érzett, nehezen hajolt, öltözködésben, vetkőzésben házastársa segítségére szorult.

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 3.372.863 forint vagyoni kártérítést, 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítést, ezen összegek késedelmi kamatát, valamint 200.000 forint elsőfokú perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította, és a felperest kötelezte a feljegyzett eljárási illeték megfizetésére. Az elsőfokú bíróság dr. Sz.L. igazságügyi orvos-szakértő, valamint a felperes által csatolt magánszakértői vélemény alapján bizonyítottnak találta, hogy a 2005. július 19-én eltávolított idegentest granuloma az alperesnél 1986. április 18-án elvégzett műtét során került visszahagyásra. Az ETT Egészségügyi Területen Működő Igazságügyi Szakértői Testületének szakvéleményét és dr. Sz.L. igazságügyi orvos-szakértő szakvéleményét alapul véve úgy foglalt állást, hogy az idegentest mulasztás következményeként maradt vissza a felperes szervezetében, amely annak ellenére az elvárható gondosság sérelmét jelenti, hogy az idegentestek visszamaradásának kiküszöbölésére teljes bizonyosságot nyújtó módszer nem ismeretes. Az ETT szakvéleménye, valamint a tanúvallomások alapján megállapította, hogy az idegentest a felperesnél hasi és deréktáji panaszokat okozott, munkaképességét 16%-os mértékben csökkentette. Életminősége a hasi törlő szervezetében való visszahagyása miatt alapvetően és hátrányosan megváltozott, amely az elsőfokú bíróság megítélése szerint - figyelemmel arra is, hogy ezeket a hátrányokat közel tizenkilenc évig kellett elviselnie - 3.000.000 forint nem vagyoni kártérítéssel, és annak 2005. július 19. napjától járó késedelmi kamatával kompenzálható. Az elsőfokú bíróság az ETT szakvéleménye alapján úgy foglalt állást, hogy az 1986. április 18-ai műtét utáni sebgyógyulási zavar a műtét során bennhagyott idegentest által kiváltott reakciónak tudható be. A Z Megyei Kórházban 1987. március 23-án elvégzett műtét ugyan az érszűkület miatt vált szükségessé, azonban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a szervezetben maradt idegentest befolyásolta a felperes egészségi állapotát és keresőképtelenségét. Minderre figyelemmel úgy foglalt állást, hogy a traktoros munkakörben elvárható jövedelem és a két műtétet követően folyósított táppénz közötti különbözet alapulvételével 6.000 forint keresetkiesés hozható összefüggésbe a hasi törlő felperes szervezetében hagyásával. A sebgyógyulási zavar miatt szükséges kötszer többletköltség és többlet útiköltség címén az alperest 7.904 forintban marasztalta. Alaptalannak ítélte ugyanakkor a traktoros munkakörben elérhető jövedelem és a felperes által ténylegesen elért jövedelem közötti különbözet, mint elmaradt jövedelem iráni követelést, mert a felperes traktoros munkakörét sorsszerű megbetegedése folytán sem tudta volna ellátni. Marasztalta ugyanakkor az alperest a felperes által portás munkakörben elérhető jövedelem és a részére kifizetett rendszeres szociális járadék, illetve átmeneti járadék közötti különbözetben, összesen nettó 566.359 forint összegben. Megállapította, hogy a felperes feltételezett folyamatos portási munkaviszony esetén sem részesült volna magasabb összegű öregségi nyugdíjban, ezért alaptalannak találta a portás munkakörben fennálló folyamatos munkaviszonya és elérhető jövedelme, valamint az ez alapján megállapított nyugdíj közötti különbözet hiányában az ezzel kapcsolatos elmaradt jövedelem iránti igényt. Az ETT azon szakértői megállapításából kiindulva, hogy a felperest a törlő bennhagyása önmagában a nehéz fizikai munkának számító háztartási, házkörüli munkák ellátásában korlátozhatta, a tűzifa beszerzésével és feldolgozásával kapcsolatos munkák többletköltségét 1.559.000 forintban, a sertéstartás megszűnése miatti többletköltséget - évi kettő darab vágósertés beszerzési ára alapján - 982.800 forintban, a veteményeskert művelésével kapcsolatos nehéz fizikai munka elvégzéséhez szükséges idegen munkaerő többletköltségét 167.100 forintban, míg a veteményeskerti nehéz fizikai munkával megtermelt termények helyett vásárolt termények többletköltségét 83.650 forintban állapította meg, és ezek megfizetésére az alperest kötelezte.