A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20283/2019/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 349. §, 1979. évi 11. törvényerejű rendelet (Bv. tvr.) 35. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Világhyné dr. Böcskei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.283/2019/5-II.

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Dobos Anita Kornélia pártfogó ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Kadia Mariann kamarai jogtanácsos által képviselt I. rendű, a dr. Varga-Lazányi Irén kamarai jogtanácsos által képviselt II. rendű, a Kerchnerné dr. Felső Zsuzsanna kamarai jogtanácsos által képviselt IV. rendű, és a dr. Nagy József Gyula ügyvéd által képviselt V. rendű alperesek ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2018. november 21. napján meghozott 122.P.21.402/2014/196. számú ítélete ellen a felperes részéről 199., és 204. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a II. rendű alperesnek 100.000 (százezer) forint, a IV. rendű alperesnek 40.000 (negyvenezer) forint, az V. rendű alperesnek 30.000 (harmincezer) forint másodfokú perköltséget.

Megállapítja, hogy a le nem rótt 954.200 (kilencszázötvennégyezer-kétszáz) forint fellebbezési illetéket és a felperes pártfogó ügyvédjének másodfokú eljárásban felmerült díját az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes szabadságvesztés büntetésének végrehajtása során elszenvedett különböző sérelmei miatt indított pert az I-V. rendű alperesekkel szemben. Elállása folytán a III. rendű alperessel szemben a bíróság jogerős végzésével a pert megszüntette.

A felperes végleges keresete szerint az I. és V. rendű alperestől külön-külön 1.500.000 forint, a II. rendű alperestől 7.000.000 forint, a IV. rendű alperestől 2.000.000 forint nem vagyoni kártérítés, illetve sérelemdíj megfizetését kérte. Az I. rendű alperessel szembeni kárigényét arra alapította, hogy 2004. és 2009. december 17. között a különleges biztonságú körleten (a továbbiakban: KBK) való elhelyezésével az emberi méltóságát és egészséghez való jogát sértette, és az elhelyezésével kapcsolatos döntésével szemben az érdemi jogorvoslat lehetőségét sem biztosította. A II. rendű alperes terhére rótta, hogy 2015. január 26. és 2016. április 1. között nemdohányzó zárkában, de ténylegesen dohányzó zárkatársak között tartotta fogva. Ebben az időszakban a jogszabályban előírt minimális mozgástér is hiányzott. 2012 júniusában nevet változtatott, ezt azonban az alperes nem vezette át nyilvántartásaiban és vele szemben a korábbi nevét használta, ezzel a névviseléshez való jogát sértette. A II. rendű alperes továbbá 2004. és 2007., illetve 2008. és 2009. között a KBK elhelyezése során a természetes fényt, levegőt és mozgást nem biztosította. Egy alkalommal az alperes mulasztása folytán felfázott és az emberi méltóságát az is sértette, hogy a büntetés-végrehajtási alkalmazottak jelenlétében került sor vizeletvételre. A IV. rendű alperesnél 2002. és 2003. évben, továbbá 2004 áprilisa és 2009. év vége között történt elhelyezése során emberi méltósága sérült azzal, hogy az illemhely a zárkával egy légtérben volt, az ülőke öntött anyagból készült, a zárkában felszerelt kamerával az illemhely használati szokásait figyelemmel kísérték, egészségügyi ellátására megalázó körülmények között meztelenül megbilincselve került sor. Továbbá az alperes a zárka szellőzését, megfelelő világítását és a sportoláshoz szükséges körülményeket sem biztosította. Az V. rendű alperes esetében azt sérelmezte, hogy 2011. április és 2012 áprilisa között 8-10 fős zárkában került elhelyezésre, ahol zárkatársaival mindössze egy illemhelyet és egy csapot használhattak, így reggel egymásra kellett várniuk. A zárkában pedig az illemhelyet csak egy függöny választotta el. 2013 decemberében az V. rendű alperes a 204-es zárkákban helyezte el, ahol egy m2 volt az egy főre jutó alapterület, függöny és az illemhelyen ülőke sem volt, kamerafelvétel készült az illemhely használati szokásairól, és a zárkában a WC kefe, tükör és a mosdási lehetőség sem volt biztosított. Az ablakot nem lehetett bezárni, kabátban, sapkában kellett aludni, de ennek ellenére a füle huzatot kapott, amellyel az V. rendű alperes megsértette a testi épséghez, egészséghez fűződő személyiségi jogát.

Valamennyi alperes a kereset elutasítását, illetve a II., IV-V. rendű alperesek a felperes teljes perbeli kárigényét lefedő előzetes kártérítési eljárások hiánya, illetve a felperes által kezdeményezett kártalanítási eljárások miatt elsődlegesen a per megszüntetését, az V. rendű alperes a tárgyalás felfüggesztését kérte. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a felperes nem élt a részére általános jogorvoslatként biztosított jogorvoslati lehetősségekkel, a panasztétel lehetőségének igénybevételét csak állította. A felperes esetében a IV. biztonsági csoportba tartozó fogvatartottra vonatkozó kockázati tényező állt fenn, KBK elhelyezésére a jogszabályoknak megfelelően került sor, ezért eljárásával nem sértett jogszabályt. A II. rendű alperes állította, hogy a felperes névviseléshez fűződő jogát nem sértette meg, magatartása nem volt felróható. Intézeti adatbázisában az I. rendű alperes által működtetett központi adatbázisban tárolt adatokat kezeli, az oda felvitt adatokon változtatni nem tud, az egyes esetekben használt nyomtatványok pedig kizárólag a rendszerben tárolt adatok alapján állíthatók elő. Hangsúlyozta, hogy a felperes zárkatársai nemdohányzónak vallották magukat, és a zárkaellenőrzések során sem merült fel a dohányzásukra utaló körülmény. A felperest a különleges biztonsági körletre vonatkozó szabályok szerint tartotta fogva. A IV. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a WC önálló szellőzésének biztosítása nem volt jogszabályi kötelezettsége, a szeméremfallal elkülönített WC a 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 135. § (2) bekezdése előírásának megfelelt, a sportolást, levegőn tartózkodást pedig a rendelet 146. §-a szerint biztosította. Látásromlása és az intézeti elhelyezési körülmények közötti ok-okozati összefüggést a felperes nem bizonyította. A felperes KBK elhelyezése során a jogszabályban, és az I. rendű alperes mint felettes szerv által kiadott, kötelezően alkalmazandó 1-1/51/2003. parancsnoki intézkedésben előírtak szerint járt el, ami magatartása jogellenességét kizárja. A felperes elhelyezésének ideje alatt egyetlen zárkában került biztonsági kamera alkalmazásra, amely azonban a zuhanyzó és a WC környékét nem vette, és képeit kizárólag az ellenőrzésre rendelt személyi állomány láthatta, ezért nem járt a felperes emberi méltóságának sérelmével. A IV. rendű alperes állította, hogy az 1997. évi XLVII. törvény 14. § (1) bekezdés c) pontja alapján a fogvatartott orvosi vizsgálata során a személyi állományának tagja jogszerűen lehetett jelen, a felperes meztelenre vetkőztetéséről nincs tudomása, arra csak az egészségügyi ellátása miatt és nem biztonsági okokból kerülhetett sor, a mozgáskorlátozó eszköz alkalmazása pedig a már hivatkozott parancsnoki intézkedés alapján jogszerűen történt. Az V. rendű alperes ugyancsak vitatta a felperes jogsértő elhelyezési körülményekre való hivatkozásait, és állította, hogy a személyhez fűződő jogai megsértését a felperes nem bizonyította.