A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20780/2011/8. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 213. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 352. §] Bírók: Csóka István, Lente Sándor, Molnár Ambrus

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.780/2011/8.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Nagy N. Károly ügyvéd által képviselt I - XIV. rendű felpereseknek, a dr. Hortoványi András ügyvéd által képviselt alperes ellen, az alperes pernyertessége érdekében fellépő dr. Csuka György ügyvéd által képviselt beavatkozó közreműködése mellett, kártérítés megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2011. január 20. napján meghozott, 2.P.27.333/2009/10. számú ítélete ellen, az I-V. rendű, VII-VIII. rendű, és a X-XIV. rendű felperesek részéről 12. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán, meghozta a következő

k ö z b e n s ő í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a jogalap tekintetében megváltoztatja és megállapítja, hogy az alperes teljes felelősséggel tartozik az I-V. rendű, a VII. és VIII. rendű, valamint a X-XIV. rendű felpereseknek, a ... szám alatti ingatlanban, 2003. március 29. napján bekövetkezett tűzesetben keletkezett károkkal kapcsolatban. A felpereseket ért kár összege tekintetében az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.

A fellebbezési eljárás költségét a felperesek javára 786.300 (hétszáznyolcvanhatezer-háromszáz) forintban, az alperes javára 59.300 (ötvenkilencezer-háromszáz) forintban, a beavatkozó javára pedig 50.000 (ötvenezer) forintban állapítja meg.

A közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A ... sz. alatt található ingatlan tulajdonosa az alperes. Az ingatlanon lévő 44. és 46. számú épületek között, a földfelszín felett húzódó vízvezeték csövet a lefagyás ellen elektromos fűtőszállal látták el. Az 'A' Kft. tulajdonában lévő tehergépjármű rakománya 2001-ben megrongálta a vezetéket és a fűtőszálat. Az alperes felszólítására az 'A' Kft. kijavította mind a vízvezeték-csövet, mind a fűtőszálat. Az alperes a 2001. október 15-én kelt bérleti szerződéssel bérbe adott a VI. rendű felperesnek egy, az ingatlanon álló 46. sz. épület I. emeletén lévő, 50. nm területű helyiséget. A 2003. január 3-án kelt bérleti szerződéssel a IX. rendű felperesnek adott bérbe egy ugyanitt lévő 75 nm területű helyiséget. A bérleti szerződésekben a felek kikötötték, hogy a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül a helyiséget nem adhatja másnak albérletbe vagy használatba. A IX. rendű felperes kérésére az alperes 2003. február 3-án írásban hozzájárult ahhoz, hogy a IX. rendű felperes hangszertárolás és próbaterem céljára az általa bérelt helyiséget más személyek részére is rendelkezésre bocsássa. A bérbe adott helyiségekben 2003. március 29-én tűz keletkezett. A tűzben megsemmisültek, illetve megrongálódtak a helyiségekben tárolt hangszerek és erősítők, az azokhoz tartozó kiegészítő felszerelések, bútorok és egyéb ingóságok. A tűzvizsgálat megállapítása szerint a tüzet a 46. sz. épületet a 44. sz. épülettel összekötő vízvezeték-csőre rögzített fűtőszál túlhevülése okozta. Az alperes az I. rendű felperesnek 2004. február 2-án írt levelében elismerte a felelősségét a tűz miatt bekövetkezett károkért. Az alperes az alperesi beavatkozóval kötött felelősségbiztosítási szerződést. Az alperesi beavatkozó a VI. és a IX. rendű felperesek kárait részben megtérítette.

A felperesek a tűz miatt keletkezett káraik - a tűzben megsemmisült vagyontárgyaik értékének - a megtérítése, a kártérítés után járó törvényes mértékű késedelmi kamat, valamint a perrel felmerült költségeik megfizetése iránt terjesztettek elő keresetet. Követelésüket a Ptk. 339. § (1) bekezdésére és 352. § (1) bekezdésére alapították. Álláspontjuk szerint káraik bekövetkezése az alperesnek arra a felróható mulasztására vezethető vissza, hogy nem javította ki megfelelően a vízvezeték-cső sérült fűtőszálát, illetve a karbantartási, kármegelőzési kötelezettségének nem tett eleget.

Az alperes az ellenkérelmében elismerte a felelősségét a VI. és a IX. rendű felperes káraiért, de vitássá tette a VI. és a IX. rendű felperes követelésének az összegét. Az I-V., VII-VIII. és X-XIV. rendű felperesek keresetének elutasítását, és a felperesek perköltségben marasztalását kérte. Védekezésében arra hivatkozott, hogy a VI. és a IX. rendű felpereseken kívül a többi felperessel nem állt olyan jogviszonyban, ami alapján felelősség terheli a felperesek káraiért. Vitatta továbbá, hogy azok a vagyontárgyak, amelyek értékének megtérítésére a felperesek igényt tartanak, a felperesek tulajdonában álltak, és a tűzeset időpontjában a bérelt helyiségekben voltak.

Az elsőfokú bíróság korábban meghozott ítélete elleni fellebbezés folytán eljáró Fővárosi Ítélőtábla a 6.Pf.20.756/2009/10. számú részítéletével a VI. és a IX. rendű felperesek keresetét jogerősen elbírálta, míg a többi felperes keresete vonatkozásában az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a körben újabb eljárásra és újabb határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság az ítéletével az I-V., VII-VIII. és X-XIV. rendű felperesek keresetét elutasította, és a felpereseket kötelezte perköltség megfizetésére. Ítéletének indokolásában a kihallgatott tanúk vallomása és a periratokhoz csatolt fényképfelvételek alapján tényként állapította meg, hogy a felperesek által a keresetlevélben megjelölt vagyontárgyak a felperesek tulajdonában voltak a tűzeset bekövetkezésekor, és azok a tűzben semmisültek meg. Szintén tényként állapította meg, hogy az I. rendű felperesnek 374.979, a II. rendű felperesnek 3.404.257, a III. rendű felperesnek 436.240, a IV. rendű felperesnek 629.871, az V. rendű felperesnek 1.153.730, a VII. rendű felperesnek 228.057, a VIII. rendű felperesnek 3.284.448, a X. rendű felperesnek 505.060, a XI. rendű felperesnek 1.051.620, a XII. rendű felperesnek 189.291, a XIII. rendű felperesnek 694.745, a XIV. rendű felperesnek 284.473 forint értékű kára keletkezett. Az elsőfokú bíróság az alperes volt ügyvezetőjének, L. I.-nak a tanúvallomása alapján tényként állapította meg azt is, hogy az alperes a sérült fűtőszálat kijavíttatta a sérülés okozójával. Ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy az alperes a fűtőszál kijavítása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, és eleget tett a karbantartási és kármegelőzési kötelezettségének. Emiatt az alperes mind a Ptk. 352. § (1) bekezdése, mind a Ptk. 339. § (1) bekezdés második mondata alapján mentesül a kártérítési felelősség alól.

Az ítélet ellen az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatása, keresetük teljesítése, és az alperes perköltségben marasztalása érdekében az I-V., VII-VIII. és X-XIV. rendű felperesek terjesztettek elő fellebbezést. Fellebbezésükben kifogásolták, hogy az elsőfokú bíróság téves ténybeli megállapítások és jogértelmezés alapján utasította el a felperesek keresetét. Rámutattak, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban nem hivatkozott a Ptk. 352. § (1) bekezdésében megfogalmazott kimentési okra. Okfejtésük szerint az alperest terhelte annak a bizonyítása, hogy a karbantartási és kármegelőzési kötelezettségének az adott helyzetben általában elvárható módon eleget tett. Az alperes a bizonyítási kötelezettségének nem tudott eleget tenni. Sérelmezték, hogy az elsőfokú bíróság a kimentés körében a tényállást kizárólag az alperes volt ügyvezetőjének tanúvallomása alapján állapította meg. Az alperes felróható magatartását abban jelölték meg, hogy az alperes nem szakemberrel végeztette el a sérült fűtőszál javítását, a javításról nem kért minőségtanúsítványt, és nem igazolta az előírt tűzvédelmi megfelelőségi vizsgálat elvégeztetését sem. A felperesek fellebbezési érvelése szerint logikai ellentmondást tartalmaz az elsőfokú bíróságnak az a jogi következtetése, ami szerint az alperes kárfelelőssége a VI. és a IX. rendű felperesekkel, mint bérlőkkel szemben fennáll, míg a többi felperessel szemben nem. Utaltak arra, hogy a hibás teljesítéssel okozott károkért való felelősségre ugyanazokat a szabályokat kell alkalmazni, mint a szerződésen kívül okozott károkért való felelősségre. Külön támadták az elsőfokú ítélet perköltségre vonatkozó rendelkezését abból az okból, hogy az elsőfokú bíróság az alperes és a beavatkozó javára túlzott mértékű perköltséget állapított meg.