A Szolnoki Törvényszék Bf.259/2012/9. számú határozata rongálás vétsége tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 2. §, 12. §, 137. §, 324. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 353. §] Bírók: Kissné dr. Nedesán Marianna, Nagy Orsolya, Pócs Teodóra

Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság

1.Bf.259/2012/6. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a Szolnokon 2013. évi március hó 1. napján tartott fellebbezési tárgyalás alapján az 1.Bf.259/2012. számú ügyben meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A rongálás vétsége és más bűncselekmény miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Mezőtúri Városi Bíróság 2012. évi május hó 19. napján kihirdetett 3.B.87/2010/44. számú ítéletét m e g v á l t o z t a t j a:

A vádlottat 1 rendbeli rongálás vétségének vádja alól felmenti - Btk. 324. § (1) bekezdés II. fordulat (2) bekezdés a) pont - I. tényállás.

Megállapítja, hogy a vádlott 1 rendbeli tulajdon elleni szabálysértést követett el, amely miatt vele szemben az eljárást megszünteti.

Az 1 rendbeli rongálás vétsége helyesen a Btk. 324. § (1) bekezdés I. fordulat (2) bekezdés a) pontja szerint minősül - IX. tényállás -, míg az 1 rendbeli rongálás bűntette helyesen a Btk. 324. § (1) bekezdés II. fordulat (3) bekezdés a) pontja szerint minősül - V. tényállás.

A vádlott terhére megállapított 4 rendbeli zaklatás vétségéből - mely helyesen a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pont szerint minősül - 3 rendbeli cselekményt folytatólagosan elkövetettnek minősít.

A kártérítés címén megítélt polgári jogi igény összegét az ítélet jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kell megfizetni.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a.

I N D O K O L Á S :

A Mezőtúri Városi Bíróság 3.B.87/2010/44. számú ítéletével vádlott neve vádlottat 2 rendbeli rongálás vétsége, 1 rendbeli garázdaság vétsége, 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett garázdaság vétsége, 1 rendbeli rongálás bűntette, 4 rendbeli testi sértés vétsége és 4 rendbeli zaklatás vétsége miatt részben, mint visszaesőt, halmazati büntetésül 10 hó börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlottal szemben elrendelte a Mezőtúri Városi Bíróság 4.Bk.20/2009/2. számú határozatával kiszabott 6 hónap börtönbüntetés, valamint a Mezőtúri Városi Bíróság 3.B.83/2009/13. számú ítéletével kiszabott 1 év és 2 hónap börtönbüntetés végrehajtását. Kötelezte a vádlottat a polgári jogi igény, valamint az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú bíróság ítéletével szemben vádlott neve vádlott és védője jelentettek be fellebbezést a kiszabott büntetés enyhítése érdekében.

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Főügyészség 2.B.2758/2009-4. számú átiratában a tényállás és a bűnösségi körülmények kiegészítése mellett indítványozta az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy a másodfokú bíróság a vádlott terhére megállapított 4 rendbeli zaklatás vétségét a Btk. 176/A. § (2) bekezdés a) pontja szerint minősítse, melyből 3 rendbelit a Btk. 12. § (2) bekezdés értelmében folytatólagosan követett el és helyesbítse az illeték összegét. Egyebekben az elsőfokú ítéletének helybenhagyását indítványozta. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság eljárási szabályt sértett, amikor megállapította, hogy tanú 11 sértett a vádlott hozzátartozója, melynek folytán a tanúvallomást megtagadhatja, és emiatt a korábbi tanúvallomásait bizonyítékként nem értékelte, azonban álláspontja szerint ezen jogszabálysértés, mely a bizonyítási eljárás hiányosságát is maga után vonta, az ügy érdemi megítélését nem befolyásolta.

- o -

A nyilvános ülésen a vádlott meghatalmazott védője a bejelentett fellebbezést fenntartotta, annak irányát módosította és elsősorban az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, másodsorban a vádlott felmentését, harmadsorban a vádlottal szemben kiszabott büntetés enyhítését indítványozta.

Kifejtette, hogy tanú 11 sértett tanúvallomásának hiányában megalapozatlan az ítélet 3., 5. és 6. tényállása. Sérelmezte, hogy a sértetti tanú vallomásának elmaradása miatt, a sértett megbocsátása, valamint a vádlotti bocsánatkérés elfogadása, mint enyhítő körülmény tisztázására nem kerülhetett sor. Az 5. tényállást érintően utalt rá, hogy a sértettet ért kár összege nincs tisztázva, mivel álláspontja szerint igazságügyi szakértői véleményen kell alapulnia az érték megállapításának, azt nem lehet pusztán a biztosító által megadott összegszerűséggel azonosan megállapítani.

Indítványozta az eljárás során beszerzett igazságügyi elmeorvosszakértői vélemények alapján enyhítő körülményként értékelni a vádlott pszichés problémáját, kevert személyiségzavarát.

A védő a nyilvános ülésen bizonyítási indítványt terjesztett elő tanú 11 sértett tanúkénti meghallgatása iránt is.

A másodfokú bíróság a Be. 353. § (1) és (2) bekezdései alapján - helyt adva a meghatalmazott védő bizonyítási indítványának - fellebbezési tárgyalást tűzött ki és az ügyben bizonyítást vett fel.

A bizonyítás keretében tanúként hallgatta meg tanú 11 sértettet a 3., 5. és 6. cselekmények sértettjét, valamint felolvasta és ezáltal a bizonyítás anyagává tette tanú 11 sértett nyomozás során tett tanúvallomásait is.

A védő a fellebbezési tárgyaláson perbeszédében kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének szerkezete hibás, figyelemmel arra, hogy a városi bíróság anélkül, hogy az elhangzott tanúvallomásokat értékelte volna, csupán felsorolta azon bizonyítékokat melyekre az ítéletet alapozta. Álláspontja szerint ez nem minősül megfelelő indokolási és mérlegelési tevékenységnek.

Rámutatott, hogy az elsőfokú bíróság által vétett szabálysértést a törvényszék bár korrigálta, ugyanakkor az 5. tényállás kapcsán a sértett meghallgatásának hiánya miatt a kárösszeg vonatkozásában pontatlan az elsőfokú bíróság ítélete. Részletezte az enyhítő körülményeket, mely szerint tanú 11 sértett megbocsátott a vádlottnak, valamint a vádlott magatartása is jelentősen pozitív irányban megváltozott és a cselekményei csekély tárgyi súlyúak voltak.

A fellebbezési tárgyaláson a főügyészség jelenlévő képviselője az átiratban foglaltakat módosítással tartotta fenn, és az időközben bekövetkezett jogszabályváltozásra tekintettel indítványozta a Btk. 2. § 2. mondatának alkalmazását, így az I. cselekmény vonatkozásában a vádlott felmentését, valamint a rongálással elkövetett tulajdon elleni szabálysértés miatti eljárás megszüntetését.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság valóban nem végzett részletesebb indokolást, ugyanakkor az ítélet indokolásából nyomon követhető az egyes tényállásokban a vádlott cselekvősége, illetőleg, hogy annak megállapítása mely bizonyítékokon alapult, ezért ez a hiányosság nem olyan súlyos, mely az ítélet hatályon kívül helyezését eredményezné.

A védővel megegyezően indítványozta enyhítő körülményként értékelni, hogy tanú 11 sértettnek rendeződött a vádlottal a viszonya, azonban álláspontja szerint a vádlottal szemben csak végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabásával valósíthatók meg a büntetési célok, így a büntetés enyhítése nem indokolt.

A törvényszék a másodfokú felülbírálat során megállapította, hogy a városi bíróság a bizonyítási eljárása során eljárási szabályt sértett, ez azonban nem tette a tényállást megalapozatlanná és nem vezetett az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésére.