A Kúria Pfv.22210/2011/4. számú precedensképes határozata személyhez fűződő jog megsértése tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 84. §] Bírók: Baka András, Böszörményiné dr. Kovács Katalin, Kovács Zsuzsanna

A határozat elvi tartalma:

A személyes szabadság megsértése egyben sérti az emberi méltóságot is. Személyes szabadság jogellenes elvonása miatt igényelt nem vagyoni kártérítés megítélése. 1994. XXXIV. Tv. 15. § (1), 1994. XXXIV. Tv. 15. § (2), 1959. IV. Tv. 84. § (1) e)

***********

Pfv.IV.22.210/2011/4.szám

A Kúria a dr. Balsai Szabolcs által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a ... jogtanácsos által képviselt Budapesti Rendőr-főkapitányság I. rendű és a ... jogtanácsos által képviselt Készenléti Rendőrség II. rendű alperesek ellen személyhez fűződő jog megsértésének megállapítása és járulékai iránt a Fővárosi Bíróság előtt 31.P.23.943/2009. számon megindított és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.075/2011/3. sz. jogerős ítéletével befejezett perében az I. rendű alperes által 17. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Kúria a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezését hatályában fenntartja.

Kötelezi az I. r. alperest, hogy fizessen meg 15 napon belül a felpereseknek 15.000 (tizenötezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 36.000 (harminchatezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen jogorvoslatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperesek kereseti kérelmükben annak megállapítását kérték, hogy az I. rendű alperes a 2008. április 11-én tartott demonstrációk során a felpereseket kiemelte, megbilincselte és előállította, a II. rendű alperes pedig előállításukkal személyi szabadságukban korlátozta, élelmet számukra nem biztosított, ezzel megsértette személyes szabadsághoz és emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogukat. A felperesek személyenként 300.000-300.000 forint nem vagyoni kártérítés és kamatai megfizetésére kérték kötelezni az I.-II. rendű alperest.

Az alperesek ellenkérelmükben a kereset elutasítását kérték.

Az első fokú bíróság ítéletével megállapította, hogy a II. rendű alperes azzal, hogy a felpereseket kiemelte, megbilincselte, előállította, őket a személyi szabadságukban korlátozta, megsértette a felperesek személyes szabadsághoz fűződő személyiségi jogát. Megállapította, hogy az I. rendű alperes azzal, hogy a felpereseket előállításuk során fogva tartotta, megsértette a felperesek személyes szabadságához fűződő személyiségi jogát. Kötelezte a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felperesnek személyenként 250.000 forintot és ezen összegek után 2008. április 12. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező késedelmi kamatot. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A felperesek illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt 72.000 forint illetékből 18.000 forint megfizetésére a II. rendű felperest, 36.000 forint megfizetésére a II. rendű alperest kötelezte külön felhívásra a Magyar Állam javára. Kötelezte az I. és II. rendű felperest, hogy 15 napon belül fizessenek meg az I. rendű alperesnek 12-12.000 forint perköltséget. Kötelezte továbbá a II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I. és II. rendű felperesnek személyenként 50.000 forint perköltséget.

A felperesek és a II. rendű alperes által előterjesztett fellebbezés folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét részben megváltoztatta, és azt is megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperesek emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát. A II. rendű alperest terhelő nem vagyoni kártérítés összegét 300.000-300.000 forintra és járulékaira felemelte. Kötelezte az I. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I.-II. rendű felpereseknek 300.000-300.000 forint nem vagyoni kártérítést és ezen összegek után 2008. április 12. napjától a késedelemmel érintett naptári félévet megelőző utolsó napon érvényes jegybanki alapkamattal egyező késedelmi kamatot. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a per főtárgya tekintetében helybenhagyta.

Kötelezte az I.-II. rendű alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felpereseknek, mint egyetemleges jogosultaknak 120.000-120.000 forint együttes első- és másodfokú perköltséget.

A le nem rótt 120.000 forint együttes kereseti és fellebbezési illetékről úgy rendelkezett, hogy azt az állam viseli.

Határozata indokolásában a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény (Rtv.), a szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény (Szabs.tv.) rendelkezései alapján megállapította, hogy a felperesek sem tevékeny magatartást, sem ellenállást nem tanúsítottak, így velük szemben a személyes szabadságot érintő minden intézkedés sértette a szükségesség és arányosság követelményét, erre tekintettel személyiségi jogot sértő volt. A felperesek az intézkedés során nem tanúsítottak olyan magatartást, ami a kényszerintézkedésre okot adott volna, személyi szabadságuk korlátozását szükségessé tette volna. Ezért a Ptk. 76. §-a alapján megállapította, hogy az I. rendű alperes megsértette a felperesek emberi méltósághoz fűződő személyiségi jogát is, ami az egyedi értékektől függetlenül minden embert megillet, és amelynek sérelmét jelenti, ha valaki az embert gátolja, akadályozza emberi méltóságának megfelelő életvitelében.

A jogerős ítélet álláspontja szerint az I. rendű alperes is köteles az indokolatlan fogva tartás és a személyes szabadság korlátozása miatt a felpereseket ért nem vagyoni hátrány kompenzálására. Köztudomású tényként elfogadhatónak tartotta azt, hogy amennyiben a rendőrség valakit előállít, és több órán keresztül fogva tart, úgy hogy a családját sem tudja értesíteni és az eljáró hatóság a meghallgatást sem foganatosítja több órán keresztül, az olyan hátrányt okoz, amelynek nem vagyoni kártérítéssel való kompenzálása indokolt. A felperesek által igényelt 300.000 forint nem vagyoni kártérítési összeget a jogsértéssel arányban állónak ítélte.

A jogerős ítélet ellen az I. rendű alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte.

Előadta, hogy a Budapest, I. kerület, Clark Ádám téren tartott, be nem jelentett, de a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (Gytv.) hatálya alá tartozó rendezvény feloszlatása a rendőrségnek az akkor hatályos Gytv. 14. § (1) bekezdése alapján nemcsak lehetősége, de törvényi kötelezettsége is volt.

Hivatkozott a Fővárosi Bíróság 2011. február 21-én kelt 20.K.33.170/2008/24. sz. jogerős ítéletére, amely megállapította, hogy a demonstráció feloszlatása jogszerű volt, egyrészt mert nem volt előzetesen bejelentve, másrészt mert a demonstrálók élete testi épsége megóvása céljából szükség volt a járműforgalom lezárására. Az oszlatás elrendelésére vonatkozó felszólítások a bíróság megállapítása szerint jól hallhatóak voltak és elegendő idő állt rendelkezésre a terület elhagyására azoknak, akik eleget kívántak tenni a rendőri felszólításnak. A felperesek azonban nem tettek eleget a felszólításnak, önhibájukból nem hagyták el a területet, így a velük szemben foganatosított rendőri intézkedés jogszerűsége a helyszínen nem volt kétségbe vonható. Utalt a bírói gyakorlatra, amely szerint a szabálysértési ügyben a későbbiekben hozott jogerős döntés tartalma, utólag nem vetülhet vissza a rendőri intézkedés adott időpontban való jogszerűségének megítélésére. A bizonyítási eljárás eredményeként született bírósági határozat önmagában nem alapozhatja meg a bizonyítást jellegénél fogva nélkülöző rendőrségi intézkedés jogellenességét.