A Szolnoki Törvényszék Pf.20031/2013/3. számú határozata rokontartás megszüntetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 253. §, 1952. évi IV. törvény (Csjt.) 66. §] Bírók: Gyöngyné dr. Kovács Gabriella, Karácson Éva, Kun Erzsébet

Szolnoki Törvényszék

7.Pf.20.031/2013/3. szám

A Szolnoki Törvényszék, mint másodfokú bíróság, a dr. Tiborcz Attila ügyvéd (felperesi képviselő címe) által képviselt felperes neve felperes címe szám alatti lakos felperesnek - a dr. Papp Sándor ügyvéd (alperesi képviselő címe) által képviselt I.rendű alperes neve I. rendű és II.rendű alperes neve II. rendű mindketten alperesek címe szám alatti lakosok alperesek elleni - rokontartásdíj megszüntetése iránti perében a Szolnoki Városi Bíróság 2.P.20.510/2012/12. számú ítélete ellen a felperes 13. sorszámú fellebbezése folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A törvényszék az elsőfokú bíróság ítéletét h e l y b e n h a g y j a .

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek jogi képviselője útján 6.350.- (Hatezer-háromszázötven) Ft másodfokú perköltséget.

Kötelezi a felperest, hogy az Államnak felhívásra térítsen meg 15.000.- (Tizenötezer) Ft másodfokú eljárási illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletében a Szolnoki Városi Bíróság 9.P.22.809/2010/8. számú jogerős egyezségét akként változtatta meg, hogy a felperesnek az 1991. szeptember 11. napján született gyermek neve 1 nevű gyermek utáni tartási kötelezettségét 2012. március 20. napjától kezdődően havi 10.000.- Ft fix összegre módosította, melyet minden hónap 15. napjáig köteles megfizetni a II. rendű alperes részére.

Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította és elutasította a felperesnek az I. rendű alperessel szembeni keresetét is.

Kötelezte a felperest az I. rendű alperes javára 110.410.- Ft és annak 2010. december 9. napjától a kifizetésig járó törvényes mértékű késedelmi kamata megfizetésére 15 nap alatt.

Kötelezte továbbá a felperest az I. rendű alperes, vagy meghatalmazottja javára a rendelkező részben meghatározott ingóságok kiadására 15 nap alatt.

Elutasította a II. rendű alperes felperessel szembeni viszontkeresetét.

Kötelezte a II. rendű alperest az állam javára felhívásra 15.000.- Ft illeték megfizetésére azzal, hogy a felek egyéb költségeiket maguk viselik.

Az ítélet indokolásában megállapított tényállás szerint a felperes és a II. rendű alperes 2000. év novemberében felbontott házasságából származik az I. rendű alperes.

A házassági bontóperben olyan egyezséget kötöttek, hogy az I. rendű alperes a II. rendű alperes elhelyezésébe kerül, a felperes pedig köteles utána a II. rendű alperes javára a mindenkori nettó jövedelme 20 %-át kitevő, minimum havi 10.000.- Ft tartásdíj megfizetésére.

A II. rendű alperes több évi együttélés után, 2006. évben házasságot kötött tanú neve 1, közösen vásároltak lakást. Az I. rendű alperesnek megromlott a kapcsolata az édesanyjával és annak házastársával, ezért 2008. őszén a felpereshez költözött.

A felperes már korábban, 2002. évben kötött házasságot tanú neve 2-vel és 2004. évben úgy építették fel város 1 házukat, hogy ott legyen külön szoba az I. rendű alperes számára is. Közös háztartásukban él a feleség 1988. évben született fia.

Az I. rendű alperes elköltözését követően újabb döntés született az elhelyezése megváltoztatásáról. A felperes elhelyezésébe került, a bíróság pedig a II. rendű alperest kötelezte a felperes javára gyermektartásdíj megfizetésére.

Az I. rendű alperest korábban nagyon megviselte a szülei válása, ez kihatott a felperessel való kapcsolatára is.

Miután a felperesékhez került, eleinte jó kapcsolat volt közöttük. Az internet előretörésével jelentkeztek a konfliktusok, illetőleg a gyermek "erősen" a kamaszkorát élte.

Nem vette ki részét a házimunkából, nem evett rendesen, rendkívüli mértékben függött az internettől. Ahogy távolodott a felpereséktől, úgy vette fel folyamatosan a kapcsolatot a II. rendű alperessel telefonon, interneten.

Sérelmezte, hogy az édesapja kevés időt tölt vele. A felperes és házastársa erejükön felül mindent megtettek a gyermek érdekében. Nyelvtanfolyamra íratták, fizették az ország 1-i útját, részére bankszámlát nyitottak, finanszírozták a jogosítvány megszerzését.

Az I. rendű alperes 2010. december 7-én visszaköltözött a II. rendű alpereshez.

Az elsőfokú bíróság 9.P.22.809/2010/7. számú jogerős egyezségével megszüntette a II. rendű alperes tartási kötelezettségét és 2011. január 1. napjától a felperest kötelezte a II. rendű alperes javára havi 20.000.- Ft tartásdíj és a döntésig keletkezett hátralék részletekben való megfizetésére.

Az I. rendű alperest megviselte a visszaköltözés, illetve a felperestől való eltávolodás. Szorongott, úgy vélte, hogy a felperes ezért haragszik rá. Édesanyja rábeszélésére 2011. tavaszától pszichiátriai kezelésen vett részt. A kezelő orvos megállapítása szerint érzelmi válságba került, egyedül abból nem tudott kilépni.

Az I. rendű alperes 2011. szeptemberétől az iskola neve 1 hallgatója informatikus alapképzésben, nappali tagozaton. Előbb kollégista volt, majd 2012. tavaszától az egyik évfolyamtársa szüleinek lakásában él. A tanulással, utazással kapcsolatos havi rendszeres kiadása kb. 34.000.- Ft, diákhitelt is igényelt.

Az I. rendű alperes költözését követően csak e-mailben tartott kapcsolatot a felperessel. A felperes kérése ellenére nem volt hajlandó vele találkozni. A felperes utóbb szerzett információt arról, hogy az I. rendű alperes az egyik közösségi honlapon személyi adatainál a nevelő apát tüntette fel édesapjaként.

A felperesi család jövedelme az elmúlt években csökkent, részben a felperes adótartozása, részben házastársa gyermekének taníttatása miatt. Egyéni vállalkozását 2012. nyarán megszüntette.

A II. rendű alperes és házastársa együttes havi bevétele 156.200.- Ft, amit 84.833.- Ft rezsiköltség terhel, a II. rendű alperesnek 1.000.000.- Ft-ot meghaladó közüzemi-tartozása van.

A felperes keresetében kérte az I. rendű alperes utáni tartási kötelezettsége megszüntetését a gyermek érdemtelensége okán. Álláspontja szerint kapcsolatuk megromlásában felróhatósága nem állapítható meg, a nagykorú gyermek vele szemben közönyös, elutasító. Az internetes kapcsolattartás nem a megfelelő kapcsolattartási mód.

Másodlagosan azért is kérte a tartási kötelezettsége megszüntetését, mert a saját tartása terhére már nem képes gyermek neve 1 tartásáról gondoskodni.