BH 1988.8.273 Fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatójának (üzembentartónak) azt kell tekinteni, aki a veszélyes üzemet fenntartja, tartósan üzemelteti, és akinek felügyelete, irányítása, ellenőrzése és a veszélyforrás elleni különleges védekezésre való kötelezettsége mellett a veszélyes üzemi tevékenység megvalósul. Az üzembentartói minőség ismérvei között ugyanakkor nincs feltétlenül ügydöntő jelentősége annak, hogy a veszélyes üzem kinek az érdekében működik [Ptk. 345. § (1) bek.].

A felperes és a II-XXXVII. r. alperesek a D. Vállalati Gazdasági Munkaközösség (a továbbiakban: munkaközösség) tagjai. A munkaközösség tevékenységi körébe tartozik a melléktermékként jelentkező vasszulfát csomagolása, pátrialemez gyártása, zajszigetelő fülke gyártása, karbantartása, teleszkóp-kapuk szerelése, javítása, szerviz ellátása. Az I. r. alperes mint megrendelő és a munkaközösség mint vállalkozó 1983 július 15-én szerződést kötöttek, amelyben a munkaközösség vállalta a hideghengermű pácoló üzembe "DIMÁVAG" darabolós sorának a főmunkaidőn túli, váltott műszakban történő teljes üzemeltetését. A szerződés alapján az I. r. alperes biztosította a munkaközösség részére az alap- és segédanyagokat, az üzemképes termelőberendezést és az emelő valamint szállító berendezéseket. Kikötötték azt is, hogy az üzemeltetési feltételek hiánya esetén az üzemeltetés szünetel. E szerződés 1983 augusztus 31-ig volt hatályban.

Az 1983. augusztus 10-éről 11-ére virradó éjszaka a felperes és a vele egy csoportban dolgozó munkaközösségi tagok a "DIMÁVAG" darabolósoron selejttekercsek darabolását végezték. Az egyik lemeztábla elakadt, a felperes ezért felugrott a darabolósorra, mindkét lábával ráállt a lemezre, hogy testsúlyával lenyomva elősegítse továbbhaladását. Az edzőcipőben dolgozó felperes bal lába a hengerpár közé került, s ez négy lábujját összezúzta, lábfejéről a bőrt leszakította. A baleset következtében a felperes 1984. július 25-ig keresőképtelen volt.

A felperes a kereseti kérelmében elsődlegesen az I. r. alperest kérte kötelezni a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján 58 400 Ft kártérítés megfizetésére. A per során a keresetét kiterjesztette a munkaközösség tagjaira (II-XXXVII. r. alperesekre), és őket abban az esetben kérte kártérítésre kötelezni, ha az I. r. alperes felelőssége nem lenne megállapítható.

Az elsőfokú bíróság ítéletével az I. r. alperest kötelezte 19 938 Ft és ennek 1984. június 15-től járó kamatai, valamint 1570 Ft perköltség megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az ítélet indokolása szerint a balesetet okozó daraboló berendezésen folytatott tevékenység az I. r. alperes érdekeit szolgálta. A munkacsarnokot, a feldolgozandó anyagot az I. r. alperes biztosította, és a munkaközösség a tevékenységet az I. r. alperes által meghatározott szempontok szerint végezte. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság a daraboló berendezés üzembentartójának az I. r. alperest minősítette, és kártérítési felelősségét a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint megállapította. A károsult felperesnek a baleset bekövetkezésében közreható magatartására. tekintettel azonban az I. r. alperes felelősségének mértékét csökkentette, és a Ptk. 345. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint 50-50 %-os kármegosztást alkalmazott. A felperes felróható magatartást amiatt állapította meg, mert a perbeli alkalommal csoportvezetője figyelmeztetése és a munkavédelmi előírások ellenére edző cipőben dolgozott, és az elakadt lemeztábla továbbhaladásának elősegítése érdekében - ugyancsak szabálytalanul - az üzembehelyezett berendezésre felállt.

Az I. r. alperes fellebbezése alapján a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a per főtárgyát érintő rendelkezéseit helyes indokai alapján helybenhagyta.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A Ptk. 345. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni.