BH 2003.10.394 A jogos védelem megállapítását nem zárja ki, ha a vádlott a testi épsége ellen irányuló jogtalan támadást a sértett combjára leadott szúrással hárítja el, mely a verőér sérülése folytán a sértett halálát eredményezi [Btk. 29. § (1) bek., 170. § (5) bek. 2. ford.].

A megyei bíróság a 2000. június 5. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét halált okozó testi sértés bűntettében állapította meg, és ezért 2 év 6 hónapi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A vádlott 38 éves asszony, aki az általános iskola 8 osztályát végezte el, betanított munkásként dolgozik. Három gyermeke van, 16, 15 és 12 évesek. Gyermekei apjával, az ügy sértettjével 1982. szeptember 13. napján kötött házasságot. Büntetlen előéletű.

A vádlott a sértettel és gyerekeivel együtt élt.

Házasságukkal a kezdetektől gondok voltak, gyakran veszekedtek, a sértett szidalmazta nemcsak a vádlottat, de a gyerekeit is, különösen, ha alkoholos állapotban volt. A házasságuk során igen gyakran előfordult, hogy alkoholos befolyásoltság alatt volt a sértett, naponta megivott 3 liter bort. Az utóbbi években már az is meglátszott rajta, ha keveset ivott. A sértett munkahelyéről - a vasútnál dolgozott - gyakran ittas állapotban járt haza. A munkája mellett napszámban is dolgozott. A sértett alkoholizálása és veszekedős természete miatt nem éltek jól, a sértett az utóbbi időben józan állapotban is agresszív volt.

A sértett magatartása miatt a vádlott kb. három éve konkrét lépéseket tett a házasságuk felbontása iránt, de erről a családtagok rábeszélésére lemondott.

A vádlottban később is felmerült a válás gondolata, de félt, hogy a sértett beváltja fenyegetését, azt, hogy válás esetén felrobbantja a házukat. A sértett egy alkalommal öngyilkosságot is megkísérelt, gyógyszert vett be. A közöttük lezajló vitákat és veszekedéseket igyekeztek nem a gyermekek előtt lebonyolítani.

2000. január 26. napján a sértett éjszakai munkából tért haza. A családtagjai nem tartózkodtak otthon, gyermekei iskolában voltak, a vádlott pedig kora reggeltől a munkahelyén dolgozott.

Délután 15 óra körül az akkor már enyhe fokú ittas állapotban levő sértett a konyhájukban kezdett vacsorát főzni, kb. 15 óra 10 perckor érkezett haza a vádlott és a fiúgyermekük, a kislányuk már azt megelőzően hazatért. A sértett éppen hagymát tisztított egy hosszú nyelű késsel. Azonnal veszekedni kezdett, szóvá tette, hogy amikor reggel hazaérkezett, hideg volt a lakásban, nem volt begyújtva. Veszekedett azért is, hogy a vádlott nem főzött ebédet. A vádlott közölte, hogy mivel korán reggel elindult, nem tudott begyújtani. A sértett ekkor azt kiabálta, hogy legalább a fiú begyújthatott volna. Kiabált azért is, mert pörköltet akart főzni, de nem volt alapanyag.

Ezt követően a sértett randalírozni, duhajkodni kezdett, indulatában a lábast is a földhöz vágta. A vádlott leült és elkezdett hagymát, kenyeret enni, de a sértett tovább vitatkozott, a hagymát és a kenyeret kiütötte a vádlott kezéből, ezért a vádlott elindult gyermekei után az előszoba felé. A sértett ekkor utána dobta a húsvágó deszkát, majd ő is elindult a vádlott után, kezében a főzéshez használt nagyméretű fanyelű konyhakéssel.

A veszekedés tovább folyt közöttük az előszobában is, ahol a sértett az ott levő virágcserepeket a vádlott felé hajította, majd a kisszoba ajtaja előtt álló nagyobb méretű virágcserepet akarta a vádlotthoz vágni. A vádlott folyamatosan kérlelte, hogy ne tegye, menjen inkább lefeküdni. Ez alatt a kés mindvégig a sértett jobb kezében volt. Ezt követően a dulakodás még mindig tovább folytatódott, melynek során a vádlott - az egyik kezével a nyaka irányában kapkodó - sértett másik kezéből kicsavarta a kést. Ekkor a sértett és a vádlott az előtérben az általuk használt kisszoba ajtaja közelében állt. A sértett a vádlott felé indult, jobb kezével ismét a vádlott nyaka irányába kapkodott, mire a vádlott az ajtófélfának lökte, majd jobb kézzel döfő mozdulattal a közepesnél nagyobb erővel a bal combtövön szúrta a 36,5 cm hosszúságú, egyélű, fanyelű késsel, melynek pengehossza 21,5 cm volt.

A sértett ezután kiabált, hogy vérzik, és bement a szobába, ahol leült az egyik székre. A vádlott a kést eldobta, majd a fiával együtt a sértettet levetkőztették, levették róla a nadrágot, a vádlott pedig egy törölközőt csavart a vérző sebre. Ezt követően telefonált a körzeti orvosnak, majd a mentőnek is. A fokozatosan eszméletét vesztő sértettet a vádlott próbálta élesztgetni, mellkasát nyomkodta, próbálta lélegeztetni, miközben ismételten telefonált a körzeti orvosnak. A mentők a helyszínre érkezve már csak a sértett halálát állapították meg. Az esemény kb. fél négyig tartott.

A sértett halálát a bal tomportájékon elhelyezkedő szúrt sérülés következtében a bal combverőér részleges átmetszése és az ennek következményeként beállt vérvesztéses sokk okozta.

A szúrcsatorna a tomportájék lágyrészei között a hasüreget is megnyitotta, a homloksíkban balról jobbra, a vízszintessel 5-10 fokos szöget bezárva, kissé alulról felfelé haladt több mint 12 centiméter hosszan.

A sértett halála néhány percen belül bekövetkezett a szúrást követően, életét az azonnali szakszerű orvosi segítség is csak eshetőlegesen menthette volna meg.

Az ítélet ellen az ügyész a büntetés súlyosítása végett, a vádlott és a védő enyhítés érdekében jelentettek be perorvoslatot.

A legfőbb ügyész a büntetés súlyosítását célzó ügyészi fellebbezést visszavonta. Az ítéleti tényállás kiegészítését, egyebekben az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.

Hangsúlyozta az ügyész, hogy a tettlegességet a vádlott kezdeményezte, sérülések csak a férjen voltak találhatók, amiből arra lehet következtetni, hogy a sértett szándéka nem irányult bántalmazásra, mert a kezében levő késsel azt megtehette volna. Csupán a hisztériás ember dühkitörésével állt szemben a feleség. Az eseménysorozat ideje alatt - majdnem végig - a sértett kezében volt a kés, de azt nem használta. Mindebből következik, hogy az elkövetés során a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben.

A védő annak az álláspontjának adott hangot, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben volt, a sértett többször is megismételt jogtalan támadásával szemben védekezett. Ezért büntethetőséget kizáró okból a felmentését kérte.

A védelmi fellebbezés az alább kifejtettek szerint alapos.

A Legfelsőbb Bíróság a perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet a történeti tényállást illető részében, az elkövetés körülményeit és az előzményeket illetően nagyobb részben megalapozottnak találta.

A Legfelsőbb Bíróság a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy a tényállás kisebb hiányosságban szenved, ezért azt a fentiekben kifejtettekre tekintettel a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontjában írt lehetőségnél fogva az alábbiakkal egészítette ki.

a) A sértett a lakás konyhájában történt indok nélküli duhajkodás, a lábas földhöz vágása után a kislánya ellen intézett támadást, a nyakát szorította. A vádlottnak azonban sikerült a gyerekeket a szobájukba küldeni.