BH 2019.10.270 I. Ha a magyar gazdálkodó szervezet gépjárműve Németországban idegenhibás balesetet szenved, a kártérítési kötelezettség fennállására és terjedelmére a Róma II. Rendelet irányadó, ezért arra a német jogot kell alkalmazni függetlenül attól, hogy a károsult a károkozót vagy közvetlenül a biztosítót perli.

II. A német jog anyagi jogi szabályainak alkalmazása szempontjából a magyar forintban megítélt kártérítési összeg idegen pénznemben meghatározott pénztartozásnak minősül. A kamatkövetelés elbírálása során ezért azt is fel kell tárni, hogy a német jogszabályok és a joggyakorlat idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetére hogyan rendelkeznek (kamatláb, számítási mód); a magyar jog e körben sem alkalmazható.

[BGB (A Németországi Szövetségi Köztársaság Polgári Törvénykönyve) 249. § (1), (2) bekezdés; 254. § (1), (2) bekezdés; Európai Parlament és Tanács 864/2007/EK rendelet (Róma II. Rendelet) 2. cikk, 4. cikk, 15. cikk, 18. cikk; 2000/35. EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, 2011/7. EU Irányelv]

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes nyerges-vontatóból és félpótkocsiból álló járműszerelvénye 2012. március 20-án idegenhibás balesetet szenvedett Németországban az A5 számú autópályán. A helyszínen rendőri intézkedés történt, majd a felperes járművét a rendőrség egy baden-badeni telephelyre szállíttatta. A gépjármű saját lábon történő hazahozatalára a helyszíni javítást követően 2012 októberében került sor. A tárolás költsége a pótkocsi vonatkozásában 10 137,73 euró, míg a vontató vonatkozásában 9098,5 euró volt, az utóbbit a finanszírozó hitelezte meg a felperesnek. A felperes mindkét jármű vonatkozásában érvényes casco biztosítási szerződéssel rendelkezett a Generali Providenica Zrt.-nél, ahol a káreseményt és az igényét be is jelentette. A biztosító a pótkocsit totálkárosnak minősítette és 1 494 727 forintot megfizetett a finanszírozónak. A vontató vonatkozásában a javítást végző szakszerviz részére 2 780 902 forintot teljesített. A vontató javítási költsége 3 089 891 forint volt. A felperes a sérült gépjárművek helyreállításáig egy másik gépjárműszerelvényt bérelt havi 2500 euró + áfa díj ellenében. Bérleti díj címén összesen 16 000 eurót fizetett meg.

[2] A károkozó gépjármű az alperesnél rendelkezett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással. A felperes a kárt bejelentette az alperes magyarországi kárrendezési megbízottjánál, a K&H Általános Biztosító Zrt.-nél. A kárrendezési megbízott a káreseménnyel kapcsolatban 1 804 206 forintot fizetett meg több részletben tőke és kamat címén.

[3] A finanszírozó az alperessel szembeni követelését a felperesre engedményezte.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[4] A felperes keresetében az alperest 9 468 241 forint tőke, valamint ezen összegből 2 165 276 forint (tárolási költség) után 2012. október 26-tól, 1 969 538 forint (tárolási költség) után 2012. október 31-től, 797 107 forint kártérítési összeg után 2012. március 20-tól kezdődően, 4 536 320 forint (bérleti díj) után 2012. augusztus 31-től, továbbá 1 494 723 forint után 2012. március 20-tól október 18-ig, 2 780 902 forint után 2012. március 20-tól 2013. január 18-ig járó, törvényes mértékű késedelmi kamat megfizetésére kérte kötelezni.

[5] A keresetét a német Közúti közlekedési törvény (a továbbiakban: StVG) 7. § (1) bekezdésére és a biztosítási szerződésekről szóló német törvény (a továbbiakban: VVG) 115. § (1) bekezdésére, valamint a német Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: BGB) 823. § (1) bekezdésére alapította. Az ellenkérelemre figyelemmel vitatta, hogy a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

[6] Az alperes ellenkérelme arra irányult, hogy a bíróság a keresetet részben - a Generali Providencia Zrt. által megfizetett kártérítések utáni kamat, valamint a pótkocsi forgalmi értéke kapcsán 225,61 eurót meghaladóan - utasítsa el. Nem vitatta, hogy a perbeli balesetet okozó gépjármű felelősségbiztosítással rendelkezett nála. Az volt az álláspontja, hogy a perben az Európai Parlament és a Tanács 2007. július 11-i 864/2007/EK rendelete a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) 4. cikkének (1) bekezdése alapján a káresemény elbírálása során a német jogot kell alkalmazni. A kárfelvétel és a kárigény elbírálásával a németországi levelezőpartnerét, az R+V Allgemeine Versicherung AG-t bízta meg. A felperesnek megfizetett négy hét időtartamra a nyergesvontató után napi 25 euró, a pótkocsi után napi 30 euró tárolási költséget. Megfizetett továbbá 1075 euró, valamint 1739,1 euró szállítási költséget és 308 989 forint, valamint 168 170 forint casco önrészt. A perben arra hivatkozott, hogy a tárolási díj a német jog szerint addig jár, amíg a jármű szemléjére sor kerül és a javítási kalkuláció elkészül. Azt követően a felperes kárenyhítési kötelezettsége körébe tartozik a javításról való gondoskodás, elkerülve a további indokolatlan tárolási költséget. Az e körben előterjesztett kárigényt ennek figyelembevételével térítette meg tekintettel arra is, hogy a német biztosító - méltányosan eljárva - négy hét költségét tartotta indokoltnak. A felperes által megfizetett önrész után járó kamatot a felperesnek kamat címén kifizetett 62 660 forintba beleszámította, így az ezen a címen előterjesztett igényt alaptalannak tartotta. A pótkocsi kártérítési különbözetének összegeként 225,61 eurót fogadott el. A bérleti díj vonatkozásában a kárrendezés során közölt álláspontját továbbra is fenntartotta. A Generali Providencia Zrt. által megfizetett kártérítések utáni kamatot elismerte.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 4 387 368 forint kártérítést, valamint ezen összegből 2 165 276 forint után 2012. október 26-tól, további 1 969 538 forint után 2012. október 31-től, további 252 554 forint után 2012. március 20-tól kezdődően a kifizetésig terjedő időre minden késedelemmel érintett naptári félévre vonatkozóan a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat összegének 8%-kal növelt mértékével megegyező mértékű késedelmi kamatot, ezenfelül 1 494 723 forint után 2012. március 20-tól október 18-ig, 2 780 902 forint után 2012. március 20-tól 2013. január 18-ig terjedő időre minden késedelemmel érintett naptári félévre vonatkozóan a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat összegének 8%-kal növelt mértékével megegyező mértékű késedelmi kamatot. A keresetet ezt meghaladóan elutasította.

[8] Az indokolásában a Róma II. rendelet 1-4. cikkére hivatkozással kifejtette, hogy a keresetet Németország anyagi jogszabályai szerint kellett elbírálni. Hivatkozott az StVG 7. § (1) bekezdésére, 12. § (1) bekezdésének 2. pontjára, a BGB 249. § (1)-(2) bekezdésére, 254. § (1)-(2) bekezdésére, a VVG 115. § (1) bekezdésének 1. pontjára. Rögzítette, hogy a BGB 254. § (2) bekezdés első mondatának harmadik fordulata alapján a felperest a tárolási költségekkel kapcsolatban valóban kárenyhítési kötelezettség terhelte, azonban nincs olyan tételes jogi előírás vagy kialakult jogirodalmi álláspont, illetve ítélkezési gyakorlat, amely ilyen esetben a jármű szemléjének időpontjához és/vagy a javítási kalkuláció elkészültéhez kötné a károkozó felelősségét. A német kártérítési jog a "megfelelő gondosság", a "jóhiszeműség", továbbá az "észszerű határidő" és a "szükséges időtartam" fogalmaival írja körül a károsult kárenyhítési kötelezettségét. A fogalmak tartalmát a bíróságnak az eset körülményeinek mérlegelésével kell kitöltenie, amelyhez szükséges tényállás felderítéséhez a tények előadásával a károsult is köteles hozzájárulni, azonban e körben a bizonyítási kötelezettség a kártérítésre kötelezett felet terheli. A perben az alperes erről az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: régi Pp.) 3. § (3) bekezdése, valamint 164. § (1) bekezdése szerint tájékoztatást kapott. Az alperes e körben a csatolt okiratok figyelembevételét kérte, ezenkívül bizonyítási indítványa nem volt. A felperes indítványára a bíróság tanúként kihallgatta a balesettel érintett gépjárműszerelvény helyszíni javítását végző felperesi munkavállalót.