A Fővárosi Ítélőtábla Bf.133/2014/39. számú határozata kábítószerrel visszaélés bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 47. §, 99. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 258. §, 338. §, 348. §, 352. §, 363. §, 371. §, 372. §, 381. §, 530. §, 531. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §, 74. §, 80. §, 176. §, 178. §, 461. §] Bírók: Fatalin Judit, Lassó Gábor, Ujvári Ákos

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

2.Bf.133/2014/39. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. március hó 10. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján meghozta az alábbi

ítéletet:

A visszaélés kábítószerrel bűntette miatt I.r.vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2014. január hó 30. napján kelt 8.B.1191/2010/63. számú ítéletét I.r.vádlott és II.r.vádlott vonatkozásában megváltoztatja.

Az I.r.vádlott cselekményeit egységesen kábítószer-kereskedelem bűntettének minősíti, a terhére rótt cselekmény jogszabályi felhívása helyesen Btk. 176.§ (1) bekezdés IV. fordulat.

A II.r.vádlott cselekményének megnevezése helyesen visszaélés kábítószerrel bűntette, a terhére rótt cselekmény jogszabályi felhívása helyesen 1978. évi IV. tv. 282/A.§ (1) bekezdés IV. fordulat (3) bekezdés.

A II.r.vádlott fegyházbüntetését 6 (hat) évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát 7 (hét) évre enyhíti.

Az I.r.vádlott tekintetében a halmazati büntetéskiszabásra utalást mellőzi, egyben a közügyektől eltiltást mellékbüntetésként tekinti kiszabottnak.

Az I.r.vádlott, II.r.vádlottal szemben 3.600.000-3.600.000 (hárommillió-hatszázezer-hárommillió-hatszázezer) forint vagyonelkobzást rendel el.

Az I.r.vádlott helyesen a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének kitöltése utáni napon bocsátható legkorábban feltételes szabadságra.

A II.r.vádlott helyesen 2009. április hó 10. napjától 2009. április hó 11. napjáig volt őrizetben, 2009. április hó 12. napjától 2009. augusztus hó 11. napjáig előzetes letartóztatásban, 2009. augusztus hó 12. napjától 2010. február hó 10. napjáig lakhelyelhagyási tilalom alatt állt, 2012. július hó 27. napjától 2012. július hó 30. napjáig ismételten őrizetben volt.

Az elsőfokú eljárásban felmerült bűnügyi költségből II.r.vádlott helyesen 788.258 (hétszáznyolcvannyolcezer-kettőszázötvennyolc) forintot visel.

Az I.r. vádlott utóneve helyesen .... Személyazonosító igazolványának száma: ...

A II.r.vádlott tartózkodási helye: ....

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

A II.r.vádlott által a 2014. május hó 7. napjától a mai napig előzetes fogvatartásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítja.

A másodfokú eljárásban felmerült 5.000,- (ötezer) forint bűnügyi költséget az állam viseli.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A Fővárosi Törvényszék a 2014. január hó 30. napján kelt 8.B.1191/2010/63. számú ítéletével I.r.vádlottat bűnösnek mondta ki kábítószer-kereskedelem bűntettében (Btk. 176.§ (1) bekezdés) és kábítószer-birtoklása vétségében (Btk. 178.§ (6) bekezdés), ezért halmazati büntetésül 3 év 3 hónap börtönbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapította, hogy a büntetés kétharmad részének letöltése után bocsátható feltételes szabadságra. A vádlott által előzetes fogvatarásban és házi őrizetben töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámította, a házi őrizetben töltött időt oly módon, hogy egy napi szabadságvesztésnek 4 nap házi őrizetben töltött idő felel meg. II.r.vádlottat kábítószerrel visszaélés bűntettében (1978. évi IV. tv. 282/A.§ (1) és (3) bekezdés) mondta ki bűnösnek, ezért mint többszörös visszaesőt 7 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. Rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról, az eljárás során lefoglalt bűnjelekről és a bűnügyi költség viseléséről.

Az ítélet ellen I.r. vádlott és védője felmentésért és enyhítésért, a távollévő II.r. vádlott védője enyhítésért fellebbezett. Az ítélet III.r.vádlott vonatkozásában a kihirdetést követően jogerőre emelkedett.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF. 259/2014/1. számú átiratával a védelmi fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.

Az ügyészi álláspont szerint az elsőfokú bíróság a perrendi szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A vád tárgyává tett cselekmények elbírálásához szükséges bizonyítékokat beszerezte és értékelési körében vonta, azok okszerű mérlegelésével megalapozott tényállást állapított meg, indokolási kötelezettségének is eleget tett. A megállapított tényállásból okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, a cselekményeket döntő részben törvényesen minősítette. Helyesen ismerte fel, hogy I.r. vádlott tekintetében az elbíráláskor hatályos 2012. évi C. tv. rendelkezései kedvezőbbek. Helytelen ugyanakkor cselekményei közül a kábítószer-birtoklás (Btk. 178.§ (6) bekezdése) külön minősítése, mert szubszidiárius cselekmény lévén külön jogilag nem értékelendő, a két cselekmény egységesen a Btk. 176.§ (1) bekezdésébe ütköző kábítószer-kereskedelem bűntetteként értékelendő. Az elsőfokú bíróság csak 140 Euro vonatkozásában rendelt el vagyonelkobzást, mely sem az elbíráláskori, sem az elkövetéskori Btk. rendelkezéseinek nem felel meg. A tényállás tartalmazza, hogy II.r.vádlott I.r.vádlottnak előbb 4000 eurot, majd 12000 eurót, legvégül 8000 eurot, összesen 24000 eurot adott, amelyért kábítószert kapott I.r. vádlottól. II.r. vádlott az átvett marihuánát az első és második esetben ismeretlen személynek értékesítette. A harmadik alkalommal erre nem került sor, mert rendőri intézkedés során a kábítószert lefoglalták. Az ezen kábítószerrel kapcsolatos elkobzást kimondó rendelkezés törvényes, ugyanakkor az összesen csak 140 eurora elrendelt vagyonelkobzás nem. I.r. vádlott által a II.r. vádlottól kapott 24000 eurot az I.r. vádlott tekintetében alkalmazott 2012. évi C. tv. 74.§ (1) bekezdés a.) pontja alapján kell vagyonelkobzás alá vonni, mert a jogszabály megszövegezése szerint vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy azzal összefüggésben szerzett. II.r. vádlottól a 16000 euro értékű kábítószernek ismeretlen személy részére történő értékesítéséből befolyt ellenértéket kell az 1978. évi IV. tv. 74/B.§ (1) bekezdés b.) pontja alapján elkobozni, mert a megállapított tényállásból az következik, hogy II.r. vádlott amikor értékesítette az általa megvett kábítószert, legalább annyi ellenértéket kapott érte, amennyiért azt megvette, az esetleges haszon nagysága pedig ismeretlen. Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során kellően figyelemmel volt a cselekmény(ek) tárgyi súlyára, a bűnösségi körülményekre, a büntetések enyhítése nem indokolt. Indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Be. 372.§ (1) bekezdése alapján változtassa meg, I.r.vádlott cselekményeit egységesen kábítószer-kereskedelem (Btk. 176.§ (1) bekezdés) bűntettének minősítse, I.r.vádlott tekintetében 24000 eurora, II.r.vádlott esetében 16000 eurora vagyonelkobzást alkalmazzon, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét hagyja helyben.