BH 1977.8.310 A mértéktelenül italozó, súlyos testi sértést eredményező durva tettlegességet megvalósító elkövetővel szemben büntetlen előélete ellenére is végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt [Btk. 64. § (1) bek., 257. § (3) bek. a) pont].

A mértéktelenül italozó és családjával is kötözködő vádlott ittasan tért haza, majd feleségét bántalmazta a gyermekei - közte egyik fiatalkorú - és a 10 hónapos unokája jelenlétében. A háznak a felgyújtásával fenyegetőzött. A felesége a lakásukból az ablakon át mezítláb menekült az utcára. Itt találkozott szomszédjukkal. A vádlott miután észlelte, hogy felesége a szomszédban lakó idősebb személytől segítséget kért, azt hátulról megtámadta, majd a földre rántotta és az eszméletlen sértettet mindaddig bántalmazta, amíg a segítségül hívott személyek ebben meg nem akadályozták. A vádlott magatartása folytán a sértett többszörös csonttöréses sérülést és agyrázkódást is szenvedett.

Téves az első fokú bíróságnak az az álláspontja, hogy itt családi nézeteltérésből származó tettlegességről van szó, amely nélkülözi a fokozott közösségellenességet.

A családi nézeteltérés és ezt követően nyilvános helyen, az utcán tanúsított magatartás is a vádlott italozó, kötekedő, garázda egyéniségéből fakadt. A vádlott cselekménye a súlyos testi sértés bűntettén túlmenően teljes egészében kimerítette a Btk. 219. §-a (1) bekezdésének I. fordulatába ütköző garázdaságot is, mert alkalmas volt arra, hogy másokban riadalmat és megbotránkozást keltsen. Következésképpen a vádlott cselekménye a Btk. 257. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint minősül, tehát olyan súlyos testi sértés bűntettét valósította meg, amellyel összefüggően garázdaságot is elkövetett.