62011CJ0228_SUM[1]

A Bíróság (első tanács) 2013. május 16-i ítélete. Melzer kontra MF Global UK Ltd. Előzetes döntéshozatal iránti kérelem: Landgericht Düsseldorf - Németország. Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés - Jogellenes károkozással, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben fennálló különös joghatóság - Több személy ugyanazon jogellenes cselekményben való határokon átnyúló részvétele - Az illetékességnek az alperestől különböző károkozó személy cselekménye elkövetésének helye (»wechselseitige Handlungsortzurechnung«) alapján történő megállapítására vonatkozó lehetőség. C-228/11. sz. ügy

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2013. május 16.( * )

„Polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés – Jogellenes károkozással, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben fennálló különös joghatóság – Több személy ugyanazon jogellenes cselekményben való határokon átnyúló részvétele – Az illetékességnek az alperestől különböző károkozó személy cselekménye elkövetésének helye (»wechselseitige Handlungsortzurechnung«) alapján történő megállapítására vonatkozó lehetőség”

A C-228/11. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott, előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Landgericht Düsseldorf (Németország) a Bírósághoz 2011. május 16-án érkezett, 2011. április 29-i határozatával terjesztett elő az előtte

Melzer

és

az MF Global UK Ltd

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, A. Borg Barthet, J.-J. Kasel, M. Safjan (előadó) és M. Berger bírák,

főtanácsnok: N. Jääskinen,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2012. július 5-i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        Melzer képviseletében S. Volaric-Huppert, F. Marzillier, G. Guntner és W. A. Meier Rechtsanwälte,

–        az MF Global UK Ltd képviseletében C. Gierets Rechtsanwalt,

–        a német kormány képviseletében T. Henze, K. Petersen és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

–        a cseh kormány képviseletében M. Smolek és J. Vláčil, meghatalmazotti minőségben,

–        a portugál kormány képviseletében L. Inez Fernandes, meghatalmazotti minőségben,

–        a svájci kormány képviseletében D. Klingele, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében A.-M. Rouchaud-Joët és W. Bogensberger, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2012. november 29-i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL 2001. L 12., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 4. kötet, 42. o.; helyesbítések: HL 2006. L 242., 6. o. és HL 2011. L 124., 47. o.) 5. cikke 3. pontjának értelmezésére vonatkozik.

2 E kérelmet a Melzer és az MF Global UK Ltd (a továbbiakban: MF Global) között határidős tőzsdei ügyletek végrehajtásával összefüggő kártérítési kérelem tárgyában folyamatban lévő jogvita keretében nyújtották be.

Jogi háttér

Az uniós jog

3 A 44/2001 rendelet a (2) preambulumbekezdéséből következően arra irányul, hogy a belső piac megfelelő működése érdekében „a polgári és kereskedelmi ügyekben az e rendelet hatálya alá tartozó tagállamok határozatainak gyors és egyszerű elismerése és végrehajtása céljából […] a joghatósági összeütközésre vonatkozó szabályok egységesítésére és az alaki követelmények egyszerűsítésére irányuló rendelkezések[et]” határozzon meg.

4 Az említett rendelet (11), (12) és (15) preambulumbekezdése szerint:

„(11) A joghatósági szabályoknak nagymértékben kiszámíthatóknak kell lenniük, és azt az elvet kell követniük, hogy a joghatóságot általában az alperes lakóhelye alapozza meg, és a joghatóságnak ezen az alapon mindenkor megállapíthatónak kell lennie, kivéve egyes pontosan meghatározott eseteket, amelyekben a per tárgya vagy a felek szerződéses szabadsága eltérő joghatósági okot kíván meg. A jogi személyek székhelyét a közös szabályok átláthatóságának fokozása és a joghatósági okok összeütközése elkerülése végett önállóan kell meghatározni.

(12)      Az alperes lakóhelyén kívül a bíróság és a per közötti szoros kapcsolaton alapuló vagylagos joghatósági okokat is meg kell állapítani az igazságszolgáltatás megbízható működésének előmozdítása érdekében.

[…]

(15)      A harmonikus jogalkalmazás érdekében a párhuzamos eljárások lehetőségét el kell kerülni, és biztosítani kell, hogy ne hozzanak egymással összeegyeztethetetlen határozatot két tagállamban. […]

5 A joghatósági szabályokat az említett rendelet II. fejezete tartalmazza.

6 A 44/2001 rendeletnek a II. fejezete „Általános rendelkezések” című 1. szakaszában található 2. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„E rendelet rendelkezéseire is figyelemmel valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy, állampolgárságára való tekintet nélkül, az adott tagállam bíróságai előtt perelhető.”

7 Az említett rendeletnek az említett szakaszban található 3. cikke (1) bekezdése szerint:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállam bíróságai előtt kizárólag e fejezet 2–7. szakaszában megállapított rendelkezések alapján perelhető.

8 A 44/2001 rendeletnek a II. fejezet „Különös joghatóság” címet viselő 2. szakaszában szereplő 5. cikkének 1. és 3. pontja értelmében:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy más tagállamban perelhető:

1.      a)     ha az eljárás tárgya egy szerződés vagy egy szerződéses igény, akkor a kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt;

b)      e rendelkezés értelmében, eltérő megállapodás hiányában a kötelezettség teljesítésének helye:

–        ingó dolog értékesítése esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés alapján az adott dolgot leszállították, vagy le kellett volna szállítani,

–        szolgáltatás nyújtása esetén a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani;

c)      amennyiben a b) pont nem alkalmazható, az a) pontot kell alkalmazni;

[…]

3.      jogellenes károkozással, jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel vagy ilyen cselekményből fakadó igénnyel kapcsolatos ügyekben annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.”

9 Az említett rendelet ugyanezen szakaszba tartozó 6. cikkének 1. pontja a következőképpen rendelkezik:

„Valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető továbbá:

1.      amennyiben több személy együttes perlése esetén az adott személy az alperesek egyike, bármely alperes lakóhelyének bírósága előtt, feltéve hogy a keresetek között olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése érdekében célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együtt határozni”.

A német jog

10 A polgári törvénykönyv (Bürgerliches Gesetzbuch) „A cselekményt közösen elkövetők és az elkövetésben részt vevő személyek” című 830. §-a értelmében:

„1)      Ha több személy közösen elkövetett jogellenes cselekményével okoz kárt, a kárért mindegyikük felelősséggel tartozik. Ugyanez a helyzet, ha nem lehet megállapítani, hogy a jogellenes cselekményt elkövetők közül melyikük cselekménye okozta a kárt.

2)      A cselekmény elkövetésére felbujtók és az elkövetéshez segítséget nyújtók a közös elkövetőkkel egy tekintet alá esnek.”

Az alapeljárásbeli jogvita és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés

11 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból kitűnik, hogy a Berlinben (Németország) lakóhellyel rendelkező Melzert a Düsseldorfban (Németország) székhellyel rendelkező Weise Wertpapier Handelsunternehmen (a továbbiakban: WWH) telefonon szervezte be és szolgálta ki. E cég számlát nyitott a részére az MF Globalnál, amely egy Londonban (Egyesült Királyság) székhellyel rendelkező brókerház. Az MF Global ezen a számlán díjazás ellenében határidős tőzsdei ügyleteket végzett Melzer számára.

12 2002 és 2003 folyamán Melzer összesen 172 000 eurót utalt át egy meghatározott számlára. Ebből az MF Global 2003. július 9-én 924,88 eurót utalt vissza. Melzer a különbözetnek, vagyis 171 075,12 eurónak megfelelő kártérítést követel.

13 Az MF Global 120 amerikai dollár összegű díjat számlázott ki Melzernek. Ebből 25 dollárt megtartott, a többit, vagyis 95 dollárt kifizette a WWH-nak.

14 Melzer úgy véli, hogy őt sem a WWH, sem az MF Global nem tájékoztatta megfelelően a határidős tőzsdei műveletekhez kapcsolódó kockázatokról. Továbbá nem tájékoztatták objektív módon az MF Global és a WWH közötti, rejtett díjakra vonatkozó szerződésről („kickback agreement”) és az abból fakadó összeférhetetlenségről sem. Szerinte az MF Globalt kártérítési felelősség terheli a WWH által elkövetett károkozáshoz való szándékos és jogellenes segítségnyújtás miatt.

15 A Landgericht Düsseldorf úgy ítéli meg, hogy a kár Németországban való bekövetkezése igazolja, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján a német bíróságok rendelkeznek joghatósággal. A Melzer által megtéríteni kért vagyoni kár szerinte Németországban következett be, mivel ebből a tagállamból teljesítette a londoni számlájára történő befizetéseket, és az őt ért kár egy hitelintézetnél vezetett számláján keletkezett.

16 A kérdést előterjesztő bíróság azonban nincs meggyőződve arról, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján az ügy az ő illetékességébe tartozik-e. Mivel a kár Berlinben, és nem Düsseldorfban következett be, ehhez a káresemény bekövetkezési helyének kellene meghatározó jelentőséget tulajdonítani. Márpedig, mivel az MF Global tevékenysége Londonra korlátozódik, a düsseldorfi bíróság illetékessége kizárólag a WWH tevékenységére alapítható.

17 A kérdést előterjesztő bíróság szerint a jogellenes cselekmény elkövetésében részt vevő vagy ahhoz segítséget nyújtó személy kárt okozó cselekményének elkövetési helyén alapuló, ilyen alternatív kapcsoló elv alkalmazására a német polgári eljárásban van lehetőség, és Melzer vonatkozó állításai alapján ezen elv alkalmazása a jelen ügyben szóba is jöhet.

18 Ilyen előzmények után a Landgericht Düsseldorf felfüggesztette az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Annak a helynek a meghatározása céljából, ahol a káresemény bekövetkezett, lehetőség van-e a kárt okozó esemény bekövetkezési helyére vonatkozó, alternatív kapcsoló elv alkalmazására a [44/2001 rendelet] 5. cikkének 3. pontja szerinti kártérítési jogi joghatóság keretében, több személy jogellenes károkozásban való határokon átnyúló részvétele esetén?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésről

19 A kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell-e értelmezni, hogy lehetővé teszi a joghatóságnak a jogvitában nem fél egyik feltételezett károkozónak betudott, kárt okozó esemény bekövetkezési helye alapján való megállapítását egy másik olyan feltételezett károkozó személlyel szemben, aki cselekményét nem az eljáró bíróság illetékességi területén követte el.

20 Az előzetes döntéshozatalra utaló határozatában a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a német jog lehetővé teszi ezt „a kárt okozó esemény bekövetkezési helyére vonatkozó, alternatív kapcsoló elv” alkalmazása formájában. Ebből kiindulva a kérdése arra vonatkozik, hogy az érintett szabály mutatis mutandis alkalmazható-e az elé terjesztett ügyben.

21 Előzetesen meg kell állapítani, hogy a kérdést előterjesztő bíróság szerint a Melzer és az MF Global közötti jogviszony szerződéses jellegétől függetlenül az alapeljárásban előterjesztett kereset kizárólag a jogellenes károkozásért való felelősségre vonatkozó szabályokon alapul. Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának értelmezésére korlátozódik.

22 Továbbá emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet rendelkezéseit önálló módon, e rendelet rendszerére és célkitűzéseire figyelemmel kell értelmezni (lásd különösen a C-189/08. sz. Zuid-Chemie-ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6917. o.] 17. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot, valamint a C-509/09. és C-161/10. sz., eDate Advertising és társai egyesített ügyekben 2011. október 25-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10269. o.] 38. pontját).

23 Ezzel együtt hangsúlyozni kell, hogy a 44/2001 rendelet II. fejezetének 2. szakasza csak az alperes lakóhelye szerinti bíróság joghatóságának az ugyanezen rendelet 2. cikkének (1) bekezdésében foglalt alapelvétől eltérést engedve rendelkezik a különös joghatóság eseteiről, amelyek közé az említett rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő eset is tartozik.

24 Mivel az azon hely bíróságának joghatósága, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet, különös joghatósági szabálynak minősül, szigorúan kell értelmezni, illetve nem lehet a 44/2001 rendeletben kifejezetten szereplő eseteken túlterjeszkedő módon értelmezni (lásd analógia útján a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 22. pontját).

25 Ezzel együtt a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában található „azon hely, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet” kifejezés magában foglalja egyrészt azt a helyet, ahol a kár, másrészt azt a helyet, ahol a káresemény bekövetkezett, ezért a felperes választásától függően az alperes perelhető mind az egyik, mind a másik hely szerinti bíróság előtt (a C-523/10. sz. Wintersteiger-ügyben hozott ítélet 19. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

26 E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontjában meghatározott szabály alapja a különösen szoros kapcsolat léte a jogvita és káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság között, amely az igazságszolgáltatás megfelelő működésére és a hatékony eljárásszervezésre tekintettel igazolja a joghatóság e bíróság számára való biztosítását (lásd a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 24. pontját és a fent hivatkozott eDate Advertising és társai egyesített ügyekben hozott ítélet 40. pontját).

27 Ugyanis a jogellenes károkozással, illetve jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel kapcsolatos ügyekben a jogvita tárgyához való közelsége és a könnyebb bizonyításfelvétel miatt rendszerint a káresemény bekövetkezésének vagy esetleges bekövetkezésének helye szerinti bíróság a legalkalmasabb a határozathozatalra (lásd ebben az értelemben a C-167/00. sz. Henkel-ügyben 2002. október 1-jén hozott ítélet [EBHT 2002., I-8111. o.] 46. pontját és a fent hivatkozott Zuid-Chemie-ügyben hozott ítélet 24. pontját).

28 Mivel ennek megfelelően a jelen ítélet 25. pontjában felidézett ítélkezési gyakorlat által elismert kapcsoló elvek egyike kiválasztásának lehetővé kell tennie azon bíróság joghatóságának megállapítását, amely objektív szempontból a legalkalmasabb helyzetben van annak megítélésére, hogy a perelt személy felelősségének megállapításához szükséges feltételek teljesülnek-e, a releváns kapcsolódási pontnak az eljáró bíróság illetékességébe kell tartoznia (lásd ebben az értelemben a C-133/11. sz., Folien Fischer és Fofitec ügyben 2012. október 25-én hozott ítélet 52. pontját).

29 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a feltett kérdés nem a kár bekövetkezési helyének meghatározására vonatkozik, hanem – amint azt a főtanácsnok indítványa 40. pontjában megállapítja – a „kárt okozó esemény” fogalmának olyan helyzetben való értelmezésére, amelyben a kérdést előterjesztő bíróság előtt perelt jogi személy ellen nem az általa az említett bíróság illetékességi területén elkövetett cselekmény miatt indítottak keresetet, hanem más által elkövetett ilyen cselekmény miatt.

30 Márpedig olyan körülmények fennállása esetén, mint amelyekről az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban szó van, vagyis amikor az állítólagos kár feltételezett okozói közül egyetlen személyt olyan bíróság előtt perelnek, amelynek illetékességi területén kívül követette el a cselekményét, főszabály szerint az alperes cselekményére alapított kapcsoló elv nem alkalmazható.

31 E feltételek között az eljáró bíróságnak ahhoz, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján megállapíthassa joghatóságát, meg kell állapítania, hogy a kárt okozó esemény miért tekinthető mégis úgy, hogy az illetékességi területén következett be. Márpedig ehhez az szükséges, hogy már a joghatósága vizsgálatakor olyan értékelést végezzen, mint a jogvita érdemének vizsgálata keretében.

32 Ugyanis ilyen esetben felmerül a kérdés, hogy ha többen követik el a cselekményt, milyen feltételekkel tudható be egyikük cselekménye a többinek abból a célból, hogy őket azon bíróság előtt pereljék, amelynek illetékességi területén a szóban forgó cselekményt elkövették. Márpedig, mivel nem létezik a nemzeti jogrendekben és az Európai Unió jogrendjében egyaránt megtalálható olyan jogintézmény, amely lehetővé tenné az említett betudást, az eljáró bíróság valószínűleg a saját nemzeti jogából indulna ki.

33 Nyilvánvalóvá teszi ezt az a tény, hogy a kérdést előterjesztő bíróság által alkalmazni tervezett, a más által elkövetett kárt okozó cselekmény elkövetésének helyén alapuló alternatív kapcsoló elv forrása a polgári jogi felelősségre vonatkozó német jog egyik szabálya, nevezetesen a polgári törvénykönyv 830. §-a.

34 Márpedig, ha a 44/2001 rendelet alkalmazása keretében nemzeti jogi fogalmakat lehetne használni, ez a tagállamok között eltérő megoldásokhoz vezetne, ily módon sértené a rendelet által kitűzött, a joghatósági szabályok egységesítésére irányuló, a (2) preambulumbekezdéséből kitűnő célját (lásd analógia útján a C-543/10. sz. Refcomp-ügyben 2013. február 7-én hozott ítélet 39. pontját).

35 Egyébiránt a kapcsoló elv kiválasztásának a nemzeti anyagi jogból levezetett értékelési szempontoktól való függővé tételében álló megoldás ellentétes lenne a jogbiztonság elvével, mivel így az alkalmazandó jogtól függően lehetne a valamely személynek az eljáró bíróság szerinti tagállamtól eltérő tagállamban elkövetett cselekményét kárt okozó eseménynek minősíteni a joghatóságnak a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontja alapján való megállapítása céljából. Ugyanis e megoldás nem tenné lehetővé az alperes számára, hogy ésszerűen előre lássa, hogy mely bíróság előtt perelhető.

36 Ezenfelül e megoldás, amennyiben lehetővé tenné, hogy a feltételezett károkozót a kárt okozó esemény alapján olyan tagállami bíróság előtt pereljék, amelynek illetékességi területén kívül követte el a cselekményét, túllépné az említett rendeletben kifejezetten említett esetek kereteit, és így ellentétes lenne e rendelet rendszerével és céljaival.

37 Ezzel együtt emlékeztetni kell arra, hogy az, hogy az a bíróság, amelynek illetékességi területén a feltételezett károkozó maga nem követett el cselekményt, nem állapíthatja meg joghatóságát a kárt okozó esemény bekövetkezési helye alapján, egyáltalán nem akadálya a 44/2001 rendeletben szereplő, akár általános, akár speciális joghatósági szabályok, különösen pedig a rendelet 5. cikkének 3. pontjában szereplő szabály alkalmazásának.

38 A káreseménynek minősülő cselekmény elkövetője tehát az említett rendelet 5. cikkének 3. pontja alapján mindig perelhető azon bíróság előtt, amelynek illetékességi területén a cselekményt elkövette, vagy – ennek hiányában – a lakóhelye szerinti bíróság előtt.

39 Egyébiránt, amint azt a főtanácsnok az indítványa 53. pontjában megállapította, a nem az eljáró bíróság illetékességi területén cselekményt elkövető személy ellen indított perre vonatkozó joghatóság megállapítására a 44/2001 rendelet 6. cikkének 1. pontja alapján van lehetőség, amennyiben az e rendelkezésben felsorolt feltételek – különösen pedig az összefüggés fennállására vonatkozó feltétel – teljesülnek.

40 A fentiekből következően olyan körülmények között, mint amelyek az alapügyben fennállnak, vagyis amikor az állítólagos kár feltételezett okozói közül egyetlen személyt olyan bíróság előtt perelnek, amelynek illetékességi területén kívül követette el a cselekményét, a 44/2001 rendelet 5. cikke 3. pontjának önálló, a rendelet rendszerének és céljainak megfelelő értelmezése nem teszi lehetővé, hogy a kárt okozó eseményt az említett bíróság illetékességi területén bekövetkezett eseménynek tekintsék.

41 Következésképpen a feltett kérdésre azt kell válaszolni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy nem teszi lehetővé a joghatóságnak a perben nem fél egyik feltételezett károkozónak betudott, kárt okozó esemény bekövetkezési helye alapján való megállapítását egy másik olyan feltételezett károkozó személlyel szemben, aki cselekményét nem az eljáró bíróság illetékességi területén követte el.

A költségekről

42 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének 3. pontját úgy kell értelmezni, hogy nem teszi lehetővé a joghatóságnak a jogvitában nem fél egyik feltételezett károkozónak betudott, kárt okozó esemény bekövetkezési helye alapján való megállapítását egy másik olyan feltételezett károkozó személlyel szemben, aki cselekményét nem az eljáró bíróság illetékességi területén követte el.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: német.