A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20813/2008/5. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 224. §, 225. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, 1997. évi CLIV. törvény (Eütv.) 77. §] Bírók: Puskás Péter, Sághy Mária, Varga Edit

Kapcsolódó határozatok:

Fővárosi Törvényszék P.23333/2006/32., *Fővárosi Ítélőtábla Pf.20813/2008/5.*, Kúria Pfv.20184/2010/7. (BH 2011.10.282)

***********

Fővárosi Ítélőtábla Záradék

7.Pf.20.813/2008/5.

Kiegészítő közbenső ítélet a 7.Pf.20.813/2008/7. szám alatt.

Budapest, 2009. április 24.

Dr. Sághy Mária s.k.

a tanács elnöke

Kijavító végzés 7.Pf.20.813/2008/11. szám alatt.

Budapest, 2009. szeptember 24.

Dr. Sághy Mária s.k.

a tanács elnöke

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Fővárosi Ítélőtábla a Budapesti 384. Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Simon Tamás ügyvéd által képviselt I.rendű felperes neve (I.rendű felperes címe) I. rendű és II.rendű felperes neve (u.o.) II. rendű felpereseknek - dr. Kiss Tibor Zoltán ügyvéd által képviselt alperes neve (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében - amely perbe a Horváth és Bebesi Ügyvédi Iroda tagjaként eljáró dr. Bebesi István ügyvéd által képviselt alperesi beavatkozó neve (alperesi beavatkozó címe) az alperes pernyertessége érdekében beavatkozott - a Fővárosi Bíróság 2008. április 24. napján kelt 41.B.P.23.333/2006/32. számú ítélete ellen az I-II. rendű felperesek részéről 34. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, és megállapítja, hogy az alperes az I-II. rendű felpereseket ... születéskörüli oxigénhiányos állapota miatt ért károkért kártérítő felelősséggel tartozik.

Ez ellen a közbenső ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

2004. február 23-án került megállapításra az I. rendű felperes tizenegy hetes terhessége, szülésének várható időpontját 2004. szeptember 19-ében határozták meg. Gondozott, zavartalan, terhesség után terminustúllépés miatt 2004. szeptember 28-án vették fel az alperes szülészeti osztályára, ahol két CTG, ultrahang, valamint OTT vizsgálatot végeztek, rendellenességet nem észleltek. A szülés - a tervezett megindítását megelőzően - 2004. szeptember 3-án megindult, a fájások enyhülése miatt oxytocint alkalmaztak, majd a kitolási szakaszban észlelték az annak elhúzódását okozó hátsó koponyaforgást, ezért - a szülés felgyorsítása érdekében - az oxytocin adagot növelték. A volt III. rendű felperes 9 óra 10 perckor született meg 3800 gramm súllyal, 60 cm testhosszal, a szülés végén meconiumos magzatvízből, szülés körüli oxigénhiányos állapotban. Az újszülött nem sírt fel, Apgar értéke 3/6/9 volt, leszívás, intubatio, mesterséges lélegeztetés után állapota stabilizálódott, idegrendszeri elváltozásai miatt 11 órakor a Cerny mentőszolgálat szállította a ... Kórházba. A néhai III. rendű felperes idegrendszeri károsodást, mindkét agyféltekére kiterjedő agysorvadást, illetve agykamratágulatot szenvedett, néhány hetes kórházi, illetve gyógyintézeti kezelés után otthonába került, a fejlődésben azonban visszamaradt, szükségleteit nem jelezte, ingerekre nem reagált, majd 2005. május 18-án - már a peres eljárás ideje alatt - légzési elégtelenség következtében elhunyt. Boncolására nem került sor, jogutódai a szülei, az I-II. rendű felperesek.

Keresetében az I. rendű felperes saját jogán 8.000.000 forint, a II. rendű felperes saját jogán 6.000.000 forint, míg a néhai III. rendű felperes jogutódaiként személyenként 7.500.000 forint nem vagyoni és együttesen 2.000.000 forint általános vagyoni kártérítés megfizetésére kérték kötelezni az alperest a 2004. október 3. napjától járó törvényes mértékű kamatokkal együtt. Keresetüket arra alapították, hogy a néhai gyermekük egészségkárosodása az alperesi terhesgondozási és szülésvezetési mulasztásokra, és a neonatológiai ellátás hiányosságaira vezethető vissza.

Álláspontjuk szerint az alperes a terminustúllépést követően nem végezte el a szakma szabályai szerint szükséges vizsgálatokat, csak a CTG-t alkalmazta, de azt sem naponta, így nem dönthetett megfelelő adatok birtokában arról, hogy szükséges-e flowmetria elvégzése, továbbá nem végzett amnioszkópiát sem. Ezen vizsgálatok hiányában az alperes nem volt abban a helyzetben, hogy megalapozottan dönthetett volna akár profilaktikus jelleggel a császármetszés alkalmazásáról, illetve ennek lehetősége a szülés során is felmerülhetett volna. Ezért csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a néhai III. rendű felperes egészségkárosodása az alperes részéről tanúsított legnagyobb gondosság mellett is bekövetkezett volna, ami viszont a hiányos vizsgálatok folytán nem igazolható. Az alperes a fennálló lehetőségekről sem tájékoztatta őket megfelelően. Hiányosságok tapasztalhatóak a néhai III. rendű felperes neonatológiai ellátásában, mert nem végeztek sav-bázis vizsgálatot, és csak 1 óra 18 perc elteltével került a gyermek a speciális egészségügyi centrumba, ahol már a megfelelő ellátásban részesítették. Ezek a tényezők is hozzájárultak állapotának súlyosbodásához.

Az alperes a kereset elutasítását kérte azzal, hogy az I. rendű felperes gondozása és szülésvezetése, továbbá a néhai III. rendű felperes ellátása során a legnagyobb gondossággal járt el. Az I. rendű felperes obszervációja megfelelő volt, a CTG regisztrátumok eltérést nem mutattak, a közvetlenül a szülés előtt rögzített CTG is negatív volt, ami a korábbi időszak negativitására is utal. Ilyen körülmények között a császármetszés indikációja nem állt fenn és az amnioszkópia, illetve a flowmetria elvégzése sem volt indokolt, ez utóbbi vizsgálat egyébként sem alkalmas a túlhordás okozta magzati veszélyhelyzet monitorizálására. A szülés kitolási szakasza annak ellenére nem volt hosszú, hogy a magzat hátsó koponyaforgással született, amely rendellenesség viszont csak akkor volt felismerhető, amikor a császármetszés elvégzésére már nem volt mód. A szülés kezdetén a magzatvíz tiszta volt, meconiumos ürülést csak a fej születése után észleltek, ami a magzat megfelelő oxigenizációjára és keringésére utalt. Nem vitatta, hogy a néhai III. rendű felperes súlyos asphyxiás állapotban született és a túlhordás jeleit mutatta, állapota azonban a neonatológiai ellátás során rendeződött, állapotromlásnak nem volt jele. Sav-bázis vizsgálatot a kórház a megfelelő ellátottság hiányában nem végezhetett, később arra utalt, hogy - bár a lelet nem található a dokumentációban - a vizsgálatot a sürgősségi osztály kétségkívül elvégezte.

Az alperesi felelősségbiztosító beavatkozóként ugyancsak a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, kötelezte a felpereseket egyetemlegesen az alperes részére 20.000 forint, a beavatkozó részére 15.000 forint perköltség megfizetésére és rendelkezett arról, hogy az állam által megelőlegezett költséget és a le nem rótt eljárási illetéket az állam viseli. Az ítélet indokolásában rámutatott: az I. rendű felperesnek a kórházba történő felvételétől a szülés megindításáig eltelt időszakban a CTG naponkénti végzésének elmulasztásán kívül felróható magatartás az alperes részéről nem volt megállapítható. Figyelemmel azonban arra, hogy a korábbi rossz CTG eredmény később nem javulhat, a szülés előtt közvetlenül felvett negatív CTG lelet a korábbi időszak negativitását jelenti, a magzati szívhangok folyamatosan jók voltak. A szülés során a magzatvíz úgynevezett elővíz része tiszta volt, a magzat megfelelően mozgott, azaz minden arra utalt, hogy ekkor még nem volt oxigénhiányban, így a felpereseket nem érte károsodás az alperes által alkalmazott szülésvezetési eljárással összefüggésben. Utalt arra, hogy azon felperesi álláspont, mely szerint az alperes felelősségének vizsgálata során nem azt kell vizsgálni, hogy milyen okból, hanem csupán azt, hogy az alperes eljárása során következett be a károsodás, és innentől csupán az alperes kimentésének lehet helye, az objektív felelősséghez közelíti az alperes egyébként vétkességi alapú felelősségét, ezért ilyen kiterjesztő jogértelmezésnek nem lehet helye. Az I. rendű felperes szülése egyebekben a kitolási szak kezdetétől volt csak fokozott kockázatú a hátsó koponyaforgás miatt, ekkor viszont már csak a szülés mihamarabbi befejezésére lehetett törekedni, amit az alperes meg is tett. A gyermek születés utáni ellátása ugyancsak az elvárható legnagyobb gondossággal történt, költségvetési eszközök hiányában az alperes nem tehető felelőssé a diagnosztikus lehetőségek korlátozottságáért. A kár ténye tehát nem volt ugyan vitás és - a CTG vizsgálatok naponkénti elvégzésének hiányában - az alperes mulasztása is megállapítható, de a kettő közti okozati összefüggés nem volt bizonyított, így az alperes marasztalására nem kerülhetett sor.