BH 2001.9.424 Ha a vállalkozó a javítása céljából átvett gépkocsi őrzése során nem úgy jár el, ahogy az az adott helyzetben elvárható, felel az üzleti kockázata körébe tartozó kárért [Ptk. 318. § (1) bek., 339. § (1) bek., 340. § (1) bek., 462. §].

A felperes a tulajdonát képező személygépkocsit javításra vitte el az alpereshez. Mivel az alperes műhelyébe már nem fért be a jármű, azt az alperes alkalmazottja egy közeli étterem parkolójában állította le, ahonnan azt ismeretlen tettes még aznap ellopta. A felperes keresetében 500 000 forint és járuléka kártérítés megfizetésére kérte az alperes kötelezését hivatkozva az alperest terhelő őrzési kötelezettség elmulasztására.

Az elsőfokú bíróság közbenső ítéletével megállapította az alperes kártérítési felelősségét a felperes javára, az 1995. november 2. napján bekövetkezett káresemény vonatkozásában. Az indokolás szerint a felek között vállalkozási szerződés jött létre, amely jogviszony alapján az alperest őrzési kötelezettség terhelte. Az alperesnek nem sikerült bizonyítania a perben, hogy eleget tett volna ennek a kötelezettségének, ezért kártérítési felelőssége a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság azzal a pontosítással hagyta helyben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét, hogy a felperes tulajdonát képező Citroën BX TRD típusú személygépkocsi 1995. november 2-i eltulajdonításából eredő károkért állapítja meg az alperes kártérítési felelősségét. A jogerős közbenső ítélet indokolása szerint a peres felek között létrejött vállalkozási szerződés alapján az alperesnek egyrészt őrzési kötelezettsége keletkezett a javításra átvett gépkocsi tekintetében, másrészt az alperest visszaszolgáltatási kötelezettség is terhelte, amelynek nem tudott eleget tenni. Mivel az nem nyert bizonyítást a perben, hogy a felperes tudott volna arról, hogy az alperes a gépkocsit őrizetlenül egy parkolóban tárolja, a felperes részéről önhiba sem volt megállapítható.

A jogerős közbenső ítélet ellen az alperes élt felülvizsgálati kérelemmel, kérve az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatásával a kereset elutasítását. Álláspontja szerint a bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján azt kellett volna megállapítaniuk az eljárt bíróságoknak, hogy az alperest nem terheli mulasztás a felperes károsodásával okozati összefüggésben, így felróható magatartás hiányában kárfelelősségének a megállapítása jogszabálysértő. Az alperest nem a letéti szerződés szerinti folyamatos őrzési kötelezettség és custodia felelősség terhelte, hanem csak az általános elvárhatósági mérce szerint kellett eljárnia, aminek eleget is tett. Iratellenes a másodfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a felperes nem tudott az őrizetlenül tartás tényéről.

A felperes ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályában való fenntartására irányult.