A Kúria Kfv.35333/2016/4. számú precedensképes határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (HELYI ADÓ ügyében hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 206. §, 221. §, 275. §, 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. §, 52. §] Bírók: Kárpáti Magdolna, Kurucz Krisztina, Lomnici Zoltán

A határozat elvi tartalma:

Közvetített szolgáltatás elszámolhatóságának törvényi feltételei.

***********

A KÚRIA

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Kfv.V.35.333/2016/4. szám

A tanács tagjai: Dr. Lomnici Zoltán a tanács elnöke

Dr. Kárpáti Magdolna előadó bíró

Dr. Kurucz Krisztina bíró

A felperes:

A felperes képviselője: dr. Tatár Klára ügyvéd

Az alperes: alperes neve

Az alperes képviselője: dr. Pataki Márta Krisztina jogtanácsos

A per tárgya: helyi adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: felperes

Az elsőfokú bíróság határozatának száma: Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2016. február 103. napján kelt 28.K.30.356/2015/13. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 28.K.30.356/2015/13. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - felhívásra - 3.053.000 (azaz hárommillió-ötvenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket

Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes fő tevékenysége légi-tengeri szállítmányozás, vámkezelés, raktározás. Az adóhatóság a felperesnél bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést rendelt el helyi iparűzési adó adónemben.

[2] Az elsőfokú adóhatóság a revízió eredményeként hozott határozatában 2007. évre, elévülés miatt, nem tett megállapítást, 2008. és 2009. évekre helyi iparűzési adónemben (HIPA) az adóbevallási kötelezettség késedelmes teljesítése miatt 200.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki. 2008. évre 607.447.841 Ft főváros illetékességi területére jutó adóalap különbözet után 12.148.957 Ft, 2009. évre 459.073.512 Ft adóalap különbözet után 9.181.470 Ft, 2010. évre 192.027.394 Ft adóalap különbözet után pedig 3.840.548 Ft adókülönbözetet állapított meg. 2008. évre 8.273.452 Ft adóhiányt írt elő, amely után 1.654.690 Ft adóbírságot, 3.157.059 Ft késedelmi pótlékot számított fel, 2009. évre 617.725.000 Ft adóhiányt rögzített, amely után 123.545 Ft adóbírsággal sújtotta a felperest és 223.792 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Rögzítette, hogy 2010. évre megállapított adókülönbözetből adóhiány nem keletkezett.

[3] A felperes fellebbezése alapján eljárt alperes az elsőfokú határozatot akként változtatta meg, hogy a 2008. és 2009. évi HIPA adóbevallási kötelezettség nem teljesítése miatt 100.000-100.000 Ft mulasztási bírságot szabott ki, az elsőfokú határozat egyéb részeit helybenhagyta.

[4] Az alperes érdemi döntése szerint az elsőfokú adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 31. § (13) bekezdése, 172. § (1) bekezdése és (21) bekezdése alapján jogszerűen szabta ki a felperessel szemben a mulasztási bírságot, mivel a felperes 2007-2009. évekre az ellenőrzés megkezdését követően teljesítette adóbevallási kötelezettségét. Rámutatott ugyanakkor arra, hogy a felperes esetében az elsőfokú határozatban rögzítettekkel ellentétben nem bevallási késedelem valósult meg, a mulasztási bírságot a bevallási kötelezettség nem teljesítése alapozza meg. Az elsőfokú adóhatóság a mulasztási bírság kiszabásakor értékelte az eset összes körülményeit, a felperes javára és terhére feltárható adatokat, tényeket, körülményeket és a mulasztás súlyához igazodó adózási érdeksérelemmel arányos bírságot állapított meg akkor, amikor a maximálisan kiszabható összeg 20%-ának megfizetésére kötelezte a felperest.

[5] Az elsőfokú adóhatóság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) 39. § (1) bekezdésének, 52. § 40. pontjának, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (Számtv.) 3. § (7) bekezdés 1. pontjának megfelelően hozta meg az adóellenőrzést realizáló érdemi döntését. Kiemelte e körben, hogy a felperes a közvetített szolgáltatások elszámolásának alapjául szolgáló dokumentumokat nem az ellenőrzés kijelölésének megfelelően bocsátotta rendelkezésére, hanem kizárólag általa tetszőlegesen kiválasztott dokumentumokat csatolta. Az elsőfokú adóhatóság a rendelkezésére álló adatok alapján ezért helytállóan állapította meg, hogy a felperes esetében nem állapíthatók meg azok az konjunktív (együttes) kogens (kötelezően alkalmazandó) törvényi feltételek, amelyek lehetővé tennék közvetített szolgáltatás vagy alvállalkozói teljesítmény elszámolását és ezek értékével az adóalap csökkentését.

[6] A felperes nem rendelkezett írásban megkötött szerződésekkel, az általa becsatolt e-mailben megküldött levelek között még olyanok is fellelhetők, amelyeken a megrendelő sem azonosítható. A felperes által becsatolt árbevételi számlák nem tartalmazzák a szolgáltatás közvetítésének lehetőségét, ezekre a felperes által átadott dokumentumokban még utalás sem található. A felperes olyan analitikát sem tudott bemutatni, amely kimutatná, hogy mely bejövő számlához, milyen kimenő számla tartozik, annak ellenére, hogy a Htv. közvetített szolgáltatás elszámolhatóságára vonatkozó feltételei nem pusztán formai követelmények.