A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20354/2022/6. számú határozata kártérítés tárgyában. [2005. évi CLXXXIII. törvény (Vasúti tv.) 31. § (1) bek., 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:519. §, (1) bek., 6:525. §, (1) bek.] Bírók: Csóka István, Istenes Attila, Lente Sándor

A határozat elvi tartalma:

1. A vasúti pályahálózat üzemeltetője nem mentesülhet a vasúti átkelő biztonsági beren-dezéseinek üzemzavarából eredő baleset miatti kártérítési felelősség alól önmagában ar-ra hivatkozással, hogy az üzemzavarra vonatkozó jogszabályi előírásoknak eleget tett. Az üzemeltetőnek az üzemzavarra vonatkozó szabályozástól függetlenül meg kell ten-nie azokat az adott helyzetben általában elvárható szükséges intézkedéseket, amelyek-kel az üzemzavarból származó balesetek megelőzhetők.

2. A vasúti pályahálózatot működtető gazdasági társaságtól elvárható, hogy egy vasúti át-járó üzemzavarával összefüggő halálos vasúti baleset bekövetkezése után a hasonló balesetek elkerülése, kockázatának csökkentése érdekében szükséges műszaki intézke-déseket, illetve eljárásokat tegye meg, vezesse be az általa fenntartott pályaszakaszo-kon.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

6.Pf.20.354/2022/6.

A Fővárosi Ítélőtábla a Rab és Társa Ügyvédi Iroda (ügyvéd címe, ügyintéző: dr. Rab Mária ügyvéd) által képviselt I.r. felperes (felperes címe) I. rendű, kiskorú Csonka Vivien (felperes címe) II. rendű, III.r. felperes (felperes címe) III. rendű és IV.r. felperes (felperes címe) IV. rendű felpereseknek, dr. Szatmári Anita kamarai jogtanácsos által képviselt alperes (alperes címe) alperes ellen kártérítés iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2022. március 24. napján meghozott 8.P.22.526/2020/38. számú közbenső ítélete ellen a felperesek részéről 41. sorszámon, az alperes részéről 43. sorszámon előterjesztett fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

közbenső ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság közbenső ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatja, és az alperes felelősségét az I., III., IV. rendű felperesek kárainak bekövetkezéséért 50 %-ban állapítja meg. Egyebekben az elsőfokú bíróság közbenső ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket, a felperesek által le nem rótt 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illeték a Magyar Állam terhén marad.

A peres felek ezt meghaladóan maguk viselik a másodfokú eljárásban felmerült költségeiket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

[1] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint néhai személy1 2015. november 6-án éjszaka halálos közúti közlekedési balesetet szenvedett el, amikor áthajtott hely1ben a szám1, hely2i főutat keresztező, a közeli hely3 állomást követő vasúti átjárón, és összeütközött az ott haladó vasúti szerelvénnyel. A balesetben elhunyt személy az I. rendű felperes élettársa, a II. rendű felperes édesapja, a III. és a IV. rendű felperesek gyermeke volt.

[2] A baleset az alábbiak szerint következett be: A balesetben részes motorvonat 40 km/h sebességgel közelítette meg a vasúti átjárót. A szerelvény az szám2 jelű szigetelt sínre gördült, ekkor az átjáró piros szaggatott fényjelzésre váltott, és 12 másodperc múlva a sorompórudak is kezdtek lezáródni, jelezve, hogy vonat közelít. A szerelvény haladása során azonban az ún. A1 jelű szigetelt sínre futott, ennek hatására a sorompó meghibásodást jelezve zavarállapotba került, a fénysorompók elsötétedtek, és a sorompókarok is visszaindultak függőleges állásba. A mozdonyvezető az átjáró meghibásodásáról nem tudott, az átjárótól kb. 100 méterre 2 másodpercig rutinszerűen "Figyelj!" hangjelzést adott. személy1 a személygépjárművével lassítás és fékezés nélkül, körülbelül 40 km/h sebességgel haladt be a vasúti átjáróba, ahol a személygéplocsi összeütközött a motorvonattal. személy1 az ütközés során elszenvedett sérülései következtében elhunyt. személy1 a helyszínt ismerte. A baleset éjszaka következett be, sűrű ködös időben - a baleset időpontjában a látótávolság pár tíz méter volt. A káresemény bekövetkeztekor az átjáróban a fénysorompó műszaki hiba miatt nem működött, a sorompó csapórúdjai szabad utat engedve függőleges helyzetben álltak. A sorompó felügyeletét ellátó hely3 állomáson tartózkodó forgalmi szolgálattevő a baleset előtt az elektronikus visszajelző rendszeren keresztül észlelte, hogy a szerelvény A1 sínszakaszra gördülésekor a sorompó berendezés meghibásodik, és ezt üzemképtelen állapotba kerülése jelzi. A forgalmista és a mozdonyvezető között közvetlen kommunikációs eszköz nem állt rendelkezésre, illetve a mozdonyvezető csak szolgálati mobiltelefonján volt elérhető, melynek hívószámát a forgalmi szolgálattevő nem ismerte. Amennyiben a forgalmi szolgálattevőnek sikerült volna a mozdonyvezetőt 20 másodpercen belül telefonon értesítenie a saját észleléséről, akkor a mozdonyvezető reakcióidejét is figyelembe véve a vonat megállítható, vagy lelassítható lett volna 15 km/h sebességre; utóbbi esetekben a lassítás nélkül közlekedő személygépkocsi éppen át tudott volna haladni a motorvonat előtt.

[3] A baleset elemzését követően a Közlekedésbiztonsági Szervezet (KBSZ) arra a következtetésre jutott, hogy a vasúti jelzővel függésben lévő, vagy vasúti jelzéssel ellenőrzött átjárók esetén a mozdonyvezető közvetlen, vagy közvetett jelzést kap az átjáró állapotáról, így az utak forgalomszabályozására és a közúti jelzések elhelyezéséről szóló 20/1984. (XII. 21.) KM rendelet mellékleteként kiadott forgalomszabályozási műszaki szabályzat (FMSZ) azon előírása megfelelően érvényesülni tud, hogy a jelzőberendezés meghibásodása esetén a szerelvény legfeljebb 15 km/h sebességgel közelítheti meg az átjárót (26.11.). Ettől eltérő esetekben azonban - mint jelen helyzetben - az alkalmazott technikai és szabályozási környezet nem volt alkalmas feltétlenül arra, hogy a fénysorompók meghibásodása esetén a baleseteket megelőzze. Javasolta a közvetlen, vagy közvetett értesítési utak kialakítását a mozdonyvezetők felé, vagy az ún. piros hosszabbítás rendszerének kiépítését, amelynek az a lényege, hogy a jelzőberendezés zavarállapotát követően még kb. három percig fennmarad a piros jelzés, elejét véve a hasonló esetek bekövetkezésének.

[4] Keresetében az I. rendű felperes 10.000.000 forint sérelemdíj, a II. rendű felperes szintén 10.000.000. forint sérelemdíj, a III. és a IV. rendű felperesek fejenként 6.000.000. forint sérelemdíj, és annak késedelmi kamatai, továbbá - a II. rendű felperesen kívül - valamennyi felperes vagyoni kárainak és annak késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

[5] A sérelemdíj és kártérítés iránti követelésüket arra alapozták, hogy a balesethez az alperes mulasztása vezetett, mivel a vasúti átjáró zavartalan működését és az áthaladók veszélytelen és biztonságos közlekedését az alperes a baleset időpontjában nem biztosította. A felperesek álláspontja szerint a vasúti közlekedésről szóló 2005. évi CLXXXIII. törvény (Vasúti tv.) 31. § (1) bekezdése alapján az alperes a vasúti pályahálózat működtetője, aki köteles az átjáró üzembiztos állapotban tartására, és a megfelelő szerkezetek állagának karbantartására, továbbá a Vasúti tv. 31. § (2) bekezdése értelmében veszélyhelyzet esetén az érintetteket megfelelően figyelmeztetnie kell. Az alperes ezen kötelezettségeit megszegte azzal, hogy nem gondoskodott az átjáró üzembiztos állapotáról, és elmulasztotta értesíteni a veszélyhelyzetről a közlekedésben résztvevőket. Álláspontjuk szerint a tragédiához vezető üzemzavar a hagyományos vasúti rendszerek kölcsönös átjárhatóságáról szóló 103/2003. (XII. 27.) GKM rendelet 4. számú mellékletében foglalt Országos Vasúti Szabályzat (OVSZ) megszegésének is minősült, az OVSZ 3. 1. 2. 3. 9. szerint ugyanis közvetlen üzemveszélyt kiváltó ok a sorompó lezáratlan helyzete. Álláspontjuk szerint az alperes azzal is mulasztott, hogy nem tette lehetővé, hogy a forgalmi szolgálattevő kapcsolatot tudjon létesíteni a mozdonyvezetővel. Az alperes ezen magatartása az FMSZ VIII. fejezet 26.11 pontjába ütközik. Kiemelték, hogy a felróhatóság megállapításához nem szükséges az alperes jogszabályszegő magatartása, ahhoz elegendő az észszerűen felismerhető és elvégezhető cselekvések elmulasztása. Hivatkoztak az EBH 2005.1207 polgári elvi határozatra, melynek értelmében a baleseti helyzetek elkerülése érdekében az alperest többletkötelezettség terheli, az alperes azonban többlettevékenységet nem fejtett ki, nem látta szükségét semmilyen többletvédelmi rendszer kiépítésének a hasonló veszélyhelyzetek elkerülése érdekében.