BH 2000.5.225 A rendes felmondás való és okszerű indokának a felmondás közlésekor kell fennállnia. Ha a munkáltató a felmondás indokát egy folyamat részeként jelöli meg, nem szükséges a folyamat befejezettsége a felmondás jogszerűségének megállapításához [Mt. 89. § (2) bek.].

A felperes munkaviszonyát az alperes az 1996. február 15-én kelt rendes felmondással megszüntette. A felperes emiatt munkaügyi jogvitát kezdeményezett, keresetében a felmondás jogellenességének az Mt. 100. §-ában megállapított jogkövetkezményei alkalmazását kérte, munkaviszonya helyreállításának mellőzése mellett.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítéleti tényállás szerint a felperes 1994. szeptember 1-jétől az alperes tulajdonában álló bt. megbízott üzletvezetői munkakörét látta el. Az alperes az 1996. február 1-jén kelt intézkedéssel a felperest a betéti társaság üzletvezető-helyettesének nevezte ki, amit felperes sérelmezett, és azt az 1996. február 24-én megtartott egyeztetésen az alperes visszavonta. Egyidejűleg arról tájékoztatta a felperest, hogy visszahelyezi eredeti munkakörébe, az üzletvezetői munkakört azonban két részre bontják: az egyik rész a külföldi beszerzéseket, míg a másik rész a belföldi vezetést, belpiaci tevékenységet, áruelosztást foglalja magában, és a felperes részére az utóbbi munkakört ajánlotta fel. Az 1996. február 15-én megtartott igazgatótanácsi ülésen, amelyen felperes is részt vett, az igazgatótanács elnöke ezúttal is tájékoztatta a felperest az üzletvezetői munkakör megosztásáról, és felajánlotta, hogy változatlanul üzletvezetőként lássa el a belföldi vezetés feladatát. Ezt a felperes nem fogadta el. Ezt követően az alperes rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát a terményforgalmazással kapcsolatos tevékenység átszervezésére hivatkozással.

A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a betéti társaság 1996. február 20-án kelt szervezeti és működési szabályzata szerint az üzletvezetői munkakör feladatait két munkakörre bontották. A felperes részére felajánlott munkakör a korábbi munkakörének egy részét képezte, és ennek mibenlétét már 1996. február 1-jén a felperessel ismertették. A külföldi beszerzésekkel foglalkozó munkakörre az alperes N. L.-t alkalmazta, aki a felperesnél magasabb szintű angolnyelv-tudással rendelkezett.

A bíróság a tényállás alapján a felmondási indok valóságát és okszerűségét bizonyítottnak találta, mert az alperes szervezeti változtatást hajtott végre, az a felperes munkakörét érintette, és mivel a felperes a felajánlott munkakört nem fogadta el, a munkaviszonyát meg kellett szüntetni.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A megyei bíróság a munkáltatói jogkör gyakorlója szempontjából vizsgálta a munkáltatói intézkedést, és a felmondást e tekintetben is jogszerűnek minősítette. A felmondás tartalmi részét illetően az elsőfokú bíróság által kifejtett helytálló indokokra hivatkozott.

A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet "megváltoztatását" és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte a tényállásból levont helytelen, okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó következtetésre hivatkozva. Vitatta, hogy a felmondás időpontjában az átszervezés megvalósult, mivel a szervezeti és működési szabályzat módosítására csak azt követően került sor, és az átszervezésről az 1995. október 19-i igazgatósági ülésen nem határoztak. Sérelmezte, hogy a bíróságok nem vizsgálták, miért nem a másik üzletvezetői munkakörben foglalkoztatta tovább az alperes, amit korábban is ellátott. Emiatt az okszerűség megállapítását vitatta.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.