ÍH 2004.156 CSTV. 40. § SZERINTI MEGTÁMADÁS JOGKÖVETKEZMÉNYE - FEDEZETELVONÓ SZERZŐDÉSEK

I. A Cstv. 40. § (1) bekezdés a)-c) pontjaiban nevesített megtámadási okok a fedezetelvonás külön törvényben speciálisan szabályozott olyan eseteit írják körül, amelyek alapján a szerződés eredményes megtámadása folytán az érvénytelenség - és nem a relatív hatálytalanság - jogkövetkezményeit kell alkalmazni. Az érvénytelenség jogkövetkezményei közül az eredeti állapot helyreállítása [Ptk. 237. § (1) bekezdés] az elvont vagyonnak az adós felszámolási vagyonába való visszaadási kötelezettségét eredményezi, feltűnően aránytalan értékkülönbözettel megkötött jogügylet esetén pedig az aránytalan előny kiküszöbölésével az adóssal szerződő másik fél a különbözetnek a felszámolási vagyonba való megfizetésére kötelezhető [Ptk. 237. § (2) bekezdés].

II. A fedezetelvonás miatt relatíve hatálytalan szerződés [Ptk. 203. § (1) bekezdés] érvényes, ezért ennek alapján a hitelező nem követelheti sem az eredeti állapot helyreállítását, sem az aránytalan előny kiküszöbölését. Az érvényesen tulajdont vagy más jogot szerző harmadik személy - törvényi feltételek hiányában - nem kötelezhető arra, hogy a tulajdonába került dolgot a felszámolási vagyonba utalja vissza. A hitelezők felé (relatíve) hatálytalan szerződésnek az a jogkövetkezménye, hogy a hitelező (a jogosult) az egyébként érvényesen szerző harmadik fél tulajdonába került vagyontárgyakból a követelését behajthatja, aki ezt tűrni köteles.

[Megjegyzendő, hogy a Cstv. 40. § (1) bekezdésének a)-c) pontjában nevesített okokra hivatkozással megtámadott szerződések jogi megítélése tekintetében a joggyakorlat nem egységes, a jogesetben kifejtettekkel ellentétes álláspontot foglal el például a Fővárosi Ítélőtábla és a Legfelsőbb Bíróság is.]

Az I. rendű alperes 1994. év végén ajánlatot tett a II. rendű alperesnek, hogy 1995. évben 377 700 munkaóra erejéig leköti a kivitelezői kapacitását különböző alföldi települések helyi telefonhálózatának kiépítésére. A felek között az ajánlatban felsorolt munkák végzésére vállalkozási keretszerződés jött létre, amelyben meghatározták a tervezett kezdési időpontokat településenként egyes ütemekre is lebontva, megállapodtak továbbá abban, hogy a jóváhagyott kiviteli tervek átadása után településenként külön-külön kötnek vállalkozási szerződést. A számlázás rendjét akként szabályozták, hogy a vállalkozó részéről három részszámla nyújtható be az építés-szerelés, valamint az átterhelést és bekapcsolást követő műszaki átadás-átvétel után. A részszámlákat a megrendelő a sikeres rész műszaki átadás-átvétel befejezése után fizeti ki. A szerződésben a felek késedelmi kötbérszankciót kötöttek ki, ugyanitt utaltak arra is, hogy a vállalkozó késedelme esetén a megrendelő áthárítja az előfizetőkkel szembeni kártérítés összegét. A kivitelező II. rendű alperes 1995. március 9-én kelt levelében jelezte, hogy az egyes vállalkozási szerződésekben írt kezdési időpontok súlyos késedelmet szenvednek. A hosszú állásidő, ami a szerződés teljesítésére való felkészüléssel telt anélkül, hogy a munkákat megkezdhette volna, számára jelentős anyagi veszteséget okozott. A vállalkozó a több hónapos megrendelői késedelemre hivatkozva kárának megtérítését és a szerződés módosítását kérte.

A munkák kivitelezését követően a műszaki átadás-átvételi eljárás 1996. december 10-én kezdődött, majd azt 1997. február 21-én befejezték. Az alperesek között a vállalkozói díj kifizetése, elszámolása kérdésében ezután hosszú vita folyt. A megrendelő I. rendű alperes az egyes helyszínekre vonatkozó végszámlákból levont, illetve visszatartott összesen 120 104 259 Ft-ot késedelmi kötbér, hibás teljesítés, előfizetői kártérítés és egyéb jogcímeken.

Különböző helyi társadalmi megmozdulások, újságcikkek, nyilatkozatok után végül is 1997. július 15-én az alperesek között megállapodás jött létre. Ebben rögzítették, hogy a vállalkozó a végszámláit benyújtotta, többletmunkákat is végzett, a munkák végelszámolása megtörtént. Az I. rendű alperes 21 488 194 Ft-ot fizet a II. rendű alperesnek, ezzel minden fizetési kötelezettségének eleget tesz, a II. rendű alperes pedig a jövőben a munkákkal kapcsolatban semmiféle igényt nem támaszt. Az I. rendű alperes 1997. július 22-én a vállalt összeget kiegyenlítette.

A II. rendű alperessel szemben 1997 márciusában már felszámolási kérelmet nyújtottak be, a felszámolás elrendelése, közzététele azonban csak jóval a felek megállapodása után történt meg.

A felperesek - többségükben a II. rendű alperes alvállalkozói - keresetükben a felszámolás alá került II. rendű alperes adós hitelezőiként a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján az alperesek között 1997. július 15. napján létrejött megállapodást megtámadták és a megállapodás érvénytelenségére, illetve hatálytalanságára hivatkoztak. Állították, hogy a Ptk. 200. § (2) bekezdése értelmében a megállapodás semmis, továbbá a szerződés a Cstv. 40. § (1) bekezdés b) pontjába, emellett pedig nyilvánvalóan a jóerkölcsbe is ütközik. Az I. rendű alperes javára mutatkozó értékkülönbség a Ptk. 201. § (2) bekezdése értelmében feltűnően aránytalan, végül a szerződés hatálytalansága is megállapítható a Ptk. 203. § rendelkezése alapján. Arra hivatkoztak, hogy az I. rendű alperes a vállalkozói díjból - amely az alvállalkozói díjak fedezete is volt - jogtalanul vont le különböző jogcímen összegeket, a vállalkozói díj és annak késedelmi kamata, valamint a jogtalanul beszedett előfizetői díj a II. rendű alperest megillette. Állították, hogy az I. rendű alperes tudott a II. rendű alperes csődhelyzetéről, ezt kihasználva olyan szerződést kötött, mellyel feltűnően aránytalan előnyhöz jutott, illetve az adóssal szemben folyó felszámolási eljárásban szereplő hitelezők elől elvonta a fedezetet. Az I. rendű alperes arra hivatkozott, hogy a perbeli megállapodás részteljesítések, számlakiállítások, levélváltások sorozatának végén született meg, és az egymással szemben fennálló további követelések megszűnését is rögzítette. A jogszerűen érvényesített vállalkozói díjat kiegyenlítette. A vállalkozó késedelmesen és hibásan teljesített, késedelmi kötbérfizetés terhelte, amely összeget a vállalkozási keretszerződés betartásával érvényesítette. Vitatta a megállapodás fedezetelvonó jellegét, mert a szerződésszegésből eredő igények érvényesítése nem vonható a fedezetelvonó ügyletek körébe. A felszámoló által képviselt II. rendű alperes nem ellenezte a javára szóló kereset teljesítését.

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperesek keresetét. Kifejtette, hogy akkor minősül jóerkölcsbe ütközőnek a szerződés, ha az azzal elérni kívánt cél, a vállalt kötelezettség jellege, az ellenszolgáltatás felajánlása, illetve a szerződés tárgya az általánosan elfogadott erkölcsi normákat, szokásokat nyilvánvalóan sérti, és ezért az általános társadalmi megítélés is egyértelműen tisztességtelennek minősíti. Az alperesek között a vállalkozási szerződés teljesítésének folyamatában voltak viták, kölcsönösen el nem ismert követelések, ez azonban egy ilyen nagy volumenű és szerteágazó beruházás velejárója. Az eltérő érdekek érvényesítése, a vita kölcsönös kompromisszumok árán történő rendezése közös megegyezéssel nem ütközik a jóerkölcsbe, az ilyen megállapodás tisztességtelennek nem tekinthető.