BH 2003.5.211 I. A rendes felmondás indokolása megfelelő, ha - az intézkedés alapjául szolgáló konkrét tények és körülmények megjelölése nélkül - az okot összefoglalóan jelöli meg, feltéve, ha ebből megállapítható, hogy a munkavállaló munkájára a továbbiakban miért nincs szükség [MK. 95. sz. állásfoglalás].

II. Több felmondási indok esetében egyetlen indok bizonyítottsága is megalapozhatja az intézkedés jogszerűségét, ha abból megállapítható, hogy a munkaviszony a továbbiakban nem tartható fenn, és ezért a munkavállaló munkájára a továbbiakban nincs szükség [Mt. 89. § (2) bek.].

A felperes régióigazgató munkakörben 2000. január 1-jétől fennállt munkaviszonyát az alperes a 2000. május 6-án kelt rendes felmondással megszüntette. Az indokolás szerint: 1.) a felperes a munkaköri leírásában meghatározott irányítási, ellenőrzési feladatokat folyamatosan nem megfelelő minőségben végezte, ezért a szervezeti egység működésében hiányosságok jelentkeztek; 2.) a kereskedelmi folyamatok szervezése, irányítása során - különös tekintettel a vevő-szállító kapcsolatokra, az üzletkötői hálózat működtetésére - a társaság marketingstratégiájának, és a gazdálkodási elvárásainak nem megfelelő gyakorlatot folytatott; 3.) ismétlődően nem tett eleget a szervezeti egységek közötti együttműködési, adatszolgáltatási kötelezettségének; 4.) jelentős anyagi kárt okozott a közvetlen felügyelete alatt álló eszközök (gépjárművek) fenntartása, üzemeltetése, karbantartása során; 5.) a szervezeti egység személyi állományának irányítása során a munkaügyi kapcsolatokban vezetői alkalmatlanságot mutatott.

A felperes keresetében a rendes felmondás jogellenessége megállapítását, és az eredeti munkakörbe visszahelyezése mellőzésével elmaradt munkabér, továbbá a jogellenesség szankciójaként hét havi átlagkeresetének megfelelő összeg megfizetését kérte.

A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperes rendes felmondása jogellenességét, és a felperes munkaviszonyának az ítélet jogerőre emelkedésekor való megszűnését. Kötelezte az alperest 2 002 505 forint elmaradt munkabér, az elsőfokú ítélettől annak jogerőre emelkedéséig naponként további 12 770 forint elmaradt munkabér, valamint 766 176 forint kettő havi átlagkeresetnek megfelelő összegként való megfizetését.

A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a rendes felmondásnak az alperes által fenntartott 3., 4. és 5. pontja semmitmondó, közhelyszerű indokolást tartalmaz, ezért ellentétes az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében szabályozottakkal, valamint a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásában megfogalmazott követelményekkel. Ezért az alperes ellenkérelmében részletezett tények és körülmények tekintetében nem találta teljesíthetőnek az alperes bizonyítási indítványát. A felperes havi munkabérét a felperes előadása és a tanúk nyilatkozatai alapján állapította meg.

Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta a munkaügyi bíróság ítéletét.

A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság helytálló jogi következtetésre jutott a rendes felmondás jogellenessége megállapításakor. Kiemelte, hogy az intézkedés indokolása tartalmatlan, a megjelölt okokból az alperes által a perben bizonyítani kívánt konkrét okokra nem lehet következtetni.

Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet megváltoztatását, és elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróságnak az összegszerűség tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az eljárt bíróságok megsértették az Mt. 89. §-ának (2) bekezdésében és az MK. 95. számú állásfoglalásában előírtakat. A perbeli rendes felmondás a körülményekhez képest elegendő összefoglaló indokot tartalmazott, az ennek alátámasztásául szolgáló tényekre vonatkozó bizonyítékokat az alperes az elsőfokú eljárásban csatolta, ezzel az indok való és okszerű voltát bizonyította. Vitatta továbbá a felperes havi munkabérének a perben megállapított összegét, és hiányosnak találta ebben a körben az elsőfokú ítélet indokolását a figyelembe vett bizonyítékok értékeléséről, az alperes bizonyítékai mellőzéséről.

A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.

Az alperes a felülvizsgálati kérelmét utóbb kiegészítette, és utalt a rendes felmondásban felhozott korábbi figyelmeztetésekre, amit az első- és a másodfokú bíróság ugyancsak figyelmen kívül hagyott. A rendes felmondás indoka jogszerűségének alátámasztására eseti döntésekre hivatkozott.