BH 2008.11.315 A gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező hulladék fogalma megszorítóan nem értelmezhető [2000. évi XLIII. tv. 21. §, 16/2001. (VII. 18.) KöM r. 1. §].

A felperesek 2003-2005. évben B. F. Főjegyzőjéhez címzett beadványukban bejelentették, hogy a gazdálkodásuk során keletkező EWC 20 03 01 kóddal jellemzett települési szilárd hulladék kezelésére a felperesi beavatkozóval kötöttek szerződést. Úgy nyilatkoztak, hogy a telephelyükön kizárólag gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik hulladék. B. F. Önkormányzata F. Hivatal Közmű Ügyosztálya levélben tájékoztatta a felpereseket arról, hogy kötelesek hulladékkezelési közszolgáltatást igénybe venni, ezért a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából nem törölhetőek. A felperesek bejelentésüket fenntartva kérték a hulladékkezelési közszolgáltatásra kötelezett gazdálkodó szervezetek nyilvántartásából való törlésüket. B. F. Önkormányzata F. Hivatal Kommunális Ügyosztálya a Főjegyző megbízásából eljárva hozott határozataival a felperesek kérelmét elutasította. A felperesek fellebbezése folytán eljárt alperes jogelődje határozataival az elsőfokú határozatokat helybenhagyta.

A felperesek keresetükben az alperesi határozatok hatályon kívül helyezését kérték.

A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperesi jogelőd határozatait az elsőfokú határozatokra kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú közigazgatási szervet új eljárás lefolytatására kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hgt.) 3. § c) pontja, 13. §-a, 21. §-a, valamint a települési szilárd hulladékkal kapcsolatos hulladékkezelési közszolgáltatásról szóló 61/2002. (X. 18.) Főv. Kgy. rendelet (a továbbiakban: Tszr.) 15. és 17. §-a, továbbá a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet (a továbbiakban: Hjr.) 1. számú melléklete rendelkezéséből az a következtetés vonható le, hogy a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladékra a gazdálkodó szervezetnek nem kell igénybe vennie hulladékkezelési közszolgáltatást, ha a hulladékkezelésre feljogosított hulladékkezelőnek átadja, és a hulladékkezelés díját megfizeti. A Fővárosi Bíróság álláspontja szerint a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladék fogalmát törvény nem határozza meg, ezért azt megszorítóan nem lehet értelmezni. A gazdálkodó szervezet gazdasági üzleti tevékenysége körébe tartozik az üzleti partner, ügyfél vendéglátása, a tárgyalás során keletkező hulladék, valamint a gazdálkodó szervezet dolgozója által végzett tevékenység folytán keletkező hulladék, azaz nemcsak a közvetlen termeléssel, bevételszerzéssel, hanem a szélesebb értelemben vett üzleti gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkező települési hulladék is a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladéknak tekintendő. A Fővárosi Bíróság kiemelte, hogy az alperesi határozatokból nem tűnik ki, hogy milyen bizonyítékok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a felpereseknél gazdasági tevékenységen kívüli hulladék is keletkezik. Kifejtette, hogy önmagában az EWC 20 03 01 kód hatálya alá tartozó egyéb települési hulladék alkalmazása esetén nem lehet kizárni azt, hogy a hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik. Álláspontja szerint azt a körülményt, hogy a hulladék gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e, a gazdálkodó szervezet erre vonatkozó nyilatkozata megfelelően igazolja. A jogerős ítélet indoklása kitért arra, hogy B. F. Főjegyzője az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) 19. § (6) bekezdése értelmében az ügy intézéséből nem volt kizárt, mert a nyilvántartásból való törlési eljárás nem minősül a Főjegyző saját ügyének.

A jogerős ítélet ellen a II. r. alperesi beavatkozó terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Hgt. 21. § (2) bekezdésébe, az Önkr. 15. § (5) bekezdésébe, a Kjr., továbbá a települési szilárd hulladékokkal kapcsolatos tevékenység végzésének feltételeiről szóló 213/2001. (XI. 14.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) előírásaiba, illetve a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 339/B. §-ába ütközik. Sérelmezte, hogy a bíróság bizonyítási eljárás lefolytatására kötelezte az elsőfokú közigazgatási szervet a vonatkozásban, hogy a felpereseknél keletkezik-e a gazdasági tevékenységen kívüli hulladék. Hangsúlyozta, hogy az alperesi határozatok indokolása a vonatkozó jogszabályok alapján vezette le a nyilvántartásból való törlésre irányuló kérelmek elutasításának indokát, és kiemelte, hogy a Hjr.-ben előírt hulladék besorolási kódszámoknak azért van jelentősége, mert az elkülönített hulladék vizsgálata alapján lehet elbírálni azt a kérdést, vajon minden felperesi hulladék a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezik-e. A felperesek a szelektív gyűjtést nem végezték el, így az sem állapítható meg, hogy a felperesek tevékenysége során milyen hulladék keletkezett. Az alperesi beavatkozó felülvizsgálati kérelmében rámutatott arra, hogy a Pp. 339/B. §-ában foglalt mérlegelési szabályokat megtartotta, ezért téves az az ítéleti álláspont, hogy határozata jogszabálysértő.

A felperesek és a felperesi beavatkozó ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Hangsúlyozták, hogy kötelező közszolgáltatást csak akkor kell igénybe venni, ha azt környezetvédelmi hulladékgazdálkodási szempontok indokolják. Amennyiben a felperesek a gazdasági tevékenységgel összefüggésben keletkezett hulladékukat arra jogosult vállalkozásnak átadják, vagy maguk hasznosítják, illetve ártalmatlanítják, a közszolgáltatási monopolhelyzet fenntartását semmi sem indokolja. Az ellenkérelem rámutatott arra, hogy a hulladékok harmonizált jegyzéke EWC 20 03 01-es kevert települési hulladék kategóriája az egyetlen olyan besorolási lehetőség, amely a felperesek gazdasági tevékenységével összefüggésben keletkezett hulladékot magában foglalhatja. A felperesek álláspontja szerint mind a települési szilárd hulladék, mind az ezen belül megjelenő háztartási hulladék a kevert települési hulladék csoportba sorolható. Hangsúlyozták, hogy az alperesi döntés nem felel meg a Pp. 339/B. §-ában meghatározott mérlegelési feltételeknek, mert a tényállást kellő mértékben nem tárta fel, a mérlegelés szempontjait nem foglalta határozatába, a határozat indokolásából a bizonyítékok mérlegelésének okszerűsége nem tűnik ki.

Az alperes előkészítő iratában a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperesek keresetének elutasítását kérte, előadva, hogy az Európai Hulladékkatalógus kódjának első két számjegye a keletkezés tevékenység szerinti főcsoportjára utal, tehát a kódszámból következtetést lehet levonni arra, hogy a hulladék milyen tevékenységgel összefüggésben keletkezett.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.