BH 1997.5.242 Az adásvételi szerződés vételárának részletekben való megfizetése a felek között nem hoz létre olyan tartós jogviszonyt, amelynek folytán a bíróság jogosult lenne a szerződés módosítására [Ptk. 241. § 365. §].

A peres felek jogelődei között 1987. március 30-án létrejött megállapodás szerint a felperes jogelőde átadta az alperesnek az állam tulajdonában, de a jogelőd kezelésében álló szállót és éttermet könyvjóváírással 100 Ft eszmei értékkel, melyre az alperes jogelőde kezelői jogot szerzett. Rögzítették, hogy a felperes jogelődét 20 éven keresztül eredményátadás címén évi 2 500 000 Ft, összesen 50 000 000 Ft illeti meg. Utóbb 1987. július 20-án a megállapodást akként módosították, hogy a kezelői jog átadásának a jogcímét vételben jelölték meg, és a felperest megillető évi 2 500 000 Ft jogcímét eredménykiesés pótlásaként minősítették. Az 1990. évi járandóságot az alperes nem fizette meg, ezért annak megfizetése iránt a felperes keresetet nyújtott be az elsőfokú bírósághoz, mely ítéletével kötelezte az alperest a 2 500 000 Ft, annak kamatai és perköltség megfizetésére. Egyben az alperesnek a szerződés módosítására irányuló viszontkeresetét elutasította. Az ítélet indokolásában megállapította, hogy a felek szerződése valójában nem az eredményátadást, hanem a kezelői jog átruházását célozta, és a megjelölt 50 000 000 Ft valójában az ennek fejében fizetendő ellenérték, vételár volt.

A felperes újabb keresetében a szerződés módosítását kérte akként, hogy az alperes a még fennálló 32 500 000 Ft vételárat egy összegben fizesse meg annak kamataival együtt. Ennek indokaként hivatkozott arra, hogy a megállapodás megkötése óta az alperes évről évre csak jelentős késedelemmel, illetve bírósági ítélet hatására tett eleget fizetési kötelezettségének, és olyan vagyonvesztést szenvedett, amely a szerződésben vállalt kötelezettségei teljesítését veszélyezteti. A felek tartós jogviszonyában beállott ilyen irányú változás folytán a szerződés változatlan tartalommal történő fenntartása sérti az érdekeit.

Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította, és kötelezte az államnak az illetékhivatal felhívására 750 000 illeték, az alperes részére az őt képviselő ügyvéd kezéhez - 15 napon belül 500 000 Ft perköltség megfizetésére. Döntésének indoka szerint a szerződés módosításához a Ptk. 241. §-ában meghatározott együttes feltételek nem állnak fenn. A tartós jogviszony fogalmát a törvény nem határozza meg. A kialakult bírói gyakorlat szerint azonban tartósnak akkor minősül a felek jogviszonya, ha általa nemcsak az egyik, hanem mindkét fél tartós vagy időszakonként visszatérő szolgáltatásra kötelezett. Nem minősül tehát tartós jogviszonynak az a szerződéses kapcsolat, amelyben az egyik fél teljesítése lezárult - azaz a jelen esetben a kezelői jog átadása a felperes részéről megtörtént -, annak ellenére, hogy a másik fél teljesítésével összefüggésben még a felek között fennáll a jogviszony, létezik jogosultság és kötelezettség. Ilyen körülmények között a szerződés módosítására akkor sem kerülhetne sor, ha a további feltételek - a változás, illetve a felperes érdeksérelme - fennállanának, ezért a bíróság ezeket már nem vizsgálta.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben az ítélet megváltoztatásával az eredeti kereseti kérelemnek megfelelő döntés meghozatalát kérte. Fellebbezése indokaként hivatkozott arra, hogy a korábbi perben a bíróság a szerződés semmisségét állapította meg kényszer miatt, de nem vonta le annak jogkövetkezményeit. Álláspontja szerint téves az elsőfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a szerződés nem jelent tartós jogviszonyt. Megismételte azt az első fokú eljárásban tett előadását, hogy az alperes vagyonának eladásával olyan helyzetbe hozta magát, ami miatt nem képes a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tenni, s mindez a szerződés módosítását indokolja.